Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. államok: Anglia, Franciaország, azonkívül Svájc, Hollandia, Norvégia, Dánia —az északi országok mind — Amerikában az Egyesült Al­lamok, ahol él és virul a demokrácia gondo­lata. De ha Európának minden országa el­nyomóvá válnék, minden országban eltipornák a demokráciát, eltipornák a szabadságnak gon­dolatát, egy ország volna a világon, amelyik­nek soha elnyomóvá válnia nem volna szabad és ez az egy ország Magyarország, azért, mert nekünk testvéreink élnek a határokon túl. Ne­künk 3 millió magyar testvérünk él idegen el­nyomatás alatt, s ennek a 3 millió magyar testvérnek szabadság és jog utáni vágyakozása Európában szimpátiákat csak akkor tud sze­rezni, ha az anyaországban, ahol azok a test­véreik élnek, akik őket magukhoz testvérként visszakívánják, több a jog és több a szabad­ság, mint azokon a területeken, amelyeken a mi testvéreink élnek. T. Képviselőház! Magyarország volt már hasonló helyzetben a világtörténelemben nem is egyszer: a török hódoltság korában és 1849­ben, a világosi fegyverletétel után. A török hódoltság alatt volt idő, amikor Magyarország nem is két, hanem három darabra volt sza­kítva és amikor —• amint a regős írja — két pogány közt egy hazáért folyt a magyar nép vére. Ugyanakkor Magyarország felszabadítása igenis összefüggésben van azzal a szimpátiával, amely Magyar orzág iránt az egész művelt vi­lágban megvolt azért mert Magyarország 1 volt a nyugati kultúra bástyája a mohamedán vi­lággal szemiben. Amikor Saivoyai Eugen és Lotharingiai Károly hadai megindultak, hogy felszabadítsák Magyarországot a török iga alól, akkor nemcsak mi és a monarchia keretébe tar­tozó országok népei indultak meg Budavár fel­szabadítására és az Al-Dunához, de jöttek ide és harcoltak ott svéd lovagok és dán lovagok is azért, mert a magyar ügy, a magyar terüle­tek felszabadításának, a magyar nép felszaba­dításának az ügye az egész világon a legna­gyobb szimpátiával találkozott. Es ha azt kér­dezzük, hogy a másik területi felosztás után, 1849-ben az augusztus 13-iki világosi fegyver­letétel után milyen volt Magyarország hely­zete, elmondhatjuk, hogy valamely ország iránt soiha az egész világon olyan szimpátiák nem uralkodtak, mint az eltaposott és letiport Ma­gyarország iránt, Kossuth Lajos Magyaror­szága iránt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Miértl Azért, mert Kossuth Lajos nemcsak a magyar szabadságnak és a magyar demokrá­ciának, hanem azi egész világ emberi iszafcad­ságának és a világszabadságnak gondolatát képviselte. (Egy hang a jobboldalon: Mégsem segítettek!) T. képviselőtársam, 1849-től 1867-ig 18 év telt el. Ez egy ország életében, egy ország történetében rövid idő. Es ha 18 esztendő alatt eljutottunk Világostól a kiegyezésig, ez nem­csak egy világkonstellációnak volt a következ­ménye, hanem következménye 1 volt annak az általános világszimpátiának is, amelyet a ma­gyarságnak a szabadságért vívott harca az egész világon felkeltett- (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon bölcs beszéd!) T. Ház! En ezeket azért mondom el, mert nekünk két előző szörnyű megcsonkítottságunk volt. Az) első volt a török hódoltság korszaka, a másik pedig az 1849 'utáni leigázás korszaka. Nekünk követnünk kell azt a példát, amelyet az^ akkori magyarság mutatott, hogy szimpá­tiákat törekedett magának szerezni az egész világon. Nekünk tehát politikánkat úgy kell ülése 1935 május 25-én, szombaton. 469 megalapoznunk és ibelső életünket úgy kell be­rendeznünk, hogy az egész világ szabadságra törekvő és szabadságszerető népei előtt a ma­gyar lügy iránt olyan szimpátiát szerezzünk, amelynek következtében a magyar relvizió ügye mentül hamarabb megérjen. (Helyeslés.) Belső politikánkban azonban — sajnos — nem látom ennek az útnak a követését, dacára annak, hogy ennek a kornak uralkodó' t jelszava, a reform, az új parlament többségi pártját, a nemzeti egy­ség pártját is megmételyezte bizonyos tekintet­ben, (Zaj a jobboldalon.) éspedig azért, mert azt olvastam legutóbbi, hogy a t. miniszterelnök úr egy négyéves tervet dolgozott ki. Ne méltóztas­sanak tőlem rossznéven venni, t. képviselőtár­saim, de sajnálattal látom, hogy nálunk és az egész világon, jóllehet Európában a bolsevizmus egyelőre még nem diadalmaskodott, de a szov­jetrendszer igenis, már kezd diadalmaskodni. Kérdem, miért van szükség itt arra, hogy az ötéves terv után négyéves terveket állapítsa­nak meg? Miért van szükség arra, hogy a de­rék bolsevikieket kövessük ebiben a tekintetben! Elég sajnálatos és fájdalmas dolog az, hogy a Képviselőház ünnepélyes megnyitása alkalmá­val, a bolsevizmust átvészelt Magyarországon; kénytelen voltunk a többi diplomaták között tar lálkozni Begzadian úrral is. r (Taps a balolda^ Ion.) De ha már ezt kellett látnunk és azt kell látnunk, hogy az ünnepélyes fogadtatásokon és az ünnepélyes vacsorákon a szovjet-követ is résztvesz, akkor legalább ne követnők a szov­jetet külsőségeiben, a reformok kérdésében. Lássuk a reformokat, amelyek a négyéves reformprogrammban benne vannak. Legelsősor­ban vegyük azt a reformkérdést, amely miatt állítólag feloszlatták a parlamentet, mert eddig valamennyien, akik itt az ellenzéki oldalon ültünk, egészen tegnapig és tegnapelőttig abban a jóhiszemű gondolatban éltünk, hogy a t. mi­niszterelnök úr azért oszlatta fel a képviselő­házat, mert a, csáklyások nem engedték meg, hogy a miniszterelnök úr becsületes titkos vá­lasztójogot csináljon Magyarországon. Nekünk az volt a felfogásunk, 'hogy at.miniszterelnök úr és a nemzeti egység pártjának megterem­tője és azelőtti vezére, gróf Bethlen István kö­zött nézeteltérések támadtak abban a tekintet­ben, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ma is nagy; részüknek lelki vezére! — Egy hang a jobb­oldalon: "Bízza csak ránk!) hogy ki hogyan va­lósítsa meg a titkos választójogot. Erre két nap óta nyilatkozatokat látunk. Az egyik Eck­hardt TiBor képviselőtársunk nyilatkozata, amelyben ő bizony még most is súlyos szemre­hányásokait tesz gróf Bethlen Istvánnak és azt mondja, bogy az ő tudomása szerint gróf Beth­len István volt az, aki megakadályozta, hogy már az előbbi képviselőház a titkos választó­jogot törvénybe iktassa és ezért kellett a kor­mánynak a nyilt választásokhoz folyamodnia. Erre válaszolt gróf Bethlen István és a maga részéről kijelentette, hogy nem tudja, ki ve­zette félre Eckhardt Tibort, de Eckhardt Tibor­nak ez az állítása nem nagyon felel meg a va­lóságnak, azért, mert éppen ő volt a nemzeti egység pártjában az, aki a titkos választójog gondolatát a legsürgősebben törvénybe akarta iktattatni. (Boczonádi Szabó Imre: Tíz év alatt nem csinálta meg!) Ezt a kérdést talán hosszú időn keresztül nem láttuk megvilágítva, de re­méljük, \hogy most. egy válópör izgalmai kö­zött, mégis meg fogjuk tudni, mik voltak azok a kényszerítő szükségességek, amelyek miatt a Képviselőházat olyan hirtelenében feloszlatták, mik késztették erre a kormányzatot, amely a

Next

/
Thumbnails
Contents