Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. országon 2,447.000 fő, 1930-iban ugyanehhez a kategóriához tartozott 2,393.000 lélek, tehát 3% mínuszban voltunk a 15 évnél fiatalabbak számát tekintve. Most nézzük az élve születések számát. 1913-ban 1000 lélekre 33'8, 1930-ban 244, 1933-iban 22'5 élveszületés esett, 20 év alatt tehát a jövendő névtelen adófizetők száma 1000 lelkenkint 3-3 "8-ról 22'5-re esett. (Fábián Béla: Szép kilátás! — Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! Borzasztó!) Mélyen t. Ház! Êzek a számok kell, hogy elsősorban is megdöbbentsenek minket. Mert tovább megyek és azt látom, hogy 1913-lban, a háború előtt, az élve születettek száma 11'5%, 1933-ban pedig csak 57% volt és hozzáveszem azt, hogy mi itt az egyke ellen beszélünk, pedig az egyke semmi, az egykéről már nem is kell beszélni, a statisztikai adatok szerint ugyanis egy 1000 lelket számláló néptömeg kétgyermekrendszer mellett, 30 év -alatt 621-re, 150 év alatt 92-re és 300 év alatt 8-ra zsugorodik össze. Ez a költségvetés bázisa,. Ez annak a bázisa, hogy tudunk-e ennek a trianoni, nyomorult, szegény országnak, ha arra kerül a sor, elég adóifizetőt és elég katonát szolgáltatni. Innen hívóin, fel a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy nem lehetne-e ennek a költségvetésnek keretén belül — amelyet én, mint szükségszerű költségvetést elfogadok — az adózás szempontjából bizonyos progresszivitást érvényesíteni, abban a vonatkozásban, hogy hánygyermekes családapa fizeti az adót (Helyeslés.) 'és bizonyos progresszivitás alapján, a gyermekáldáshoz viszonyítva, adókedvezményeket adni. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szoktak azzal érvelni, hogy a háborús viszonyok voltak az okai a népszaporulat eme csökkenésének. A magam részéről a praxisból azt 'mondom: e>gy oka van, amelyet mi mindnyájan tudunk, akik a nép között forgunk, és ez a nincstelenség, a higiénia hiánya és a nyomorúság. Ebben vagyunk mi bizonyos vonatkozásban ellentétben a baloldallal, bár tudom, hogy a legtöbb nagy kardinális kérdésben ugyanazokat az elveket valljuk mi is, mint ők, csak bizonyos politikai ellentétek választanak el minket. Be újból le kell szögeznem a mi frontharcos táborunk nevében, hogy amikor ilyen megdöbbentő számadatok állnak előttünk a népesedést illetően, akkor, bármennyire is kecsegtető téma a királykérdés, a titkos vagy a nyilt választójog, vagy az, hogy a pulpituson három vagy öt jegyző foglal-e helyet, vagy az, hogy Kenyeres-e vagy Kaufmann, Miklós-e vagy Náthán, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon) ezek igen másodrangú kérdésekké zsugorodnak össze. (Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! A 75 milliós deficit sok és mégis azt mondom, hogy nem tartom katasztrofálisnak, mert a pénzügyminiszter úr expozéjában kifejtette, hogy ennek a 75 milliónak javarészét hasznos beruházásokra fordítják, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) ami nem jelent mást, mint munkaalkalmat, kenyeret és adófizetési lehetőséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem tudom, a többi képviselő úr hogyan van vele, de nekem, mióta képviselő lettem, mondhatom, a ténykedéseim száz százaléka abban merül ki, hogy kenyeret, munkát és elhelyezkedést kérvényező embereknek nem százait, hanem eaireit kell fogadnom {Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a, jobboldalon: Tudjuk!) és voltak olyanok, akik 2—300 kilométert tettek meg a kerületemből bátyúval a hátukon gyalog azért, hogy itt valamelyik gyárba éhbérért bejuthassanak. (Ügy van! Ügy van! a ülése 1935 május 25-én, szombaton. 465 jobboldalon.) Amikor ilyen a helyzet, amikor azt látom, hogy sokgyermekes, háborút viselt frontharcosok, vitézek, rokkantak nem jutnak kenyérhez, akkor nekem mindegy az, hogy politikailag titkosan vagy nyiltan fogják-e ezt a költségvetést megszavazni, amikor a népem, a fajtám, a bajtársaim életéről van szó. (Helyeslés a jobboldalon. — Buchinger Manó: Azok tovább fognak koplalni!) Mélyen t. képviselő úr, semmi mást nem kérek, mint az egymás iránti köteles tisztelet alapján azt, hogy méltóztassék tekintetbe venni.,. (Zaj a jobboldalon. — Bárczay János közbeszól.) Elnök: Bárczay János képviselő úr ne folytasson parallel szónoklatot. vitéz Martsekényi Imre: ...hogy az én felszólalásom ideje megvan szabva, az igen t. képviselő urak közbeszólásainak ideje nincs megszabva, ebben a vonatkozásban tehát én inferioris helyzetben lévén, nem válaszolhatok minden közbeszólásra. (Fábián Béla: Helyes, igaza van!) Mélyen t. Ház! A pénzügyminiszter úr hasznos beruházásokról beszélt. En nem kisebb embernek erre vonatkozó kijelentését idézem, mint Wekerle Sándornak, aki azt mondta: minden az iparba állított munkás keresetének közvetve vagy közvetlenül 40%-aval adózik a közpénztárba, — az akkori adózási rendszer szerint. Kérdem, hogy ma, amikor például egy vidéki kisiparos 61% -kai adózik a keresetéből, egy budapesti 64%-kai és egy falusi 55%,-kal, vájjon igaza van-e a kormánynak, amikor külön iparügyi minisztériumot akar felállítani, igaza van-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak, amikor külön ipartörvény keretében igyekszik ennek a 'kisiparosságnak az érdekeit védeni és biztosítani és kell-e félnünk ettől a 75 milliós deficittől akkor, amikor Európa többi országai és nagyhatalmai sem tudják azt, hogy holnapután mi lesz és amikor a mai 75 milliós deficitünk mind ilyen hasznos beruházásokra számoltatik el? Mélyen t. Ház! Egy egyetemi

1 r professzor kiszámította azt, hogy például a bérházépítési beruházásból 61%, útépítésből 60%, középítkezésekből 50%., a Máv.-nál például 70—75 milliós beruházásból kimutathatólag 56 r millió térül meg az államkasszába. A postánál — 1932-ből szedem az adatokat — 8—10 milliós ilyen beruházásból 50% térülti meg; az utak építéséből — amire azt mondják, hogy nem hasznos beruházás — 60%; térült meg, mert egész területeket fedeztek fel a bekötőutakkal. Ott van például a kerületemben egy természetes szénsavas forrással rendelkező kis üdülőhely: Kacs és a kutya sem látogatja, mert nincs hozzávezető rendes út. Tehát az a bizonyos bekötőútépítés, ami momentán nem hozza meg •' a hasznát, 5 vagy 10 év múlva nemzetgazdasági vonatkozásban tízszeresen hozza meg, busásan a ma befektetett összeget. Amikor a pénzügyminiszter úr ilyen beruházásokra fordítja ezt a 75 milliót, akkor nem félek tőle, nem tartom katasztrofálisnak és bátran meg is szavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Tagadhatatlan azonban, hogy a munkanélküliség kérdéséről — deficit ide, deficit oda — feltétlenül beszélnünk kell. De én nemcsak azokat tartom munkanélkülieknek, akiknek effektive nincs munkájuk, hanem a jogvégzett villamoskalauzokat és mérnöki diplomával rendelkező soffőröket is {Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) éppen olyan munkanélkülieknek tarI torn nemzetgazdasági szempontból, mint azt a 70*