Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-19
45 I Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Plósz István. Plósz István: Mélyen t. Képviselőház! Előre kijelentem, nem kifelé akarok beszélni, nem hangulatkeltés céljából szólalok fel, hanem azért hogy feltárjam azokat a bajokat, amelyekkel — örvendetesen tapasztaltam — itt minden párt kivétel nélkül foglalkozott s úgy látom, hogy elsősorban a mezőgazdasági érdekeket és a mezőgazdaságot akarják megsegíteni. Csodálkozom azon, hogy Peyer képviselő úr, aki beszédének első részében olyan tárgyilagosan foglalkozott különböző kérdésekkel, a végén már, nem tudom miért, olyan hangot ütött meg, (Peyer Károly: Provokáltak!) hogy szinte nem is tudom, mit akart ezzel elérni. Pedig nem lehet letagadni, hogy a szocializmusnak a szüleménye volt a kommunizmus. (Ügy van! a jobboldalon.) Mindenesetre a szocializmusnak a szüleménye volt a kommunizmus itt Magyarországon és Oroszországban, s ez következett volna be Ausztriáiban és Németországban is és mindenütt, ott, ahol a szocializmus gyökeret vert. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Hogy mondhat ilyet? Miért nem olvassa el a történelmet? — Zaj.) T. képviselőtársaim a történelemre hivatkoznak. A történelem a közelmúltban ismétlődött meg. Saját bőrünkön tapasztaltuk Magyarországon a kommunizmust. (Zaj.) Németországban is bekövetkezett volna a kommunizmus, ha nincs Hitler és nem úgy irányította volna a dolgokat, mint ahpgyan irányította. (Peyer Károly: A szociáldemokraták mentették meg az összeomlás után Németországot az anarchiától! — Ügy van! Ügy vant a szélsőbaloldalon.) Es Magyarországot ki mentette .meg? A kisgazda-társadalom mentette meg! (Malasits Géza: Volt egy négyéves háború is!) T. Ház! Áttérve^ a költségvetésre, örömmel szögezem le, hogy képviselőtársaim pártkülönbség nélkül tárgyilagosan foglalkoztak a mezőgazdaság kérdéseivel és felszólalásaikban felölelték a falusi nép problémáit- Ma már valósággal dogma megállapítás, hogy ha ennek a társadalmi osztálynak, a falu népének keresete, pénze van, akkor ebből jut az iparnak és a kereskedelemnek is és az államháztartásnak is. (Igaz! Ügy yuan! jobbfelől.) Nagyon szükséges tehát, hogy ezt a társadalmi osztályt segjtse meg először a kormányzatv mert minden, ami itt a [mezőgazdaság érdekében történik, az az egész ország érdekében történik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Abban azonban nem értek egyet a t. felszólalt képviselőtársaimmal, hogy a jelenlegi állapotokat egyedül a világgazdasági helyzet szülte. Ez bizonyos mértékben igaz, azonban nem lehet teljes mértékben mindent csak a világgazdasági helyzetre hárítani. En szerintem mindenkinek le kellene vonnia a konzekvenciát ebben az országban és akinek jól megy a dolga s akinek ma is nagy a jövedelme, annak meg kellene gondolnia a dolgot és juttatnia kellene a kisebbeknek is a maga jövedelméből. Mindenesetre van létjogosultságuk azoknak a kérdéseknek is, amelyeket szociáldemokrata t. képviselőtársaim felhoztak, de ha a kormányzat erőhatalommal nyúlna bele ezekbe a kérdésekbe,^ akkor azt mondanák, hogy diktatúrával kormányoz a mai kormány, amit ők semmiesetre sem látnának szívesen De én nem ezekkel a kérdésekkel akarok 19. ülése 1935 május 2U-én, pénteken. itt foglalkozni, hanem azokkal az apró kérdésekkel, amelyek a kisembereket sújtják különöséppen, de sújtják a nagyobb adófizetőket is. Sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nincs itt. Itt van mindjárt például a vagyonos a jövedelmi adó kérdése. Pár évvel ezelőtt felemelték a jövedelmi adót 100%-kai, a vagyonadót pedig 60%-kai. Felvetem a kérdést: emelkedett-e a vagyon értéke azóta és emelkedett-e a jövedelem? Azt hiszem, ezt nem kell itten fejtegetnem, hisz mindannyian tudjuk, hogy egyik sem emelkedett, hanem mind a kettő visszafejlődött. Éppen azért kívánatos volna, ha a pénzügyminiszter úr megszívlelné a dolgot és ezt a 60%-os és 100%-os emelést visszafejlesztené. Itt van egy másik igen antiszociális intézkedés és nagyon szeretném, ha a pénzügyminiszter úr ezt megértené. Az illetékek befizetésénél nagyon sérelmesnek tartom, hogy a közjegyzői tárgyalásnál már 50 pengőn alul be kell fizetni az illetéket. Kérdem, hogy ha az Uyen 50 pengőn alul lévő illetek befizetésére kényszerítik azt a kisembert, aki 50 pengő illetéknek megfelelő örökséget kapott, — ez ezer pengő mai érték szerint — vájjon honnan tudja megfizetni azt az 50 pengőt, hiszen halasztást sem kap. Azonkívül egy másik nagyon súlyos terhti is van ennek az illetékbefizetésnek, az, amikor több örökös van és egymást felelőssé teszik, vagyis felelősséget kell vállalniok a testvéreknek, az örökösöknek. Tudok esetet, amikor az örökös nem tudta kifizetni ezt a reáeső örökösödési illetéket és behajtották a másikon. Az egyiknek, akin nem hajtották be, megmaradt a vagyona, a másiknak pedig elúszott az a kis öröksége, amelyen osztozkodtak, neki tehát nem maradt semmije. Mindenesetre szükséges volna, hogy ezt a felelősséget megszüntessük. Szeretném továbbá azt a sokat ^ emlegetett, és mondhatnám, csúfolt kisüst kérdését is a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Amikor ugyanis felemelték a szesztermelési adót, akkor mindjárt a következő esztendőben láttuk, hogy sokkal kevesebb a bevétel, mint a felemelés előtt volt. (Ügy van a jobbközépen.) En három adóhivatal területén adatokat gyüjtötem össze, és itt nem kevesebb, mint 410.000 pengővel kevesebb jöt be, mint az előző esztendőben. A törkölyt kihányták a trágyadombra, kiöntötték a cefrét is a trágyadombra. Kívánatos volna, hogy itt is fontolja <meg a pénzügyminiszter úr: nem volna-e kívánatos ezt az adót 50%-ra leszállítani vaj jon nem mégegyszer annyi vagy sokkal több jönne-e be ezáltal? Ez egy. olyan adónem, amely egy fillér adminisztrációba sem kerül, hiszen addig nem is főzhetnek, amíg ezt az összeget be nem fizetik. Ismétlem, ez a pénzügyminisztériuminak semmi költségébe nem kerül. Megszívlelésre méltó tehát, hogy a pénzügyminiszter úr ezzel a kérdéssel foglalkozzék, hogy tehát szállítsa le a szeszfőzési adót legalább is 50%-ra. En hiszem, sőt mondhatnám, vállalnám érte a felelősséget is, hogy így többet fog bevenni a pénzügyminisztérium, mint eddigKeresnünk kell továbbá azokat az adónemeket, amelyekkel emelni tudjuk az államháztartás bevételeit. Ne méltóztassék félreérteni, én nem akarok adót emelni, de van egy olyan adótétel, amellyel mégis emelni lehet a bevételeket. Egy új adónemet fogok ajánlani. Ez nem általános jellegű adónem lenne, hanem csak az adófizetők egy részét terhelné a többgyermekes családapáknak a javára. A több-
