Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 1 sítani. Villát venni ugyanis csak bizonyos osztály tud magának, de egy-két heti nyaralást biztosítani magának tud esetleg a jobb pozícióban lévő munkástársadalom is. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Meg kell adni a lehetőségét annak, hogy a Balaton mellett mindenki olcsón nyaralhasson, nemcsak luxusszállodákban és amellett igen olcsó tarifák melletti vasúti szállítás lehetőségét kell biztosítani. Itt nem fog ráfizetni a magyar államvasút, mert láttuk azt, hogy a filléres vonatok rendszeresítésével micsoda nagy kereslet, — mondhatnám talán jegyüzérkedés — jött létre, mert mindenki utazni akart. Nem akarnám ilyen nagy mértékben leszállítani a tarifákat, de ha leszállítanák a balatonmenti tarifákat 50%-kai, biztosan tudom, hogy a menetdíjelengedés visszatérülne az államvasútnak. Olyan sokan utaznának az alacsonyabb tarifa mellett, hogy ez a bizonyos százalékos veszteség máshol visszatérülne. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Mélyen t. Ház! Amikor itt befejezni óhajtom beszédemet, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) nem tudom felölelni azokat a problémákat, amelyek — mondjuk — kerületemet, de ezen túl az egész ország gazdatársadalmát érdekli. Remélem, hogy a tárcák részletes vitájánál erre alkalmam lesz. Most még csak egy körülményre akarok rátérni. Sokszor hallottam^ ebben a Házban felvetni a reformnemzedék problémáját. Mélyen t. Ház! Állítom és tartom, hogy ez a reformnemzedék nem akar ledönteni semmit, ami a múltban szép és jó volt, nem akarja a múltban felépített érdekeinket lerombolni, hanem azok mellett építeni akar. Ez a reformnemzedék igenis munkát követel, dolgozni akar. Ez a reformnemzedék nem harcol senki ellen, nem bántja az idősebb generációt, mert tudja, hogy az ő lelkesedéséhez, munkabírásához, harcolnitudásához igenis szüksége van az idősebb nemzedéknek tapasztalatára, az idősebb generációnak tudására. Mi igenis karöltve akarunk haladni mindenkivel, hogy meg tudjuk alkotni azokat a reformokat, amelyekre ennek az országnak, ennek a nemzetnek minden egyes polgárának szüksége van. Es nem engedheti meg ez a reformnemzedék azt, hogy egyesek osztályérdekből Mtbizományt létesítsenek például a munkáskérdés megoldásából. A mi pártunk vezére. Gömbös Gyula (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) kezet nyújtott a munkásságnak és a munkásság kérdését éppen úgy meg akarja oldani, mint ennek az országnak minden egyes faktora. Meg is fogja oldani ezt a kérdést, de nem engedheti meg azt, hogy egyesek ebből megélhetési kérdést csináljanak. (Propper Sándor: Kik azok az^ egyesek?) A szociáldemokrata párt hitbizományi alkot ebből a kérdésből és igenis azt akarja mutatni, hogy ő egyedül és kizárólagosan képviseli a munkásság érdekeit. Állítom, hogy ennek a munkásságnak legelső képviselője Gömbös Gyula. (Taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Na ne mondja!) A magyar reformnemzedék a magyar munkássággal, a magyar kisiparral, a magyar kisgazdával és kiskereskedővel karöltve akarja ennek a magyar nemzetnek jövő ezerévét megalkotni és amikor befejezem első felszólalásomat, a magyar kormány által benyújtott költségvetést tiszta magyar szívből és magyar lélekből általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés 9. ülése 1935 május H-én, pénteken. 447 és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: Mélyen t. Képviselőház! Nem szándékozom a költségvetés számszerű adataival foglalkozni, egyszerűen azért nem, mert már évek óta tapasztalhattuk, hogy a költségvetés számadatai a zárszámadásban végeredményben egészen más formában jelentkeznek. A kormány a költségvetési előirányzatot megközelítőleg sem tartja be. Az egyes tételeknél, a zárszámadási jelentésből kitűnően, olyan túllépések vannak, hogy a költségvetésnek számszerűségi vonatkozásban való tárgyalása szinte majdnem feleslegesnek tekinthető. Amikor mégis hozzászólok a költségvetéshez, rá kell mutatnom arra, hogy (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) annak idején, 1931-ben a kormány a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben egy évre különleges felhatalmazást kért avégből, hogy bizonyos kérdéseket rendeletileg szabályozzon. Az ilyen kérdések tárgyalására, illetve megvitatásara egy bizottságot létesítettek, amely 33-as bizottság néven ismeretes. A kormány ezt a 33-as bizottságot nem nagyon foglalkoztatta. Nem is tartozott foglalkoztatni, egyszerűen azért, mert hiszen a 33-as bizottság beleegyezése, vagy hozzájárulása nélkül is tetszése szerint bocsáthatott ki rendeleteket és szabályozhatott minden a gazdasági élet terén felmerülő kérdést, adókat emelhetett, adókat leszállíthatott, nyugdíjakat rendezhetett, fizetéseket rendezhetett. Ilyen körülmények között azt lehet mondani, hogy a költségvetés tárgyalása ezekűtán csaknem feleslegessé vált. Az a költségvetés, amely előttünk fekszik, bármennyire mondják, hogy valami újabb dolgot jelent, mégis azt kell mondanom, hogy teljesen a régi sablon szerint épült fel és nem is hoz semmiféle változást. Talán csak egy pár számban, amely számokra nézve újra csak azt kell mondanom: sohasem lehet tudni, hogy végeredményben ezek a számok miképpen fognak majd kialakulni; de egyelőre a kormány 75-8 millió pengő költségvetési hiányt irányoz elő, amelyről azonban nem lehet tudni, hogy 30 millió lesz-e belőle, vagy 150 millió. Ez tisztán attól függ, hogy a kormány a jövő évben melyik tételnél milyen túllépéseket engedélyez, anélkül, hogy ehhez a Ház hozzájárulását kelljen kérnie. En elismerem, hogy vannak bizonyos szempontok, amelyek befolyásolják magát a költségvetést is, ímert hiszen ma az egész világ gazdasági helyzetének alakulása kihatással van a mi országunkra is és bármennyire akarjuk és bármennyire akarja is bármely ország kivonni magát ezeknek a hatása alól, ezek mégis osak jelentkeznek, és bármennyire igyekszik is minden ország az önellátás rendszerét megvalósítani, ezeknek a kihatásait mindenütt megérzik. Nekünk három problémánk van, amellyel — véleményem szerint — elsősorban foglalkoznunk kellene és amelyet meg kellene oldanunk. Ha a kormány komolyan szándékozik az, ország gazdasági helyzetében valamelyes gyökeres változást előidézni, akkor elsősorban is meg kell oldania a tisztviselő-kérdést, amely kérdés ma már az állami költségvetésnek több mint felét érinti; meg kell oldania a nyugdíjkérdést és az államadósság kérdését. A tisztviselő-kérdés és a nyugdíj-kérdés