Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 1 a nemzet érdekeinek sérelme nélkül nem nagyon lehet tovább halasztani. Noha minden társadalmi osztály súlyosan érzi ma ezeknek a karteleknek kizsákmányoló hatását, egyik sem szenved ezek alatt annyira, riiint éppen a gazda, aki a maga összezsugorodott, alacsony mezőgazdasági árai mellett, — ha egyáltalán van rá mód — a kartelek által diktált magas árakon kénytelen megszerezni a nélkülözhetetlen iparcikkeket. A baj gyökere ott van, hogy a kartelek, amelyek kezdetben hasznos és szükséges gazdasági alakulatoknak mutatkoztak, eltértek eredeti céljuktól és rendeltetésüktől, eltérítette őket ettől a profitvágy. Mert ha ezeknek a karteleknek — eredeti céljuknak és rendeltetésüknek megfelelően — a termelés szabályozásába normális árszint fenntartása és az elosztás tervszerű szervezése volna a céljuk, akkor, azt hiszem, senkinek sem volna ellenük kifogása. De a 'karteleknél ezek a célok alárendelt célokká degradálódtak egy fő célnak, a minél nagyobb gazdasági előnyhöz való jutás céljának nyereségszerzés szolgálatában. Liefman Róbert, a kiváló német (közgazda, a kartelkérdés egyik legnagyobb nemzetközi szakértője mondotta azt, hogy nem a közösség érzése, hanem az érdekek szolidaritása fejlődött ki ezekben bennük. Ezeknek a karteleknek fő törekvésük minél magasabban tartani az árakat. Monopolszerű helyzetüknél fogva, a nyerstermékekhez is olcsón jutnak hozzá, így rendkívüli előnyöket élveznek mind a termelés, mind az értékesítés terén s ezt az állapotot fenntartani nem kerül nekik különösebb nehézségbe. A magas árak egyetlen indoka az lehetne, ha magasak volnának a niunkabérek. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a munkabérek sok helyen alig érik el a létminimumot. A kartelek egész hálózata szeli át gazdasági életünket. Legyen szabad nekem ezek közül eggyel, a cukorkartelel egy kicsit részletesebben foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A cukor olyan általános közgazdasági cikk, amelyet a mindennapig életben nem nélkülözhetünk, sőt azt mondhatnám, különösen a csecsemők táplálása terén elsőrendű és nélkülözhetetlen életszükségleti cikk. A cukor áralakulása tehát nemzeti szempontból is elsőrangú gazdasági kérdés. (Gallasz Ágost Rudol': Ma már luxuscikk!) Mi sem mutatja jobban, hogy a cukornak milyen óriási gazdasági értéke van, mint az, hogy azokban az államokban, amelyek cukorbehozatalra szorulnak, háromszor-négyszer akkora a fejenként fogyasztott cukoranyag, mint itt Magyarországon, ahol a cukor termelési feltételei a legkedvezőbbek. (Dinnyés Lajos: De olcsóbb is!) Mélyen t. Ház! Nem akarok részletesen foglalkozni a termelés költségeivel, mert ezekről teljesen megbízható adatokat beszerezni borzasztó nehéz, (Malasits Géza: A háború előtt 22 fillér volt kilogrammonként!) csak azt kívánom leszögezni, hogy a világ egyik legolcsóbb cukorrépájából fogyasztjuk itt Magyarországon a világ legdrágább cukrát. Ha még számításba vesszük azt, hogy 50 fillér fogyasztási adót fizetünk a cukor után, ez az ár akkor is legfeljebb a felét haladja meg a termelési költséggel annak az 1 pengő 30 filléres árnak, amelyért a cukor a kiskereskedőhöz kerül. Szabad-e a nemzetgazdaság szempontjából ilyen fontos terméket ilyen nehezen hozzáférhetővé tenni a tömegek számára? A magas cukorárak létjogosultságát azzal KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. K ülése 1935 május 2U-én, pénteken. 441 szokták indokolni, hogy nekünk valutaszerzés szempontjából szükségünk van cukorkivitelre és így a cukrot dömpingáron is kénytelenek vagyunk kivinni, csakhogy a szükséges valutát megszerezzük. A statisztika adatai szerint 1934-ben 395.251 mm cukrot vittünk ki 3,687.000 P értékben, tehát a kivitt cukor kilogrammja 9-3 fillérbe került. A költségvetés adatai szerint a cukoradó az elmúlt esztendőben 43 millió pengőt tett ki, ami a kilogrammonkinti 50 fillér fogyasztási adó alapján összesen 860 mm cukornak felel meg belföldön, mert hiszen a kivitt cukormennyiség után nem kellett adót fizetni. Ha most szembeállítjuk ezt a 43 milliós adóbevételt a kivitelből származó 3-6 milliós valutabevétellel, akkor felmerül az a kérdés, hogy ilyen csekély haszon érdekében egyáltalán érdemes-e ezt a nagy áldozatot a magyar mezőgazdaságnak meghozni. (Zaj a baloldalon, —Dinnyés Lajos: Ugyanígy csinálnak a vajjal is! Olcsón viszik ki, itthon drága a vaj!) Igaz, hogy külkereskedelmünk szűkítése nem kívánatos és a jobb jövő reményében cukorpiacunkat a lehetőség határain belül meg kell tartanunk, de helytelen az, hogy ezt az áldozatot, amelynek előnyeit végeredményben a cukorgyárak fogják kapni, teljes egészében áthárítják a fogyasztóra. Másfelől kérdés, hogy ez a horribilis megterhelés, amelyet el kell viselnünk ennek a 3*6 millió valutának megszerzése végett, nem volna-e elkerülhető, ha selyemés prémbehozatalunkát csökkentenők és az arra kiadott 15 millió pengő helyett pl. csak 11-5 millió pengő értékű árut hoznánk be. Elvégre prémre és selyemre kevésbbé van szükség (Ügy van! a baloldalon.) és kevésbbé nélkülözhető iparcikk, mint a mindennapi fogyasztásra szükséges cukor. De kínálkozik még egy másik megoldás is, a cukorár leszállítására vonatkozóan, még pedig az, hogy az árelemzőbizottság megállapítása alapján történjék egy tisztességes cukor-árleszállítás, amely legalább 30 fillért tegyen ki. (Egy hang a baloldalon: Többet! — Dinnyés Lajos: Legalább!) Igaz, hogy a nyereség ezáltal bizonyos mértékig szűkebbre szorul, de viszont a gazdasági életnek azzal a törvényével kapcsolatban, amely szerint az árak csökkenése a kereslet emelkedését eredményezi, valószínű, megtérülnie. (Ügy van! a balodalon.) Ha viszont ezáltal nagyobb lenne a cukorfogyasztás, akkor nagyobb területeket lehetne felhasználni a cukorrépa termelésére és így a munkanélküliség megszüntetéséhez bizonyos mértékben ez is hozzájárulna. (Helyeslés.) Igaz, hogy ez egyelőre áldozatokat kívánna a cukorkarteltől, de elég sokáig élvezték ezek a maguk kiváltságos helyzetét, lehetséges tehát, hogy egyszer már áldozatokat is hozzanak a köz érdekében. Mélyen t. Ház! A kormánynak véleményem szerint elsősorban az állampolgárok megélhetését kell lehetővé tennie és tőle telhetően előmozdítania. Mivel a mi nemzetünk kifejezetten agrárállam, mivel a mi életünk tulajdonképpen a földdel áll Összefüggésben, elsősorban arról a társadami osztályról kell, hogy gondoskodás történjék, amely a földet müveiig Ezért a mezőgazdasági termelés rentabilitását kell elsősorban is biztosítani, még pedig úgy, hogy a gazda is megtalálja a maga hasznát és úgy, hogy a gazda ezek mellett a termény- és állatárak mellett köztartozásainak is eleget tudjon tenni. Haladéktalanul olyan intézkedésekre van szükség, amelyek alkalmasak az őstermelő lakosság 66