Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése Î935 május-2i-én, pénteken. 435 vesén vállalnám, ha nekem próbaképpen adnának egy járást, vagy egy megyét, ilyen kísérlet megvalósítására. Kizikóval nem járna a dolog, inert hiszen a biztosítékul letett pénzt óvadékképpen őrizet alá lehetne helyezni. Keyserling, a német filozófus azt mondja, hogy a magyar nemzetben olyan titkos erők nyugszanak, amelyektől bármely pillanatban várhatjuk, hogy a világot csodálatba ejtik. Itt lévő képviselőtársaimat kérem, hogy tömörüljenek az általam most kifejtett eszmék körül, vegyük fontolóra ezt a gondolatot, tanulmányozzuk azt és próbáljuk megmenteni a mi népünket ezen az úton. Jártam a falvakban, a legszegényebb házakban és láttam, hogy mindenütt a legnagyobb nyomor van, de nagy a nyomor a fővárosban is és mi, akik itt a magyar intelligencia krémjének egy részét alkotjuk, éppen az intelligenciánk révén kötelesek vagyunk többet tenni, mint szolgálatkészen meghajolni, ha nekünk azt (mondják, hogy ezt így nem lehet, úgy lehet. Éppen minket, katonákat neveltek arra, hogy a lehetetlenségtől vissza ne riadjunk. Itt van Anson angol admirális példája, aki azt mondotta, hogy: »I tread on impossibilities.« »En a lehetetlenségekkel foglalkozom.« Minket arra tanítottak, hogy ha a paragrafusokra és precedensekre már nem hivatkozhatunk, a saját énünkből alkossunk és enne sokszor csak 15 percnyi munkaiidőt adtak. En tehát nagyon hálás volnék, ha ezt a 25 percnyi munkaidőt, amelyet erre a rövid 'beszédemre fordítottam, arra tudtam volna felhasználni, hogy^ elvessem ennek a gondolatnak magját és buzdítsam azokat a barátaimat, akikkel már régóta ugyanazokkal az eszmékkel foglalkozom, hogy végre az országot meggyőző tervekkel állhassunk elő. Mi kisgazdaharcosok is azok közé az emberek, polgárok közé tartozunk, akiknek a miniszterelnök úr baráti jobbját nyújtotta. Mi megragadjuk ezt a jobbot, de nem engedjük el addig, amíg vele nem küzdöttünk ki olyan reformot, amely mind a hazának, imind a népességnek javára szolgál. Elismerem, a költségvetés körül kifejtett munkát, elismerem azt a kényszerhelyzetet, amely alatt a költségvetés készül, mindazonáltal, pártfegyelem alatt állva, a költségvetést el nem fogadom., (Éljenzés s taps a baloldalon, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Törley Bálint! Elnök: Törley Bálint képviselő urat illeti a szó. Törley Bálint: T. Képviselőház! Nagyon megkönnyíti feladatomat az, hogy előttem szólott képviselőtársam Galánthay-Glock Tivadar volt, akivel szomszédos kerületet képviselünk és aki, bár a túloldalon ül, semmi olyat nem mondott, nem állított,, amivel nekem vitába kellene szállnom. Megemlékezett azokról a nehézségekről, amelyek kinn a vidéken, a falvakban ma tapasztalhatók és a pénzügyi kérdések rendezését sürgette. Ezek olyan óhajok, amelyek tulajdonképpen visszhangot keltenek mindannyiunkban, akik ennek az országgyűlésnek tagjai vagyunk. A költségvetésből nagy megnyugvással és Örömmel állapítottam meg, hogy a különböző tárcák a magyar jövő reménységét alkotó és a magyar múltnak és jelennek erejét és fundamentumát reprezentáló magyar falura kiterjedt gondot fordítanak. Különösen ki kell emelnem és helyeselnem kell a belügyi kormányzatnak azt az intencióját, hogy a falu egészségügyi védelmét, (Helyeslés a jobboldalon) a falu egészségügye rendezésének céljából s annak elérésére azokat az intézkedéseket, amelyeket a jelenlegi belügyminiszter úr folytat s azokat, amelyeket az ő elődje kezdeményezett, teljes^ mértékben^ tovább igyekszik vinni és az egészségügyi védelmi körzetek számát a folyó költségvetési évben nyert felhatalmazás alapján meg óhajtja kétszerezni. Nagyon helyes ez az intenció, rá kell azonban irányítanom a figyelmet arra, hogy nem elégséges a falu egészségügyével kapcsolatosan a védőnői intézmény fejlesztése, az egészségügyi körzetek szaporítása, hanem nagyon kívánatosnak és szükségesnek tartom azt is, hogy azok^ a községek, ahol nincs orvos — és ilyen község, sajnos, az úgynevezett diplomás nyomor ellenére még számos van az országban — ezek a községek, ha nem is mindegyik, legalább az orvosi körzeteknek szűkebb körre szorításával, vagy pedig az ezer lakoson felüli községeknek külön községi orvos tartásához való hozzásegítésével (Helyeslés a jobboldalon.) olyan helyzetbe juthassanak, hogy az egészségügyi szolgálat megfelelőbben, kevesebb költséggel és gyorsabban működhessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak a falu érdekében állónak találnám azt is, — természetesen itt azzal az előfeltétellel, hogy ezeknek a költségeit az illető községek, Y ágy az illető község viselni képes — ha azt a létszámkorlátozó rendelkezést, amely megtiltja és nem teszi lehetővé, hogy az állategészségügy ellátására kisebb állategészségügyi körzeteket állítsanak be, módosítanák olyan irányban, hogy — mondom — ott, ahol a kellő állatlétszám, azonkívül a megfelelő anyagi lehetőség megvan, ezeknek a községeknek új állategészségügyi körzetek beállítása lehetővé^ tétessék. A pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte az adó- és illetékügy átrendezését és a valóságos jövedelemhez való simulékonyabbá tételét. Ez az igéret szintén bizonyos megnyugvást keltett a falvalthan, azzal a kereskedelemügyi miniszter úr részéről elhangzott másik kijelentéssel, illetve ígérettel együtt, hogy az új karteltörvény útján^ gondoskodni kíván arról, hogy azok a túlkapások, amelyek a kartelek részéről konstatálhatok,^ megszűnjenek (Ügy van! a jobboldalon.) és egyszer már ezen a téren is végleges és elfogadható állapot alakuljon ki. A költségvetés vitájával kapcsolatosan számos más kérdés merült még fel, úgy mint a gazdaadósságok » rendezésének szükségessége, azután a legutóbbi földreform alkalmával földhöz juttatottak helyzetének rendezése, továbbá más egyéb kérdések. Ezekre a kérdésekre én a magam részéről nem óhajtok itt visszatérni, annál kevésbbé, mert — nézetem szerint — ezek a kérdések meglehetősen kimeríttettek és mert ezekről a kérdésekről többé nem beszélni kell, hanem ezeket a kérdéseket el kell intézni s a szükséges és halaszthatatlan reformokat — igénytelen nézetem szerint — meg kell csinálni. Csupán csak a valutáris kérdésről óhajtanék néhány szót szólni. Erről a kérdésről az előttem szólott tisztelt képviselőtársam is megemlékezett és Eckhardt Tibor igen tisztelt képviselőtársam is foglalkozott ennek a kérdésnek a rendezésével az értékes és érdekes beszédében. Eckhardt Tibor egy nagyon jól sikerült példát állított elénk, amikor az angol font devalválásáról beszélt és a,zt hozta fel példaként. Tudniillik Angliában az történt, hogy az angoloknak az ő nagy politikai és gazdasági 65*