Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 1 lati alkalmazottak legnagyobb részét nem érné sérelem; azt hiszem egy-kétszáz emberről van szó. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy rendelje el a frontharcos és hadviselt alkalmazottak hátrányos rangbéli helyzetének rendezését«. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Minthogy a kereskedelemügyi miniszter úr itt van, méltóztassanak megengedni, hogy néhány olyan javaslatot is benyújtsak ... (Derültség.) Nem tudom, hogy rám kerül-e a sor a kereskedelemügyi tárcánál és ezért szeretném az alkalmat megragadni! (Derültség. — Petrovácz Gyula: Ez az ő 95 pontja! — Derültség.) (Olvassa); »Utasítsa a Ház a kereskedelemügyi kormányt, hogy a Máv-nál a nyugdíjazások révén megüresedő állásokat feltétlenül töltsék be és az új alkalmazásoknál 80%-ig vasutas gyermekeket vegyenek fel.« Azt hiszem, hogy ez igazságos és méltányos. A vasutaknál méltóztassanak ezt akceptálni, hogy az állásoknak legalább 80%-át töltsék be vasutas gyermekekkel, mert ha a reformkormány ... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem helyes, t. képviselőtársam! Sohasem jó kasztokat csinálni, be kell venni minél többet, de kasztokat nem lehet csinálni!) Mélyen t. Ház! (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: He engedsz ötvenszázalékot, akkor rendben van!) Engedek. (Derültség. — Tóbler János: Már le is van írva! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ne csináljunk kasztokat az isten szerelméért!) Ezt vonatkoztathatom a többire, nem kaszt és nem külön osztály^ de azért tettem, mert a kereskedelemügyi miniszter úr most éppen itt van. En nem válogatok a tisztviselőtársadalomban, viszont az igen t. miniszterelnök úr is el méltóztatik ismerni, hogy a tisztviselőtársadalmon eddig elkövetett sérelmekkel valahogy a reformkormánynak, amely magát ennek mondja, mégis csak fokozatosan foglalkoznia kell, különösen akkor, amikor négy esztendő áll rendelkezésére. Legyen szabad most egy másik határozati javaslatot felolvasnom (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a nyugdíjas vasutas tisztviselőkre és segédtisztekre kirótt nyugtatványilletéket helyettesíő 1%-os »bizosítási illeték« levonását szüntesse be.« Ez sehol nincsen meg, csak éppen ezeket az alkalmazottakat sújtja. Ezt mindenütt elengedték, csak a vasutasoknál nem. Bátor vagyok egy következő határozati javaslatot ismertetni (olvassa): »Utasítsa _ a Ház a kereskedelemügyi kormányt: rendelje el a munkások bérének olyan rendezését, hogy családi munkabér-rendszer mellett az időszakos órabéremelés és három évi szolgálat után állandó alkalmazás biztosíttassák.« Ezzel azt akarom elérni, hogy három esztendő után azok az alkalmazottak- akik ott becsületesen, tisztességesen szolgálnak, legalább véglegesítessenek, (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt... no de ez már erősebb lesz, ezt elteszem — azért, mert az előbbieket elfogadták. (Derültség.) Nem tudok azonban egy másik határozati javaslatot eltenni. Azt hiszem, volt egy házhatározat még abban az időben, amikor az a bizonyos szerencsétlen szanálás volt, amely szerint a tizenötesztendős szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál a szanálásra még 45%-ot levonnak. Elismerem, hogy ez pénzbe kerül és hozzájárulok, hogy ne csináljuk meg rögtön, de elvileg helyezkedjünk arra az alapra és adjuk meg 9. ülése 1935 május 24-én, pénteken. 427 a lehetőséget, kimondván, hogy a következő esztendőben ezzel a kérdéssel is méltóztatnak foglalkozni — és elengedik. Megmondom úgy, ahogy van: pénzbe kerül. Azt is hozzáteszem, hogy nem nagyon kevés pénzbe kerül, de viszont azt is megállapítom, hogy fokozatosan, részletekben nagyon szépen meg lehet oldani ezt a kérdést. Még egy határozati javaslatot nyújtok be. Ez pedig az összeférhetlenségre vonatkozik és kérem az igen t. Házat (olvassa): Utasítsa a kormányt, hogy az összeférhetlenségröl szóló törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt.,. (Felkiáltások jobbfelől: No, no!) nyári szünet előttet áthúzom... (Derültség.) terjessze a Ház elé. Be is fejezem beszédemet, mert hiszen a költségvetési vita — azt hiszem — rövidesen be fog fejeződni, (vitéz Gömböi? Gyula miniszterelnök: Helyes!) Nem használom ki az egész időt, amely rendelkezésemre áll, csak azt akarom még megjegyezni az igen t. túloldal felé, amely reformkormánynak mondja a jelenlegi igen t. kormányt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mi is úgy érezzük!) — mi is annak akarjuk és szeretnénk látni eredményeiben is — méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ha olyan javaslatokkal jön a kormány, amelyek ezeket a célokat szolgálják és a keresztény politikának eddig elért eredményét nem veszélyeztetik, mi ezekben a kérdésekben nem fogunk a kormány elé akadályt gördíteni. Sajnálatomra pártom álláspontja miatt a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalodalon. — Taps.) Elnök: Eajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Képviselőház! A nehéz és súlyos költségvetési vitába Homonnay Tivadar t. képviselőtársunk beszéde valami kevés derűt hozott, de ennek a derűnek, jóindulatnak a mélyéről is megérezhettük mindnyájan azt a tragédiát, amely a költségvetési vita folyamán felfakadt, azt a tényt, hogy amikor az ellenzéki kritikával is az egyik oldalon iparkodunk lefaragni valamit a költségvetésből, akkor a másik oldalon mindenki újabb és újabb tételeket szeretne a költségvetésre halmozni elesett társadalmi rétegeknek, osztályoknak, dolgozóknak és nyugdíjasoknak megsegítése érdekében. Ez a tény semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy a magyar közgazdasági életnek, amely végeredményben vállán hordozza a költségvetést, valami végtelenül súlyos organikus hibája van és ennek az organikus hibának gyógyítása vagy legalább is az okok becsületes, intellektuális, közös összefogással való keresése nélkül, puszta pepecseléssel, à költségvetés valódi betegségén változtatni nem lehet. Nagyon jól hangzik és nagyon hálás dolog egy- és kétmillió pengős tételeket mint túlkiadásokat emlegetni. Nagyon szép dolog volt, hogy az automobilizmus korában, Magyarországon egy primitív takarékosság következtében leállították az automobilokat. (Zaj.) Nagyon szép dolog megpróbálni kis dolgokban a segítséget, az állami költségvetés azonban nem egy Rákóczi-úti kiskereskedő költségvetése, hanem egy hatalmas nemzeté, amelyet pepecselő, egyéni zsebhez hasonlatos kritikával megítélni nem lehet. Az ellenzéki oldalon sok nívós és értékes hozzászólás mellett két beszéd emelkedett messze a többi fölé: az egyik Eckhardt t. képviselőtársunk beszéde, a másik pedig vitéz 64*