Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-13
176 Àz országgyűlés képviselőházának 13. ütése 1935 május 16-án, csütörtökön. vagyis az Ipartanáé» állandó bizottsága nem volt hajlandó a kereskedelemügyi miniszter úrhoz ilyen előterjesztést tenni. Igaz, elhatározta, hogy majd agy egész ülést fog szentelni kizárólag a kisipar kérdéseinek, de viszont az is igaz, hogy ezt az ülést sohasem hívták össze» Miután a felszólalási idő, amely rendelkezésemre állt, lejárt, nem akarom t. Ház türelmét tovább igénybevenini, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) összefoglalom azt, .amit elmondtam. Nagy örömmel üdvözlöm, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ügykörét két részre osztja a kormány. Nem osztom azoknak a véleményét, alkik gúnyosan mint reformprogriammra hivatkoztak erre, mert az ország érdekében valóban a legkimagaslóbb, a legszükségesebb, a legéletbevágóbb reformnak tartom azt, hogy^ az ország gazdasági; politikájának eddigi irányzata, amely egyoldalúlag, egy termelési ágnak kedvezett, megváltoztassák. Ennek padiig előfeltétele az, hogy külön működjék a kereskedelemiügyi minisztérium, külön az iparügyi minisztérium; vagy legalább is csak ettől a megosztástól remélhetem azt, hogy a szabad kereskedelem, a gazdasági élet szabadsága iránti érzék a magyar közgazdasági politika ^ területén érvényesüljön. Minthogy ezt a reményt táplálom, Örömmel és szívesen fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársunk, Eber Antal örömmel fogadta el a törvényjavaslatot abban a szuppozicióban, hogy a régi kereskedelemügyi minisztérium megosztása fogja létrehozni azokat az új egészséges reformokat, amelyekre az országnak szüksége van. Végtelenül sajnálom, hogy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a javaslatot, akár örömmel, akár anélkül, mert nem látok garanciákat arra, hogy magával a minisztérium megosztásával új reformkorszakot lehessen megnyitni. Megelőzően a kartelek védelmére kelt Éber Antal képviselőtársunk. Sajnálom, hogy nem oszthatom nézetét, bár tudom, hogy a kartel, •mint a fejlődési folyamat, ott fekszik keresztben a fejlődés országútján; sem átugorni, sem kikerülni nem lehet — de mederbe terelni igenis lehet és kell. Le kell nyesegetni a kartel-intézményről a kinövéseket, meg kell szüntetni káros hatásait. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnálom, hogy nem tudok tovább foglalkozni Eber képviselőtársam különböző fejte-* getéseivel, hogy nem tehetek teljes mértékben eleget ennek a parlamenti szokásnak, de nagy a matéria, és kevés az idő. Mielőtt a törvényjavaslat érdemi bírálatába t bocsátkoznék, egy félreértést szeretnék tisztázni. Talán nem is félreértés ez. Lehet, hogy a logikus helyzetnek felel meg az, ami ebben az úgynevezett reformparlamentben már az első órákban kialakult. Feltűnt ugyanis nekünk, hogy a Nemzeti Egység Pártjának reformkülönítménye bennünket, szociáldemokratákat barátságtalanul, sőt ellenségesen fogadott. Egyelőre minden ok nélkül kötött belénk és rendezett viharokat. Ezt nem azért teszem szóvá, mintha ez nekünk talán kellemetlen volna. Végtére, vagyunk még olyan fiúk, hogy állunk elébe az ilyen viharoknak, de mégis tisztán kell ebben a kérdésben látnunk- Az úgynevezett reformnemzedék egészen bizonyosan foglalkozott a reformok fejlődéstörténetével, mielőtt, ezt a nevet felvette volna. Foglalkozni kellett vele, mert nem tételezhető fel, hogy teljesen készületlenül állt ki, csak magát a címet vette fel és csak zászlót bontott anélkül, hogy vizsgálódott volna és a kérdésekkel tisztába jött volna. Ha pedig foglalkoztak vele, akkor rá kellett bukkanniuk olyan forrásokra, amelyekből a reform-törekvések szüntelenül és állandóan előtörnek. Ez a munkásmozgalom. .A szociáldemokratapárt és a munkásság különböző érdekképviseletei egy fél évszázad óta verekszenek Magyarországon akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett, sajtóban és élőszóval az egészséges, becsületes, őszinte reformokért. De meg kellett találniok vizsgálódásaik folyamán azokat az önkéntes tűzoltókat is, akik rendszeresen oltogatták ezeket a reformtüzeket. Már most a kettő összevetése alapján kellett állást foglalniok. Rá kellett jönniük arra, hogy a szociáldemokrata munkásság valóban igazán, komolyan és őszintén küzd már régóta a reformokért és ha ők ennek tudatában valóban komoly reformokat akarnak, akkor kérdeznem kell őket, vájjon miért ez az ellenségeskedés 1 Miért tisztelnek meg bennünket azzal az előlegezett bizalommal, hogy reánk rohannak és úgy fogadnak, mintha a reformtörekvések ellenségei volnánk? Ha ők is becsületesen és komolyan akarnák a reformokat, mint ahogy mi tanúságot tettünk róla, hogy valóban komolyan és (becsületesen akarjuk őket, akkor kettőnk között az ellenségeskedés helyett inkább egy bizonyos kordiáiig együttműködésnek kellett volna kialakulnia, hiszen ők is reformokat akarnak, mi is reformokat akarunk. Legalább ebben a vonatkozásban tehát nem lehetünk egymásnak ellenségei és legalább addig a határig, ahol a végcél tekintetében a világnézeti különbségek kezdődnek, együtt mehetnénk. A másik oldalon meg kellett ismerkedniÖk a reformok ellenzőivel: a kartel-kapitalizmus intézőivel és -intézményeivel. A reformisták, a mi felfogásunk szerint, ahhoz az oldalhoz szegődtek, amelyeket a reformok ádáz ellenzői és ellenségei foglalnak helyet és akarják meggátolni a fejlődés menetét. A Nemzeti Egység Pártjában foglal helyet a reformnemzedék és a Nemzeti Egység Pártjában foglalnak helyet a kartel kapitalizmus vezetői is. Ott látjuk a textilvezért, ott látjuk a szeszkirályt, a szénfejedelmet, a vasdiktátort, a cukoribárót, a Gyosz. vezéreit, az agrárkapitalizmus egész vezérkarát. Tisztelettel kérdem a mélyen t. reformnemzedéket, hogyan tudják Összeegyeztetni reformtörekvéseiket, egyrészt azzal, hogy bennünk ellenséget látnak, másrészt azzal, hogy azon az oldalon ülnek, ahol a reformok történelmi ellenfelei és ellenségei. Fel kell vetnünk a kérdést — és ez a javaslat erre alkalmat ad — hogyan akarja a reformnemzedék ilyen környezetben a reformokat megvalósítani. (Buchinger Manó: Sehogy!) A második kérdés az, hogy milyen reformok azok, amelyeket ebben a légkörben a reformnezedék megvalósíthatónak tart. Erről még nagyon keveset hallottunk. Megelégszenek-e vájjon értéktelen látszatokkal vagy pedig komoly, mélyjáratú szociális és gazdasági reformokra törekszenek? Elnök (vitéz Galánthay-Glock Tivadarhoz): Kérem a képviselő urat, hogy a miniszteri széket egyelőre hagyja üresen. (Elénk derültség.)
