Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

136 Az országgyűlés képviselőházának hető is volt egy bizonyos fellendülés. Sajnos, a háborút követő időkben ez teljesen elmaradt, a minisztérium egyáltalán nem törődött a kézműipar támogatásával és emiatt azután a kézműiparosok közül nagyon sokan tönkre is mentek, vagy pedig nem tudták mesterségüket megkezdeni. Szeretném, ha a háború utáni sok jelszó helyett ez az új minisztérium tényleg olyan tartalmat vinne be a minisztérium hatáskörébe, amivel a kézműiparosság, a kisemberek ügyeit és érdekeit fel tudná karolni. Előttem szólott t. képviselőtársam az anyagiakról beszélt. Én is azt mondom, hogy több költséget — hiszen költségvetésünk deficites — nem nagyon bírunk el, de állítom, hogy többköltség nélkül is fel lehet állítani ezt a minisztériumot. Tessék elvonni a szükséges összegeket olyan tételekből, amelyeket ma talán jogtalanul élveznek egyesek, (Ügy van! Ügy van!) tessék a kézműiparosság, az iparügyi minisztérium részére meghozni ezt az áldozatot és ebben az esetben kevés tőkével, vagy pedig tőke nélkül is fel lehet állítani a minisztériumot, csak igazságosan kell elosztani a rendelkezésre álló öszszegeket. A törvényjavaslat indokolása felhozza a népsűrűséget is, rámutat arra, hogy a népsűrűség az ipar fokozottabb védelmét teszi szükségessé. Ez igaz.. Hiszen az előadó úr is mondotta, hogy 1900-ban egy négyzetkilométerre 60 lélek jutott Magyarországon, ma pedig 93 jut. Ezt a lélekszámot a mezőgazdaságban nem bírjuk eltartani; természetes, hogy az iparosodásra kell nagy súlyt helyeznünk. A kézműipar is olyan terület, amelyen a népfelesleg levezethető. A kézműiparos és a mezőgazda mindig egymás mellett dolgozott, nagyon azonosak az érdekeik. (Ügy van[ Ügy van!) Ha a mezőgazda jobb helyzetben van, ezt elsősorban a kézműiparos érzi meg, hiszen a kézműipar 90%-ban úgyszólván együtt dolgozik a mezőgazdákkal. Ennek a két termelési ágnak a 'megsegítése szerintem nagy nemzeti feladat és nagyon kérem a miniszter urat, hogy ennek a minisztériumnak felállításánál ezt vegye tekintetbe. A teherből mindegyiknek sok jut; sajnos, hogy a támogatásból egyiknek , sem jut. {Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Müller Antal: A miniszter úr a bizottságiban kijelentette, hogy az új minisztérium feladatkörében akarja nagyobb mértékben felkarolni a munkáskérdést, a munkásügyeket is. Ha a minisztérium a munkások ügyét intenzívebben fogja felkarolni a maga hatáskörében, ebben az esetben is indokolt és jogos az új minisztérium felállítása. Munkásügyi reformtörvényjavaslat kell! Meggyőződésem, hogy a beígért reformjavaslatok között több olyan javaslattal fogunk találkozni, amely a munkásügyeket, a munkásérdekeket, a munkás kérdéseket fogja szabályozni. Például a munka szabadságának védelméről szóló törvényjavaslatot is ide kellene hozni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Miért ott kezdi? Kezdje a negyvenórás munkahéttel!) Mindjárt tudtam, hogy szociáldemokrata képviselőtársaim megszólalnak ennél a kérdésnél, mert érzik, hogy a tyúkszemükre léptem, amikor a munka szabadságát említettem. (Ügy van! Ügy van! — Taps à jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: A munkaszaibadság alatt ön a szabad kizsákmányolást érti! En tapasztalatból és gyakorlatból beszélek! — Buchinger Manó: Ilyennek tapsol a reformnemzedék. — Taps a 12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: A szabad kizsákmányolást védi! — Buchinger Manó: Minden zsák (megtalálja a maga foltját. — Petrovácz Gyula: Ebben igaza van képviselőtársamnak! — Buchinger Manó: Reformnemzedék! — Propper Sándor: Kezdje a negyvenórás munkahétnél! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Mózes Sándor: Nem munkaszabadságra, hanem munkaalkalomra van szükség!) Elnök: Csendet kérek! Müller Antal: T. Ház! A szociáldemokrata párt állítólag programmjába vette a szabadságjogokért való küzdelmet. (Propper Sándor: Nem állítólag, hanem a valóságban!) Kérdezem: van-e 'nagyobb szabadságjog, mint a munka szabadságjoga? (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Kérdem: miért fáj a szociáldemokratáknak, ha törvényesen akarjuk szabályozni a munka szabadságát, ha nean korlátoizihatják a jövőben azt, hogy ha egy munkás — tegyük fel, hogy nem szociáldemokrata, hanem keresztényszocialista... (Buchinger Manó: Még jobban koplaltatni az inasgyerekeket! — Propper Sándor: Tizennyolc órai munkaidőt, úgy-e?! — Zaj. — Propper Sándor: Ez kell a reformnemzedéknek! — Buchinger Manó: Az inasgyerekeket halálra koplaltatni! Ez volna maguknak reform!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (vitéz Szalay László: Szabadosságot akarnak!) Müller Antal: A közbeszóló képviselőtársam megakadályozott mondatom t kifejtésében. En a munka szabadságának védelme után mindjárt a munkaidő szabályozását vettem fel. Igenis, szükség van arra, mélyen t. Ház, hogy a munkaidő is szabályoztassék. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Egy hang a jobboldalon: Meg is csináljuk!) Nem ma hirdetem ezt először, hanem már régen hirdettem s itt megint vissza kell térnem arra, hogy vannak textilgyárak, amelyek óriási nyereséggel zárják mérlegüket s ennek ellenére 13—14 órát dolgoztatnak leányokkal s fiatal gyermekekkel. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Propper Sándor: Úgy van! Es ön ezt fedezte eddig!) Ebben, mélyen t. képviselőtársam, a szociáldemokrata párt sohasem fog bennünket túlszárnyalni, mert mi sokkal jobban a krisztusi igazság jegyében követeljük a munkásság védelmét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen. — Györki Imre: Hol a törvényjavaslat? — Egy hang a jobboldalon: Ahelyett, hogy örülne, haragszik! Ne haragudjék! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Ne bánkódjanak! Nem akarja komolyan a szociális reformokat ! ) Müller Antal: Érdekes jelenség ebben a Házban, hogy ha valamelylik képviselő úr itt a imunkáskérdésről mer beszélni, a szociáldemokrata párt rögtön tiltakozik ellene, mintha ők maguknak sajátíthatnák ki a munkáskérdést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En, mélyen t. képviselőtársam, megmondhatom, hogy többet voltam munkások között, mint ön (Propper Sándor: No ne mondja! Ezt maga sem hiszi el!) és magam is gyakorló munkás voltaim. Nem tudom, hogy ön a munkaasztal mellett hány órát töltött, de én sok évet és évtizedet töltöttem. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Mi van az Ébredők csődjével? — Propper Sándor: Majd leteszi a vagyontalansági esküt!) A munka idejét is szabályozni kell. Éppen most adott ki a