Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

132 Az országgyűlés képviselőházának a még erősét gyengítjük. A gazdasági életben új erők teremtése nem azon a folyamaton megy keresztül, bogy a már meglévőnek az» erejét gyengítjük, hanem azon, hogy a gyengének valóiban új .értékeket bocsátunk rendelkezésére. En, t. r

Képviselőház, teljesen átérzem azokat a nehézségeket, amelyek a magyar mezőgazdasági termelést a most reánksujtó természeti sorscsapástól függetlenül igen nehéz helyzetbe juttatták, de méltóztassék elhimni» minden tényezőnek, tehát nekünk is, nem az erősnek a hántásában, hanem a segítésre szoruló megsegítésében kell a megoldást keresnünk. (Rupert RezsŐ: A mezőgazdaságnak a legnagyobb piaca a magyar ipar!) Ebiből a szempontból nézve a kérdést, nagy aggállyal látom azt

; hogy amikor a magyar ipari termelés az egész világon egyedülállóan egy új problémával kerül szénibe, tudniillik a valutagazdálkodásunk folytán beállott nyersanyaghiány veszélyével, akkor nem fog itt össze minden tényező, hogy akár a külkereskedelmi forgalomnak ezirányú koncentrálásával, akár pedig a valutapolitikának a való élet követelfményeiihez való alkalmazása útján mindenekelőtt és mindenek felett a fontos magyar iparágak részére nyersanyag biztosíttassék. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ez történik itt! — Ëber Antal: Ügy van!) Bocsánatot kérek, én nagyom örülök annak, hogy Eber képviselőtársam; olyan gyorsan meg van nyugtatva, én azonban arról tudok, hogy az iparral szemben éppen a pénzügyminiszter úr állította fel néhány nap előtt tartott expozéjában azt a tételt, hogy gondoskodjék olyan exportról, hogy saját maga lássa el magát nyersanyaggal. En, t. képviselőtársam, ezzel szemben sokkal hatásosabbnak s a gyakorlati élethez sokkal közelebbállónak tartom Farkas képviselőtársamnak azt az ineidentaliter tett közbeszólását, hogy a magyar mezőgazdasági export fokozásával kell ezeket a nyersanyagokat biztosítani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nincs is más mód erre! Agrár állam nem tehet mást!) En detailokba ennél a javaslatnál nem mehetek bele. Teljesen másodrendűnek tartom a kivitel szempontjából azt, hogy egyesek szániára nyujt-e előnyöket. En egy kérdés elbírálásánál Ëber képviselőtársammal szemben azt tartom mérvadónak, hogy az ország általános gazdasági érdekei s az egész gazdasági élet átfogó szempontjai tekintetében hasznos-e, és nem fogok állástfoglalni egy intézkedéssel • szemben csak azért, mert egy termelőágnak esetleg hasznos. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak igazságos legyen!) Erről van szó. En a gazdasági életben a mai nehéz viszonyok között a gazdasági harmónia legmesszebbmenő megteremtésének vagyok híve és szembehelyezkedem minden olyan tendenciával, amely a különbségek kiélezésével ezekben a nehéz időkben az egyes termelő ágak között ellentéteket akar felállítani. Hiszen én voltam bátor már a bizottsági tárgyalásokon Müller Antal t. barátomnak kifejteni azt, hogy teljesen osztom azt a nézetét, amelyet a magyar kézmű- és kisipar szempontjából felhozott. Magam is hirdetője vagyok annak, hogy a magyar kis-, középés kézmipar is olyan erőforrást jelent a magyar gazdasági élet számára, amelynek feltárására megint nemcsak ennek a termelő rétegnek, hanem az egész ország gazdasági életének az érdeke. Magam is osztom azt, hogy hitelek nyújtásával, az export megszervezésével 12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. (Helyeslés a [baloldalon.) és ;a közszállítás oknál a kisemberek támogatásával (Bródy Ernő.* Vgy van! Ez a helyes!) kell az, ipar helyzetén segíteni, de szembenállók azzal a felfogással, mintha a magyar kisiparnak mai szomorú helyzetében a magyar gyáriparnak különösebb szerep jutna. Méltóztassanak a gyáriparilag legjobban fejlett országok statisztikáját megvizsgálni s akkor arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy a legjobban gyáriparosodott országokban a legvirágzóbb a kis- és kézműipar, ami igen érthető azért, mert hiszen a kis- és kézműipar elsősorban az igényes lakosság számára állítja elő áruit és csak ott vannak igényesebb fogyasztók, ahol a kereskedelem ós az ipar fejlettségével találkozunk. A statisztikai adatok igazolják, hogy valahányszor egy nagyobb gyáripari folyamat megy végbe, ott mindig a kisiparosok százai találnak foglalkoztatást. Nem véletlen, hanem a magyar nép gazdasági érzékének a helyességét igazolja az, amit az előadó úr e tekintetben felhozott, hogy az a vidéki nép, amely eddig a képviselőjelölttől új kaszárnya építését kérte elsősorban a választások alkalmával, most azért instanciázik, hogy az a vidéki város is gyártelepet kapjon, mint amely a vidéki városok jólétét legbiztosabban előmozdítja. Ezekben voltam bátor t. Ház, a törvényjavaslattal szemben való aggályaimat felhozni. Legyen szabad most még azzal a kérdéssel foglalkoznom, vájjon a gyáripar szempontjából valójában előnyt jelent-e egy önálló minisztérium létesítése, vájjon a javaslat célkitűzése, amit az indokolás mond, amit az előadó úr is érintett és amit ő bizonyára magáévá is tett, mert hiszen ő magyar gyáripar exponált képviselője, valóban el fog-e éretni és nem az fog-e bekövetkezni, amit egyes képviselőtársaink remélnek, hogy itt a magyar gyáriparral szemben új erős tényező fog alakulni, amely a magyar gyáripar ellen elhangzott szólamoknak végre gyakorlati értéket akar adni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Naivitás!) Nekem csak egy tiszteletteljes megjegyzésem van. Nem vonom kétségbe azt, hogy olyan gazdasági rendszerben, amelyben ma élünk, messzemenő igazságtalanságok vannak. Hiszen egész valutagazdálkodásunk, amely végeredményben és elsősorban^ a pengő stabilitását célozza, messzemenő áldozatokat igényel egyes termelőágaktól. En, mint az ipar egyik képviselője, voltam bátor kifejteni, hogy a legmesszebbmenő igazságtalanságnak tartom azt hogy ennek az áldozatnak túlnyomó részét a mezőgazdaság viselje. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a kérdésnek megoldásához azonban nem lett volna szükség egy önálló ipari minisztérium felállítására. r

Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ëber Antal képviselőtársammal együtt dolgoztam a Külkereskedelmi Tanácsban ahol követeltük a valutafeláraknak olyatén való megállapítását, hogy a magyar mezőgazda a, kivitt árunak tényleges ellenértékét kapja meg. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Drózdy Győző: De azért a bauxitból gyártanak nálunk aluminiumot! Ezt illenék tudni! — Zaj.) Ez azonban egy ilyen intézmény létesítését semmikép sem teszi szükségessé, aminthogy, ha a magyar ipar helyzetét nézem, az egyes képviselőtársaim részéről itt a gyáriparral szemben elhangzott megjegyzések ellenére nem zárkózhatom el annak megállapításától, hogy azon a szemponton túl, amelyet az előadó úr is megemlített, hogy egy