Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

124 Az országgyűlés képviselőházának Azzal kellene ennélfogva kezdenem, hogy meggyőződésem és tiszteletteljes véleményem szerint a parlamenti munka technikai módszereiben bizonyos reformokra van szükség és én ennek a reformgondolatnak adok itt hangot az első expozé alkalmával, amelyet a t. Ház teljes ülése előtt vagyok bátor tartani. Ezek után rátérek magának a javaslatnak ismertetésére. A javaslatot részletesen ismertetnem a Ház előtt azért nem kell, mert egy rendkívül egyszerű konstrukciójú törvényjavaslatról van szó. Méltóztatnak látni, hogy kerettörvény az, amelynek tervezetét a kormány a Ház elé terjeszti, kerettörvény, amelyben a kormány felhatalmazást kér a maga számára ahhoz, hogy a mai kereskedelemügyi minisztérium ügykörét megoszthassa és az ügykör egy részének ellátására egész külön szervet, egész külön minisztériumot állíthasson fel. Már a bizottsági tárgyalás során, de ezt megelőzőleg a hírlapi polémiákban is szó volt arról, vájjon helyes dolog-e egy kerettörvényben oldani meg ezt a kérdést s nem volna-e kívánatosabb, ha a törvény maga mondaná meg, melyek azok az ügykörök, amelyek megmaradnak a mai kereskedelemügyi minisztérium kompetenciája alatt és melyek azok, amelyek átkerülnek a létesítendő új iparügyi minisztériumba. Tiszteletteljes véleményem szerint ez a megoldás, amellyel a kormány elénk jött, helyesebb. Helyesebb azért, mert lehetővé teszi ennek a kérdésnek elasztikusabb kezelését. Ha az alaptörvény, amely az iparügyi minisztériumot feállítja, maga mondaná meg, melyek azok az ügykörök, amelyek ennek a minisztériumnak hatáskörébe tartoznak, rendkívül nehéz volna későbbi időpontban, ha a szükségletek mégis azt kívánnák, esetleg más ügyköröket vonni be, vagy ezeknek az ügyköröknek egy részét más minisztérium illetékessége alá bocsátani. A rugalmasság, az alkalmazkodni tudás követelménye szempontjából ennélfogva helyeslem azt a formát, amelj^et a kormány, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter úr ebben a kérdésben választott. Méltóztatnak tudni,, hogy a kereskedelemügyi, illetőleg iparügyi minisztérium hatáskörébe tartozó kérdéseknek ilyen módon történő átcsoportosítására nem ez az első eset. Az 1848:111. te. a maga eredeti alakjában negyven évig volt érvényben, 1889-ben azután Baross Gábor minisztersége alatt megtörtént az akkori közlekedésügyi minisztériumnak a kereskedelmi és iparügyekkel való kiegészítése. A gazdasági élet fejlődése újabb differenciálódást idézett elő s az ezzel kapcsolatos követelményeknek tesz eleget a kormány, amikor ezt a javaslatot benyújtja. Méltóztattak elolvasni a miniszter úr indokolását,- amellyel előterjesztését kíséri és méltóztattak megállapítani, hogy három szemponttal támasztja alá a kereskedelmi miniszter úr a kormánynak ezt a nagyjelentőségű lépését. Ezek közül az érvek közül én egyet tartok döntő fontosságúnak, a másik kettő másodrendű jelentőségű. Talán ezekkel az utóbbiakkal végzek először. Arról van szó a miniszter úr indokolásában, hogy szükségessé teszi ezt a kettéválasztást bizonyos mértékig a paritás gondolata. Ügy érzi a kormány, hogy mostanáig, a kereskedelmi minisztérium mai ügykörében ez a gondolat nem jutott eléggé kifejezésre. A kereskedelmi problémákkal szorosan voltak összekapcsolva az ipar problémái, ezzel szemben egy egészen Önálló külön miniszté12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. rium, a földmívelésügyi tárca gondoskodott az agrártermelés ügyeinek irányításáról. Kétségtelen, hogy ebben a beállításban van sok igazság, bár nekem az volt a benyomásom, ahogyan az utóbbi években ennek a kérdésnek az alakulását figyelemmel kísérhettem, hogy valami fontos belső organikus szükség ilyen vonatkozásban ennek a kérdésnek napirendre tűzését nem kívánta. A másik szempont, amelyre az indokolás hivatkozik, az, hogy a miniszter úr véleménye szerint bizonyos mértékig szükségessé vált a termelési érdekek gondozásának függetlenítése az értékesítés problémáitól. Ha tisztán adminisztrációs szempontból nézi az ember a kérdést, akkor ennek lehet indokoltsága, bár nem hallgathatom el, hogy ma került a kezembe a Népszövetségnek és a Népszövetség keretében működő Munkaügyi Hivatalnak legújabb kiadványa, amely rendkívül érdekes adatokat tartalmaz arról, hogy az irányított gazdálkodás gondolata hogyan hódított és hódít tért az utóbbi két évben a Népszövetség kötelékébe tartozó legkülönfélébb országokban. Ennélfogva teháit vaai valami ellenimoíndáis albban, hogy az irányított gazdálkodás korszakában, az irányított gazdálkodás térfoglalása idejében egy ilyen javaslatot azzal indokolnak, hogy a termelés gondozásával kapcsolatos szempontokat bizonyos mértékig függetleníteni kell az értékesítésétől, holott az én felfogásom szerint az irányított gazdálkodás idejében ez a két szempont egyre szorosabban kapcsolódik együvé és egymásba. Döntő szempont ellenben a miniszter úr indokolásában felfogásom szerint az, hogy a miniszter úr az ipari fejlődésnek az utóbbi évtizedekben bekövetkezett mértékét a kormánynyal együtt olyannak látja, s az ipari termelésnek az ország gazdasági életében való szerepét annyira fontosnak ítéli, hogy szükségesnek tartja az ipari termelés ügyeinek egy külön tárca gondjaira való bízását. Az a meggyőződése a kormánynak, hogy ezek a kérdések ma már egy külön miniszter s egy külön apparátus törődését kívánják, érdemlik meg, sőt teszik a kormányok számára kötelezővé. Az a véleménye a kormányzatnak, hogy ennek a termelési ágnak dolgai, napi és hosszabblejáratú problémái igenis megkövetelik egy külön miniszter és egy külön tárca minden erejének koncentrálását. Méltóztassék megengedni, hogy ebből a szempontból vizsgáljam a kérdést és^ kezdjem azzal a megállapítással, hogy a kormány, amikor így ítélte meg a helyzetet és ezt fogadta el indító okul a javaslat előterjesztésénél, levonta a meglevő helyzet konzekvenciáit, levonta az ország társadalmi és gazdasági szerkezetében az utóbbi három évtizedben bekövetkezett nagyjelentőségű változások és eltolódások végső következményeit. Érdekes, hogy a körül a kérdés körül, vájjon voltak-e az utóbbi 80 esztendő alatt az ország társadalmi struktúrájában ilyen lényeges változások, meglehetősen eltérők a vélemények. Én már a bizottságban is elmondottam, 'hogy volt egy vitám egy itt helyetfoglaló képviselőtársunkkal, aki kétségbe vonta azt, hogy a 48-as időkben és a 67-es kiegyezés megkötését követő évtizedekben valami lényeges társadalmi átalakulás ment volna végbe az ország életében, ö úgy fejezte ki magát,sok malíciával és még több keserűséggel: »Nem történt semmi«, — mondotta — »az történt itt mindössze, hogy a kiegyezést