Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

106 Az országgyűlés képviselőházának 9. kétségbevonhatatlanul erős és mélyen gyökerező nemzeti szempontjai garanciát nyújtanak arra, hogy ez a keretjavaslat, megfelelő értékes tartalommal telítve, valóban a nemzeti nevelés javát fogja szolgálni. Az előttem felszólalok oly nagy mértékben merítették ki a javaslat minden egyes vonatkozását, hogy a t. Ház figyelmét és türelmét nem kívánom bővebben igénybevenni, egy részletkérdésre azonban mégis külön rá óhajtok mutatni. Ez a részlet szerintem a javaslatnak egyik legfontosabb része, nevezetesen a 7. fejezet, amelyről Drózdy képviselőtársam is megemlékezett: a tanulmányi és körzeti istkolafelügyelet kérdése. Ebből is elsősorban a körzeti iskolafelügyeleti intézmény fontosságára óhajtok rámutatni, tekintettel arra, hogy a körzeti iskolafelügyelet a magyar oktatás ügyének olyan részét érinti, amely a legszélesebb rétegeken nyugszik és amely ezáltal, midőn alapjában indítja el a magyar oktatás szervezetét, a legmesszebbmenő kihatással van. A körzeti iskolafelügyelet, amely a népolktatás felügyeletét jelenti, szerintem, pedagógiai és nevelésügyi szempontból lényege az egész javaslatnak. Itt nyilvánulhat meg ugyanis a szervezeti átalakításon messze túlmenőleg az a szellem, amelyet a kultuszminiszter úr ezzel a javaslattal nyilván teljes mértékben meghonosítani is óhajt. A körzeti iskolafelügyelet a tanítóság feletti isíkolafelügyelet gyakorlásában azt a réteget érinti, amely az általános müVeltség és művelődés szempontjából leginkább van rászorulva arra, hogy hathatós támogatásban részesüljön. A falusi magyar nép megmutatta és megmutatja minden egyes alkalommal, hogy a maga józanságával rászolgált arra, hogy a kultúra (kiépítésével, fejlesztésével, egész kulturális berendezkedésünkkel elsősorban és legelsősorban neki siessünk segítségére. Ilyen körülmények (között valóban elsőrendű fontossága van annak, hogy ezt az alsófokú kulturális szervezetet intézményesen, megfelelő módon alátámasszuk. A magyar nép elvitathatatlanul kívánja a művelődést. Hajlamossága hajtja őt arra, hogy tanulhasson és tudjon. Méltóztassanak megengedni, hogy én mint friss képviselő, aki a múltban még jelölt sem voltam, — holott a magyar politikai élettel másfél évtizede az újságírás révén közvetlen kapcsolatban állok — a legszemélyesebb impreszsziómnak adjak kifejezést akkor, amikor megemlékezem erről a (magyar népről a legutóbbi választás tapasztalataival kapcsolatban. Ugyanis azt kellett tapasztalnom nekem, aki tapasztalatokban ugyancsak szegényen indultam neki ennek a választási hadjáratnak, hogy a tapasztalt emberek részéről ajánlott választási harci eszközök legalább is az én vidékemen, az én kerületemben tökéletesen csődöt mondottak. Mindazok a korteshad járatszerű eljárások, amelyeik azelőtt vagy talán igen régen bevett, elfogadott és bevált módszerek voltak, ezúttal célra nem vezethettek. Ezzel szemben igenis azt tapasztaltam, hogy a magyar nép a becsületes, tisztességes, nyílt beszédet kívánja. Elutasítja magától a kortesszólamokat és igen jól és finoman tudott disztingválni a választási hadjárat során beszédek és beszédek között. Annak volt értelme és annak volt hatása a nép előtt, ha a szónok fáradságot vett magának és nem a választási hecc és hadakozás útjára lépett, hanem igenis ezzel a néppel szemben a felvilágosítás és a komoly beszéd hangját ütötte meg. (Egy hang ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. jobb/elől: Ügy van! Es nem ígért!) Engem ez az impresszió késztetett arra, hogy felszólaljak ennél a javaslatnál és (külön felhívjam a t. Ház figyelmét az iskolakörzeti felügyelet fontosságára, mert én úgy látom, hogy a magyar nép művelődése, amelyet — mint az imént is mondottam — a legfontosabbnak tartok, ezen ke resztül különösképpen biztosítható lesz. A falusi tanítóság ebben az intézményben nemcsak ellenőrző szervet fog kapni, — legalább is az én szerény véleményem szerint — hanem olyan erkölcsi alátámasztást kap, amelynek az ő becsületes, tisztességes és küzdelmes működése során közvetlen hasznát fogja látni. A falusi tanító a magyar oktatás nagy hadseregének őrtálló katonája. (Ügy van! Ügy van!) A falusi tanító a perifériákon a jegyzővel és a pappal együtt hármasban képviseli az intelligenciát és e hármasban, amely a maga sokszor nagyon nehéz anyagi, de mindenképpen nehéz szellemi és f erkölcsi helyzetében végzi munkáját, a tanító ezzel a javaslattal erős erkölcsi alátámasztást kapván, kétségtelen, hogy őrtálló hivatását azon a poszton sokkal jobban, sokkal eredményesebben, szebben és amibciózusabban fogja végezni.^ Szerintem ez az intézmény olyan nagy mértékben ambicionálja a falusi tanítókat, bogy ez a saját maguk művelődése szempontjából is fontossággal bír és — amit Eckhardt képviselőtársam is mondott — a jellemnevelésre is kihatással lesz. A jellemnevelésre szükség van nemcsak az oktatandóknál, hanem az oktatóknál is. Nem akarom felszólalásomat most már hosszabbra fogni, csak arra hivatkozom, amit az indokolás mond, hogy az iskolakörzeti felügyelet tanácsadó, felvilágosító és útbaigazító szerv, de a felügyelői megbízatás lehetősége ennek biztosítására egyben fokozott munkára és önképzésre serkenti a tanárokat és a tanítókat. Az indokolás tehát itt igen világosan kifejezi azt, amit bátor voltam néhány szóval magam is előadni. Csak azt óhajtom mindezekből leszűrni és arra óhajtom a kultuszminiszter úr figyelmét felhívni, hogy amilyen nagy szeretettel, szaktudással, körültekintéssel szerkesztette meg ezt az egész javaslatot, ennek a fontos intézménynek életrehívásával, az életben való megindításával, működésbe hozásával ugyancsak a legnagyobb gondossággal és a legnagyobb szeretettel járjon el, mert ezzel álmagyar falusi tanítóság rétegét támasztja alá. A javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetni fog. Következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T; Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy nemzet, ^ amelynek kultúrája erős, a föld színéről századok alatt sem törölhető el. A (kis görög állam már rég a múlté volt, amikor kultúrája, amely tovább élt, feltámasztotta. A magyar törvényhozás önmagát becsüli meg és a kormány ennek a megbecsülésnek tett nagy szolgálatot, amikor az első törvényjavaslatokat, amelyeket ez a Ház tárgyal, a nemzet kultúrájának szenteli. Egyrészt a Pázmány Péter nagy érdemeinek megörökítéséről és a budapesti egyetem jubileuma-