Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

92 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése Î985 májúé 8-án j Szerdán. gokra, amelyek éppen ebben a remekbe szabott »A közoktatási igazgatás újjászervezése« című könyvben konstatálhatok» hogy míg Szegeden 209, Debrecenben 343, Miskolcon 345, a buda­pesti kerületben pedig 516 osztály működik a gazdasági népoktatás érdekében, addig a Du­nántúlon, például a pécsi kerületben már csak 177, illetve — hogy ne is tudjam, mit vétett az a szerencsétlen szombathelyi kerület — Szom­bathelyen csak 46 osztály működik a gazdasági szakoktatás terén. Ezek a hibák, ezek a hiá­nyok, amelyek annyira jellemzik az elmúlt pártpolitikai rendszert, a, legsürgősebb re­formra szorulnak. (Dulin Jenő: Itt az idő!) Annyira különös és annyira egyoldalú volt en­nek elbírálása a múltban, hogy csak példának okáért említem meg, hogy míg a Duna,—Tisza közén és az északi részekben működő 2,847.000 őstermelő közül 2000 őstermelőre jut egy-egy osztály, addig az 1,652.000 dunántúli őstermelő közül 4000 őstermelőre jut egy gazdasági tan­intézeti osztály. Ezek sürgős rendezése a leg­első feladatok egyike« Igen t. Képviselőház! Bátor vagyok még röviden csatlakozni előttem szólott képviselő­társam amaz észrevételéhez, hogy valóban kü­lönös helyzet az, — melyen csodálkozom és sajnálkozom — hogy ebben a törvényjavaslat­ban is újból mód adatik arra, hogy a jogászság elfoglalja azt a helyet, amely szerintem kizáró­lag a tanárokat illeti. Különösképpen a köz­igazgatásban fognak teret engedni a jogvégzet­teknek. Ha még mód volna rá, ezeket a parag­rafusokat visszafejleszteném, illetőleg átalakíta­nám a tanítóság és a tanári kar előnyére. Az volna még a kérésem, — hiszen ebbe a keretbe minden belefér — hogy a testnevelésre a legnagyobb súlyt helyezzék azokban a rende­letekben, amelyek kibocsátását ez a törvény­javaslat kilátásba helyezi. En még tovább men­nék: még a leventeoktatás ügyét is ebben a tör­vényjavaslatban tárgyalnám, illetőleg ide ven­ném át, mert az én tapasztalataim szerint nem az a helyes leventeoktatás, amely ma folyik, hanem az a továbbképző,, kulturális, testnevelő oktatás volna a helyes, amelyet éppen a kul­tuszminiszter úr volna képes a legmagasabb fokra fejleszteni, (Rupert Rezső: És amit jó­kedvvel csinálnának!) amit jókedvvel csinálná­nak, ami ünnepi, vasárnapi szórakozás lenne. Az így sportokban megedzett fiatalságot a ka­tonaság is sokkal jobban tudná használni, mint a jelenlegit., (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Dulin Jenő: Ezt maguk a katonák mondják!) A magam részéről is melegen üdvözölném azt, ha a kereskedelmi, az ipari s az igazságügyi tárca keretében lévő oktatási kérdések mind át­tolódnának a kultusztárca keretébe, ahová azok tényleg valók. Ebben a keretben még csak egyet óhajta­nék az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy törekedjék a tanítóság legnagyobb füg­getlenségére és törekedjéjt arra, hogy a tanító­kat, akik hivatva vannak a községet vezetni, pártpolitikai célokra semmi körülmények kö­zött ne lehessen felhasználni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelol. — Brogli József: Szó sincs róla ! — Hor­váth Zoltán: Csupa élharcos ! — Brogli József: Nem így van!) Ismét igen t. képviselőtársam az, aki közbeszól és cáfolni igyekszik, akinek pedig tudnia illik, hogy éppen a baranyai taní­tók vannak a legjobban beszervezve élharcosok­nak. (Brogli József: Sőt ellenkezőleg ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ön nagyon jól tudja, hogy a kortesborok annyira fejébe szálltak bizonyos tanító uraknak, hogy lealjasodtak oda, hogy részegre itták magukat és együtt hemperegtek a falusiakkal. (Brogli József: Ezt a baranyai tanítóság nevében kikérem ! — Zaj a jobbolda­lon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy tar­tózkodjék az ilyen általánosító kifejezésektől. (Brogli József: Szépen megköszönik majd a ta­nítók ezt a hangot !) Czirják Antal: Tudom, nem válik a tanító díszére, ha szembekerül a falujával, a faluja érzelmeivel és én bizonyos vagyok benne, hogy a kultuszminiszter úr megtalálja a módját an­nak, hogy a tanítóságot e tekintetben is arra a piedesztálra helyezze, amelyet az méltán ki­érdemel. (Helyeslés a baloldalon. — R&kovszky Tibor: Tiszta beszéd !) Igen t. Képviselőház ! Első beszédemnek végére értem. Hálásan köszönöm a szíves türel­met, amellyel meghallgatni méltóztattak. A javaslatot örömmel üdvözlöm és azt elfogadom. (Helyeslés a baloldalon. A szónokot többen üdl­vözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Ház ! A parlamenti hagyo­mányok szerint a felszólaló képviselő rendsze­rint az előtte szólott képviselő beszédére szo­kott válaszolni. Én azonban ezúttal előttem szó­lott három képviselőtársam beszédének egy-egy közös passzusára kívánok felelni, arra neveze­tesen, amelyben a mezőgazdasági szakoktatás problémájával foglalkoztak. Ebben a kérdésben valóban valamennyien egyék vagyunk. TJgy érzem, hogy a mezőgaz­dasági népoktatásügy problémája valameny­nyünk ceterum eenseója. (Horváth Zoltán: Miért nem csinálják meg?) Nem halasztunk el egyetlenegy alkalmat sem, amely összefüg­gésbe hozható a szakoktatás kérdésével, hogy a mezőgazdasági szakoktatás végleges rendezését ne reklamálnók. Ebben ellenzék és kormány­párt igazán egyek vagyunk. Ez a kérdés kisért évek óta a magyar köz­életben (Ügy van! Ügy van!) és itt a törvény­hozás házában is. Sajnos, tudjuk, hogy ez a kérdés két minisztérium, kanapé-harcának a tárgya. Éppen ezért én is megragadom az al­kalmat, hogy a mezőgazdasági szakoktatás problémáját, végleges rendibehozását, helyének kijelölését, rendszenbefoglalását, kiszélesítését és a maga nagy hivatásának útján való elin­dítását a magam részéről is reklamáljam. Nem olyan értelemben éppen, mint a hogy azt Ma­tolcsy Mátyás képviselőtársam követelte, hogy tudniillik a középfokú oktatást rendezzük és építsük ki még jobban és hogy humanisztikus középiskoláink tekintélyes részét máról-hol­napra alakítsuk át gazdasági szakiskolává. Ezt megkísérelte már az országos közoktatásügyi tanács körülbelül 13 esztendővel ezelőtt, ami­kor 17 ilyen középfokú iskolát, gimnáziumot jelölt ki, mint olyat, amely miliője .miatt, la­kossága miatt, amely az iskola székhelyét lakja, alkalmas volna arra, hogy mezőgazda­sági r szakiskolává alakíttassák át, de csodála­tosképpen maga a lakosság utasította vissza ezt a tervet és ragaszkodott az iskolának huma­nisztikus vagy reális jellegéhez. Ennél sokkal fontos ab bnak tartom a gaz­dasági népoktatásnak^ a^ tömegoktatásnak, a niillió'k oktatásának kérdését, mert, sajnos, ma a magyar gazda, a magyar földművés ember nem tudja, miért kapál, nem tudja, hogy miért csávázza a búzát, (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) miért permetezi a szőlőt. Már pedig

Next

/
Thumbnails
Contents