Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 21 elnök úr nevében nekem válaszolt és arra kért, hogy menjek el a Tesz.-hez és ott győződjem meg erről, meg arról. Én nem vagyok vizsgálóbíró. Amikor ez az egész dolog kezdődött, arra is kértem a miniszter urat, hogy addig ne engedélyezze újabb munkahét megtartását, amíg a régi munkahétről le nem számoltak. Erre sem kaptam semmiféle választ, ha csak az nem volt válasz, hogy fokozottabb mértékben kezdték meg az új munkahét kiszínezését, kihirdetését a sajtófőnök úr jóvoltából és erős támogatásával, aki a Tesz.-szel egy és ennek folytán még arra a jó gondolatra is jutottak, hogy az államfőt erre a eélra, illetőleg a Tesz. propagandára és reklámcélra — mert ez nem volt más — odakérjék erre a munkahétre. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az államfő személyét ne méltóztassék belevonni a felszólalásába. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Gr. Somssich Antal: Igenis helyes. Az államfőt nem szabad ilyen szituációba hozni. A Schmoll-paszta stb. nem arra való, hogy annak keretében ünnepeljék azt a férfit, akire az egész ország tisztelettel tekint fel és ha életének fordulópontjáról egy emlékünnep keretében meg akarunk emlékezni, ezt nem lehet olyan keretekben megcsinálni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyben Schmoll-paszta-bandériumok vesznek részt régi közös huszárruhákban! (Felkiáltások a baloldalon: Abszurdum!) Erre vonatkozólag leszek bátor felolvasni egy cikket, amelyet egy régi közöshadseregbeli huszár, valószínűleg huszártiszt írt. Ez a huszártiszt többek között azt írja (olvassa): »Az október 6-iki tattersalli felvonuláson az egyik pasztacég saját reklámplakátjait célszerűnek látta régi honvéd- és közös huszáregyenruhába öltöztetett suhancokkal vitetni. Nem tudjuk, kinek a kötelessége lett volna letiltani ezt az arcpirító ízléstelenséget, csak azt tudjuk, hogy a felvonulást a Tesz. rendezte. Szerkesztő uram! Ezt az egyenruhát régi lovasaink véresen hordozták meg a szatanov—gorodoki halálattakban, a kamionka—strumilovai tarlón lezúgott rohamban és ez az uniformis volt rajtuk, amikor a legkétségbeejtőbb dulakodásban kapaszkodtak a limanovai dombokon. A régi huszárok ilyen szégyenletes meghurcolását pillanatig sem tűrné sem a francia, sem az angol, sem a német nemzet! Elvárjuk mindenkitől, akiben szemernyi tisztesség van, hogy respektussal pillantson fel mindenkor a frontegyenruhánkra! Hisz a kormányzó a régi uniformist viseli ma is, mi régiek azt vesszük fel minden hazafias ünnepélyen és magamat is egyszer abba fognak betenni négy szál deszka közé... Kérdezem, szerkesztő úr, hova lett ebből a_ nemzetből a jóízlés és az önérzet, ha szemhúnyás nélkül eltűri, hogy pojácák ugrándozzanak itt teátrális felvonulásokon abban az egyenruhában, amelyet olyan katonafiúk viseltek valamikor, akiknek legnagyobb része névtelenül hullt el ezeréves határaink védelmében.« (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kérdezem most* ki felel ezért? A miniszterelnök úrnak nem méltóztatott eljönni, tőle tehát nem kaphatok választ. Nagyon sajnálom, mert tőle, mint katonaembertől legalább ebben a dologban szerettem volna a választ megkapni. (Petrovácz Gyula: Ebből legyen paszta! — őrgróf Pallavicini György: Majd elkenik!) (Tovább olvassa): »Ki felel ezért. Csak a leg. ülése 19Sk november l^én, szerdán, 81 főbb rendezőség... Vonják is hát felelősségre, szerkesztő úr.« Aláirta egy régi 'huszár. Felemlíteni még, hogy a Tesz. más dolgokat is kieszel. Köztudomású, hogy a kitüntetések adományozása az államfő szuverén joga. Ezzel szemben olvassuk az újságban, hogy Sztramyavszky Sándort a csillagos érdemkereszttel tüntette ki a Tesz. Nagy ünnepség keretében adták át a (kitüntetést. Az ünnepségen ott volt dr. Antal István, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, stb. {Felkiáltások a baloldalon: Állam az államban!) Vagy komoly dolog az a rendjel és jelent valamit, de akkor az államfőt illeti meg annak az adományozása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha pedig annyit jelent, mint egy csillag a lövöldéiben, amelyet azéirt kap valaki, mert egy tojást lelőtt, (Derültség.) akkor ez az egész nevetséges! játék s akkor hogyan ikerül oda Vary Albert és az ország több reprezentánsa. (Derültség és taps a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Kotillon-wirtschaft az egész! Ez is hozzátartozik a görögtűzhöz! — Petrovácz Gyula: Mit vesz a Tesz.!) De ennél még cifrább dolgok is vannak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A Tesz. ráébredt arra az eszmére is, hogy meg kellene alapítani a magyar becsületrendet. (Derültség.) Leteszem a Ház asztalára ennek a tervezetét, a formuláréját, hogy a t. Ház megtudja, hogy és mint gondolták ezt. (Halljuk! Halljuk!) A tervezet a következőképpen szól (olvassa): »Kegyelmes Uram! A magyar társadalom vezetői elhatározták, hogy a nemzet legjobbjaiból, a' politikai, társadalmi, gazdasági, irodalmi és művészeti élet kimagasló ' reprezentánsaiból József főherceg tábornagy úr ő fensége nagy vezérlete alatt megalakítják a Magyar Becsületrendet. Midőn a rend célkitűzéseit röviden magában foglaló bizalmas értesítést mellékelten megküldöm, egyben szíves tudomására kívánom hozni, nogy a rend szervezőbizottsága nagyméltóságodat az alapítók sorába meghívja.« (Rassay Károly: Ez már nem komoly dolog!) Nincs névre kitöltve ez a levél, mert ez csak tervezet. Ez valószínűleg gubával jár! (Nagy derültség. — Peyer Károly: Itt nem tesznek, hanem vesznek! — Tovább olvassa): »Tisztelettel kérem, kegyeskedjék mellékelt bizalmas és számozott értesítőt átolvasni és a hátára sajátkezűleg az alapító tagság elfogadását rávezetni, és ezekután az értesítőt 8 napon belül címemre, ajánlott levélben »bizalmas« jelzéssel visszaküldeni. Az alakuló közgyűlés napjáról és idejéről annak idején értesítést küldünk. Fogadja nagy méltóságod mély tiszteletemet s őszinte 'nagyrabecsülésem nyilvánítását. Stb., stb. Ezt iä Ház asztalára leteszem. (Farkasfalvi Farkas Géza: Micsoda közéletet teremtenek itt. — Rassay Károly: Lehet pályázni — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Még egy kuriózummal szolgálhatok. Szörtsey József pályázott a »nemzet napszámosa« címére s ezért mindenkit felszólít egy lapban, hogy szavazzon rá és tegye lehetővé, hogy ő legyen a »nemzet napszámosa«. Ha valaki az országba egy bátyúval jött be és ma dúsgazdag ember, aki autót tart, 15 szobás lakásban lakik és ilyen körülmények között megilleti őt az első napszámos címe hát akkor mit szóljon az igazi napszámos, (Halljuk! Halljuk!) aki verejtékes munkával keresi meg kenyerét. Azt is a Ház tudomására akarom hozni,. hogy mi a közvélemény erről a munkahétről.; 13*
