Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-315
542 Az országgyűlés képviselőházának 315. szó, mert én a német nemzetet éppúgy tisztelem és becsülöm,, mint mindenki más ebben a Házban.,. (Kun Béla; A politikájáról van szói) Az más, hogy a politikájáról hogyan vélekedem, de most nem is a német birodalmi^ politikájáról van szó, hanem arról a felháborodásról, amelyet mindenkiben ki kellett, hogy váltson a Berliner Tageblatt tegnapelőtti számában megjelent cikk. (Meskó Zoltán: Ez természetes, ebben mindnyájan egyek vagyunk!) Meg vagyok győződve arról, hogy a képviselő úr is fel van háborodva emiatt. Tehát megjelent egy közlemény, mégpedig az Auslandsdeutschtum című mellékletben, amely időnkint hozzá van fűzve a Berliner Tageblatthoz, amely cikkben Esztergom városáról emlékezik meg a nevezett lap. Esztergom városáról emlékezik meg, csakhogy úgy, hogy Esztergom ősi neve Gran és Esztergom régi német város és csak rövid idő óta magyar város, mert erőszakkal, erőszakos eszközökkel elmagyarosították. Körülbelül egy délszerbiai várcs nívóját festi elénk az a cikk. Azt írja, hogy ott kövezet sincs, sárban járnak az emberek,, a szennyvízcsatornák az utcára folynak ki, télen az ember nem bír az utcán járni, mert elcsúszik stb. A hercegprímásról is megemlékezik igen oda nem való hangon, olyan hangon, amely a magyar nemzet egyik első egyházi (Felkiáltások a baloldalon: A legelső!) és. közjogi méltóságát nagyon sérti. Még a hercegprímás nevét sem írja jól, Sereginek írja Serédi helyett stb. stb. Azt írja, hogy úgy él ott az ő apopleptikus, gutaütés határán álló, részben tüdővészes, tüdőbajos kanonokjaival, hogy as ember egész középkori képet kap Esztergomról. (Felkiáltások a baloldalon: Szomorít dolog! Borzalmas!) T. Képviselőház! Nevetséges dolog volna az egész, nem veszem ezt én sem ilyen komoyan, amiért azonban szükségesnek tartottam, hogy felszólaljak, az először is az, hogy ilyen értelemben — azt hiszem — nemcsak a, szociáldemokratákkal, hanem Meskó képviselőtársammal is és mindenkivel egyetértünk. A második dolog pedig az, hogy nem lehet azt mondani a német sajtóról, hogy az szabadon írja azt, amit akar, mert ott igenis gleichschaltolva van a,z egész sajtó, igenis csak azt írhatják (Malasits Géza: Amit megengednek nekik!), amit szabad írniok. A miniszterelnök úr a múltkor Griger képviselőtársunk interpellációjára adott válaszában megállapította azt (Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mi köze ennek a személyes kérdéshez!), hogy a német sajtó hangja ellen neki meg vannak az útjai és módjai arra, hogy az illetékes körökkel megértesse, hogy esetleg változtassanak ezen a hangon. Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy még az ilyen Beilagékkal, az ilyen mellékletekkel szemben is, amelyeket a, német publikum olvas, tegyen valamit, akkor, amikor a német kormány mifelénk esetleg barátságos nyilatkozatokat tesz. (Pallavicini György őrgróf: A Reggelt betiltották!) Próbáljuk meg érvényesíteni a barátságot Németország felé ebben is. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne terjeszkedjék túl azon a kérdései, amelynek tárHüélesíteitéh : Kabók Lajos s, fa naplóbírálti-bii ülése 193A december êlr-én, pénteken. gyalására a házszabályok értelmében joga van. Apponyi György gróf: Befejezem a felszólalásomat, csak még egy mondatot akarok hozzáfűzni az eddigiekhez, amint Meskó Zoltán képviselőtársam is tette. (Orgr. Pailavicini György: Sapienti sat!) Ugyanez a közlemény a cikk végén abszolút tiszteletlen hangon aposztrofálja Magyarország államfőjét, Horthy Miklós kormányzó urai.(Felkiáltások a baloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Itt csak arra akarok utalni, hogy a magyar kormányban volt elég erély ahhoz, hogy betiltson egy magyar sajtóterméket azért, mert a német .b'ührert, a kancellárt olyan hangon aposztrofálta, amely nem felel meg — mondjuk — a köteles tiszteletnek; ugyanakkor a magyar államfő részére elvárhatjuk, hogy legalább is hasonló védelemben részesüljön az ő köztiszteletben álló személye,, mint amilyenben részesül itt a német államfő. (Helyeslés középen. — Meskó Zoltán szócásra jelentkezik.) Enök: Meskó képviselő úr milyen elmen kíván felszólalni? (Meskó Zoltán: Személyes kérdésben.) A képviselő úrnak a szót megadom. Meskó Zoltán: Igen t. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam aposztrofált engem ezzel az említett cikkel kapcsolatban. En azt hiszem, hogy senki sem tételezi fel rólam és a magyar Képviselőház egyetlen tagjáról sem, hogy ne a leghatározottabban utasítaná vissza az ilyen cikkeket, az ilyen megállapításokat, amelyek ebben a lapban megjelentek. Valamennyien azon az állásponton vagyunk, hogy a német sajtó sok tekintetben nem teljesítette velünk szemben a kötelességét úgy, ahogy elvárhattuk volna. (Örgr. Pailavicini G>örgy:Mi nem vártunk semmit!) A miniszterelnök úr annak idején a genfi eseményekkel kapcsolatos beszédében kiiejtette a maga álláspontját, ehhez nekem hozzáfűzni valóm nincsen, csak azt jegyzem meg, hogy minden önérzetes magyar ember a leghatározottabban visszautasítja az ilyen cikkeüet. (Helyeslés.) Elnök: Az imént hozott határozat értelmében felhatalmazást kérek a t. Háztól arra, hogy a Ház szünetelése alatt esetleg megüresedő választókerületekben (Meskó Zoltán: Isten ments!) az új választás elrendelése, illetve a pótképviselők behívása és a netán érkező meghívások tekintetében a szükséges intézkedéseket megtehessem. Méltóztatnak a kért felhatalmazást megadnál llgem) Ha igen, úgy ezt haiározatkep mondom ki. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Kérdem a t.. Házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. A Ház tagjainak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 6 óra 7 perekor.) Meskó Zoltán s. h i tagok.
