Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-315

540 Az országgyűlés képviselőházának SÍ mindenütt megnyugvást és megelégedést fog kelteni. Igen t. Képviselőház! Nagyon szerettem volna, ha január 29-ig még ez az új választójogi törvényjavaslat, amely — mint a lapok írják — nem jelent mindjárt kenyeret, de hogy kenyeret jelent, az szentírás, mert, ha a népnek — ez alatt nem értem drasztikus értelemben a csőeseléket, vagy nem tudom, hogyan szokás ezt itt mondani, hanem ez alatt értem azt, ha a becsületes választójog alapján a nép akarata megnyilvánul, — igazi képviselői kerülnek ide, akkor más adópolitika lesz, más földbirtokpolitika lesz, meg fo<r indulni egy telepítésű akció. Szóval kenyeret fo? ez jelenteni a dolgozó magyar millióknak. Emberi sorsot fog jelenteni azoknak, akik nem tudnak ma még az emberi mól+óság színvonaláig felvergődni. Szerettem volna, ha a mezőgazdasági munkáskérdéssel behatóbban foglalkozott volna ez a Ház. A miniszterelnök úrnak tudnia kell a hozzá beérkezett jelentésekből, hogy erőteljes agitáció, földalatti szervezkedés folyik a nincstelen, a kenyérnélküli munkástömegek között. Felkérem a miniszterelnök urat, hasson oda, hogy ez a kérdés megoldassák. Látjuk, hogy Mezőberényben a legutóbbi választáson 7 szociáldemokrata került be. De látjuk azt is, hogy a szociáldemokrácia itt egyes vidékeken megfelelő preventív intézkedések,, megfelelő gyűlésengedélyezések, a nép felvilágosítása nélkül erőre kaphat ugyanakkor, amikor más államokban hanyatlik. Arra kérem tehát, ne csináljon akadályokat akkor, ha egy nemzeti alapon álló kpresztény párt dolgozni akar ebben az országban. A belügyminiszter urat én már megkértem, interpelláltam hozzá, de választ nem kaptam. En a miniszterelnök úrtól kérem ennek a kérdésnek rendezését, még pedig a fajvédő miniszterelnök úrtól, mert a miniszterelnök úr lelke nem változhatott meg. Gömbös Gyula ma is fajvédő és a fajvédő Gömbös Gyula miniszterelnököt kérem arra, hogy ő, mint a magyar nemzeti gondolat képviselője, a. keresztény gondolat hirdetőinek engedje meg, hogy szabadon szervezkedhessenek az országban. Gondoljon arra, milyen kellemetlenül érintette őt, amikor gyűléseit nem engedélyezték. Neki egy vigasza lehetett, az, hogy egy félig-meddig liberális irányzat állott vele szemben. Nekünk fáj az, ha egy fajvédő vitéz belügyminiszter és egy fajvédő vitéz miniszterelnök meggátolja a mi becsületes előretörésünket. Tgen t. miniszterelnök úr, ez a nemzeti szocialista mozgalom abszolút keresztény, pozitív keresztény, mint a miniszter.; elnök úr. Talán szélsőséges nacionalista, de telítve van szocialista eszmékkel. Mi meg akarjuk mutatni az ipari munkásságnak és be akarjuk bizonyítani a mezőgazdasági munkásság előtt, hogy sem az Istent, sem a hazát nem kell megtagadni, ha szociális eszméket akar szolgálni, ha szociális intézményekkel akar a sorsán segíteni. Intse le a miniszterelnök úr ezeket — mint már egyszer mondottam — a falusi és vidéki közigazgatási kiskirályokat, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál, vitézebbek a vitéz belügyminiszternél és betiltják a mi gyűléseinket, nem veszik tudomásul párthelyiség-bejelentéseinket. Mi elsősorban az atheizmus, a szabadkőműves neoliberális irányzat, a nemzetköziség ellen küzdünk, mi azt akarjuk, Iiogy ebben az országban a keresztény magyar fajta, érvényesüljön és elfoglalja mindazokat a pozíciókat, amelyek őt számarányánál, tehetségénél, isteni és em. ülésé 193U december 21-én, pénteken. béri jogainál fogva megilletik. Kérdem: nem a, legnagyobb rövidlátás az, ha ezt a mozgalmat, ennek a mozgalomnak szervezkedését nem engedik meg? Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a mozgalom nem utánzás. S ezt azért mondom és ismétlem meg, mert véletlenül szerencsénk van a miniszterelnök úrhoz. Hangsúlyozni kívánom: nincsen utánzás, nincsen kopírczás, színtiszta, erőteljes magyar nemzeti megmozdulás ez, semmi közünk senkihez. Igenis szimpátiával viseltetünk a Harmadik Birodalom iránt és ebből nem is csinálunk titkot. (Örgr. Pallavicini György: Ügy van! Közös barátok!) Becsületes szimpátiával viseltetünk, mint amilyennel viseltetnének nagyon sokan, ha az az irányzat liberális lenne, de mert nem liberális, nem a liberális szabadkőműves gondolatot szolgálja.. * Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Meskó Zoltán: ... — azonnal befejezem — hanem azt tiltja, azért fordulnak ellene. De mondom,, itt egy színtiszta magyar mozgalomról van szó. Csak egy mondattal akarom beszedemet befejezni. Szóvátettem legutóbbi beszédemben, hogy egy lexikon jelent meg magyar nyelven, magyar kiadásban, amely Erdélyt, mint az oláhok őshazáját tünteti fel. (Égy hang a baloldalon: Melyik azt) Geniusnak hív ják ezt a lexikont. Barthou, a megboldogult francia külügyminiszter arra hivatkozott, hogy Erdély az oláhok őshazája. Ez a lexikon magyar nyelven tápot ad ennek a felfogásnak. Felkérem a miniszterelnök urat, vizsgáltassa ki ezt az ügyet, és tiltsa meg, hogy ilyen történethamisító lexikon megjelenhessék. (Helyeslés.) Még egy kérdést kívánok szóvátenni az elnök úr szíves engedelmével és ezzel befejezem beszédemet. (Malasíts Géza: Mit írt a Berliner Tageblatt? — Gr. Apponyi György: Mi volt a Berliner Tageblattban*?) Ebben egyetértenek az urak. Apponyi és a szociáldemokraták. (Gr. Apponyi György: A Berliner Tageblatt kirohant Magyarország ellen!) Magyarországon is kirohantak Hitler ellen, mindenféle gazságokat írtak róla és még sem lehet ezeket azonosítani a magyar nemzettel. Elnök: Méltóztassék a képviselő úrnak ber fejezni a beszédét. Meskó Zoltán: Múltkori beszédemben megemlékeztem egy legendáról, amelyben a magyar cselédet tramplinak mondják, lekicsinylik. meggyalázzák. Kaptam egy nyilt levelet az »Újság« című lapban. Kötelességemnek tartom, hogy válaszoljak erre. En akkor sem az írót ostoroztam, hanem azt mondottam, hogy »ez az író ostorozza azt a szellemet, de ez a szellem meg van, és jellemző arra,, hogyan vélekednek Pesten a pesti nagyságos urak magvar testvéremről, a magyar cselédleányról«. (Rakovszky Tibor: Ez igaz! Ez így van!) Azt mondottam »ez a zsidó szellemet mutatja meg és én is bemutatom«. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Meskó Zoltán: Egv mondattal befejezem (Derültség! ~~ örgr. Pallavicini György: Ez már a harmadik!) Más pártoknak könnyebb a helyzetük. Azt hiszem, hogy a nemzet idejéből nem rablók el egy percet sem ezzel a mondattal. (Ralisuk! Halljuk!) En ezt a szellemet os' töroztam. Látom ebből a nyilt levélből, amelyet