Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának SÍ 4. T. Ház! De mondok egy másik esetet is. Eddig- a szénbányák adtak szenet úgy is, hogy ezt a szenet tengelyen fuvarozták. Néhány héttel ezelőtt többen, akik a szenet tengelyen szokták a bányáktól vagy a bányák megbizottaitól elszállítani, értesítést kaptak, hogy újabb megállapodás szerint csak tíz métermázsa szenet adhatnak egy fuvarra. Ezzel, azt hiszem, szintén emelték a fuvarköltséget. Néhány héttel ezelőtt pedig — pontos dátumot nem tudok mondani — olyan értesítés ment az illető ügyfelekhez, hogy ezután a bányának már nincs módjában szenet adni akkor, ha azt tengelyen fuvarozzák el, hanem kötelesek az illető fogyasztók a vasúti szállítást igény bevenni. Eltekintve attól, hogy a vasúti szállításnál nagyon sok esetben varga-betűt kell azzal a szénnel leírni, amikor pedig a szállítás tengelyen rövidebb úton volna lehetséges, még felesleges rakodási költséget is okoznak ezzel. Azt hiszem, ha a jelenlévő volt földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulhatnék, benne a gazdatársadalominal szemlben mindenesetre volna annyi megértés, hogy sarkára állnia' ós közreműködnék abban, hogy ilyen lehetetlen intézkedések ne történhessenek. De ha nines is módjában a volt földmívelésügyi miniszter úrnak itt közbelépni, mint az agrárérdekeltség egyik kiváló képviselőjének, a nemzeti egység nagy pártjának talán mindenesetre lehetséges lesz annyi kapcsolatot találni, hogy ilyen hatá rozottan gazda- és fogyasztóellenes, — nem akarok szigorúbb kritikát gyakorolni — rövidlátó és a legjöbtb esetben is észszerűtlennek látszó intézkedések ne történhessenek és amennyiben történtek, hatályon kívül helyeztessenek. Van még egy intézkedés, amelyre felhívom az igen t. túloldal és elsősorban a volt földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Ma, már a közutakon a fináncok különös buzgalommal vizsgálják a szekereket ablból a szempontból vájjon a Sizekéreken, különösen amelyek a városi centrumból visszatérnek a falura, nincsenek-e csomagok, — akármilyen csomagok, ki sefoto-nagyobb csomagok — mert itt most újab bian valami régi rendeletre történő hivatkozással fuvarozási illetéket, azt hiszem 30 filléreket, vagy mennyit, — denique bizonyos illetéket — szednek. De elsősorban zaklatják azokat, akik egyébként nem is iparszerűen fuvaroznak, a mai nehéz gazdasági helyzetiben azonban kétségtelenül ki akarják használni azt a lehetőséget, hogy valami mellékkeresethez jussanak. Mert méltóztassanak megengedni, ha valamit felhoznak egy centrumaiba a piacra:, azt hiszem a gazdasági elv követése csak kívánatossá teheti azt, hogy az a szekér azután ne üresen menjen vissza, (Némethy Vilmos: Képviselő úr, ez nem zaklatás, ez több annál!) Szeretném, ha igazi kisgazdapárti stílusban meghallanám itt, hogy mi ez, de azt hiszem, lényegileg abban egyetértünk képviselőtársammal, hogy ez egy brutális bürokrácia túltengésébol származó és a gazdasági élet követelményeivel nem számoló intézkedés, amelynek megszüntetése, azt hiszem, talán nem volna érdekében egy pár adminisztratív közegnek, talán nemi volna érdekélben bizonyos monopóliumokkal rendelkező vállalkozásnak, de elsősorban érdekében volna a fogyasztónak és érdekében volna azután a termelésnek is. Ezzel nem azt akarom mondani, — nehogy félreértessem — hogy bizonyos tekintetben a posta monopóliuma is érintessék, vagyis lehetőségeket adjunk arra, hogy iparszerűen kijátKËPVÏSELOHÂAI NAPLÓ XXIV. ülése 19Sí december 19-én, szerdán. 529. szassanak bizonyos törvények. Ezt nem kívánja a Háznak ezen az oldalán, azt hiszem, senki sem, de mindenesetre kívánjuk azt, hogy ahol hibák megállapíthatók, ahol az intézkedések rövidlátó volta, észszerűtlensége nyilvánvaló, ez a hiba orvosoltassék. Tisztán csak azt a célt akartam szolgálni, hogy ezt az ügyet itt a Pláz elé hozzam, tekintet nélkül arra, hogy a kormány hallgatja-e, vagy sem. Mindenesetre azt hiszem, hogy mi képviselők annak a választóközönségnek, amely minket bizalmával ideküldött azért, hogy az ország ügyeivel foglalkozzunk, tartozunk azzal, hogy szóvá tegyük, ha hatiaikm túltengésből, indolenciából vagy nem tudom mi okból olyan intézkedések történnek, amelyeknek árát az ország nagyon drágán fizeti meg és amelyekből hasznot más, mint egypár kedvezményezett, nem húzhat. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. Következik Némethy Vilmos képviselő úr 1. számú interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a megyei fegyelmi bíráskodás visszásságai tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy községi és megyei közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi ügyekben közérdekkel nem indokolható olymérvü enyheség tapasztalható, amely immár a közmorál rovására megy? Hajlandó-e a belügyminiszter úr odahatni, hogy legalább a büntető törvénykönyv által bűncselekménynek minősített esetek miatt fegyelmi alá vont tisztviselők méltó büntetésüket elnyerjék és a fegyelmi eljárás ne szolgálhasson bűnök és hibák elkenésére?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti; a szó. -: Némethy Vilmos: T. Ház! Egy folyamatban levő fegyelmi ügyben jártam már a belügyminiszter úrnál és minthogy abban nem kaptam kielégítő választ tőle, ezzel kapcsolatban és ebből az okból folyólag jövök ide interpellációmmal. Interpellációm tárgya nem olyan esetekből előálló fegyelmi ügyekre vonatkozik, amelyeket politikai, választási bűncselekményekkel kapcsolatban már sok esetben idehoztunk és sohasem láttuk, hogy a fegyelmi eljárás folyamán az ügyek büntetéssel végződtek volna, hanem éppen az ilyen mulasztások konzekvenciájaként egyéb fegyelmi ügyekben is tapasztalható viszszás enyheség kérdését hozom a Ház elé. En a magyar közigazgatást a maga specialii tásában olyannak tekintem, úgy legalsó fokozai tában, mint járási és megyei mivoltában, mint j egy előre kiszabott, jó állású magyar mentét, ! amelyikbe csak olyan ember illik bele, aki talpig ember, akinek megvan a szíve, megvan a gerince és megvan a jelleme ahhoz, hogy azt teljesen betöltse. Az ilyenen jól álla mente és az jól tud közigazgatni, mert fölfeléis megvan a gerince, lefelé is megvan a szíve és az izmos keze, amellyel egyaránt tud simítani és ütni. Éppen ezért nagy súlyt kell fektetni arra, hogy ez a közigazgatás érintetlen legyen és nem sza- A bad, hogy ferde gerincüeket neveljenek már eleve bele, mert ezen aztán igazán rosszul áll a