Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

42 Az országgyűlés képviselőházának 2 munkaalkalmat nyújtanak, kevés cselédet alkalmaznak és kicsiny pénzforgalmat bonyolítanak le. Ez nagyfontosságú kérdés annál is inkább, mert hiszen köztudomású az, hogy a kormány a munkanélküliség kérdését és az. ezzel járó kiadásokat saját budgetjében kezeli és a munkanélküliség enyhítésére lényeges kiadásokat eszközöl, holott ugyanakkor adópolitikával a munkanélküliséget igenis lényegesen enyhítheti azáltal, hogy azokat a gazdákat és munkaadókat, akik több munkást foglalkoztatnak és több munkaalkalmat adnak, előnyben részesíti. Bár kétségtelen, hogy al gazdasági cselédek nehéz helyzetben, vannak, (Jánossy Gábor: Mindenki abban van!) de megállapíthatjuk azt, hogy csak olyan nehéz helyzetben vannak, mint földbirtokosaink, mert a cseléd és a részes munkás együtt sír és együtt nevet a földbirtokossal. Ha a földbirtokosnak jól megy, akkor a részes munkásnak éppen úgy jól megy, mint a gazdasági cselédnek. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a gazdasági cseléd csak természetbeni járandóságot kap, készpénzjárandóságot pedig csak minimálisan, azonban helyzete ebből a szempontból arra van bazirozva, hogy az állattartásból, ibaromfi- és sertéstartásból tudja fedezni a pénzszükségletét. Sajnos azonban, a mai helyzet ebben a tekintetben igen kedvezőtlen, mert éppen ezeknek az állatoknak az árai mélyponton vannak és ennélfogva a gazdasági cselédek megélhetése évről-évre rosszabbodik. Rosszabbodik annál is inkább, mert, mint látjuk, a gazdasági cseléd, ha valami eladnivaló portékája van, azt a napi áraknál csak 20—30%-kai rosszabbul tudja értékesíteni, másfelől pedig azáltal, hegy tanyán és általában a központoktól messze lakik, az iparcikkeket és a háztartáshoz szükséges fűszereket igen drágán szerzi be. A gazdaságok is mindent elkövetnek azirányban, hogy a cselédek készpénzszükségletét a minimumra .szorítsák, hiszen méltóztatnak talán tudni, — esetleg egyesek nem méltóztatnak tudni ;.—j hogy a gazdasági cselédeknek már évszázadok óta sójárandóságuk van. Egy gazdasági cselédnek egy évben körülbelül 48—60 kilogramm sójárandósága van. Ez is azt célozta már a rég elmúlt időkben, hogy annak a gazdasági cselédnek készpénzkiadása lehetőleg ne legyen. A túloldalról támadni méltóztatnak a kormányt azért, hogy nem csinált semmit sem földbirtokpolitikai szempontból és hogy a telepítést is csak beígérte. (Farkas István: Persze!) Nem vagyok hivatott válaszolni ezekre a támadásokra» méltóztassék azonban megengedni, hogy erre vonatkozólag ils tegyek pár megjegyzést. Ma domináló kérdés a telepítés kérdése. Elismerem, hogy a mai magyarországi földbirtokmegoszlás nem teljesen helyes és hogy a földbirtok arányos megoszlására módot és kulcsot kell találnunk. Azonban ezt nem lehet úgy megoldani, mint ahogyan gondolják a túloldalról is és esetleg a kormány részéről is, hogy tudniillik egy gyors telepítési akcióval érnék ezt el. Az a véleményem, — és ezt tapasztalatok alapján mondhatom — hogy a kormánynak nem. lehet feladata a telepítés. A kormány feladata nem telepíteni, hanem telepíttetni. Ha a kormány telepítési akciót fog csinálni, akkor már előre kérem, hogy ne méltóztassék azt megint a bürokráciával, akár az Ofb.-vel, akár a Lebosz.-szal lebonyolíttatni. Ezt a földbirtokososztállyal kell lebonyolít8. ülése 19 S A november 13-án, kedden. tatni és azokkal, akiknek a kezében van a föld; akkor megtakarítjuk az adminisztrációt és gyors ütemben tudjuk megoldani azokat a nagy feladatokat, amelyeket a kormány maga elé tűzött ki. En azt hiszem, hogy elsősorban is a kishaszonbérietekkel, majd pedig a felesgazdálkodási módszerekkel lesz megoldható a földbirtok helyesebb megoszlása. Önök a túloldalon azt méltóztatnak hinni, hogy a legokosabb volna az összes nagybirtokokat megszüntetni. En erre azt mondom, hogy méltóztassanak lejönni velem, én le fogok menni az urakkal egy olyan községbe, nem is egybe, de többe is, ahol egyáltalában nincs nagybirtok és ha azt fogjuk látni, hogy ezekben a községekben megvan a szociális jólét, akkor szó nélkül azt fogom mondani: tessék az egész ország földbirtokait felosztani. Igen sok olyan község van, ahol a legnagyobb birtok 200—250 hold és ahol mégis a legnagyobb a munkanélküliség és legnagyobb a nyomor. Megcsinálták, itt, mondjuk, 300 évvel ezelőtt, a földbirtokpolitikát; kisgazdaságok alakultak, de ne méltóztassék azt gondolni, hogy azok a kisgazdák talán igen jó elemek arra, hogy munkaalkalmakat nyújtsanak, mert mennél inkább rosszabbodik a gazdasági helyzet, a kisgazdák annál inkább maguk művelik meg a földet és lehetőleg nem adnak ki semmit sem részes-munkára, sem napszámos-munkára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a helyzet csak akkor állna fenn, ha Magyarországon volnának gyártelepek minden községben, ahol az ember felesleg» amely évtizedeken át szaporodik, elhelyezést nyerhetne. Azokban a falvakban, ahol nincs nagybirtok, nincs meg még a lehetősége sem annak, hogy az a szegény napszámosember munkához juthasson. Ezért én, igenis, demagógiának tartom ezeket a jelszavakat, amelyeket széltében-hosszában méltóztatnak az országban hangoztatni; hiszen lehet, hogy ezek nagyon szimpatikusak annak* aki földhöz akar jutni, de azért azt gondolom, hogy annál kevésbé tárgyilagos megfigyelés ez, mert ha ma az összes birtokokat felosztanánk, akkor a munkaalkalmaknak és az intenzív gazdálkodásnak még a lehetősége sem volna meg. Bár ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely előttünk fekszik, a magam részéről igen erős aggályaim voltak az iránt, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam és próbáltam is ezen korrigálni, — azonban látom a szociális részét a kérdésnek és magam is, mint földbirtokos,, mint cselédtartó-gazda egy pillanatig sem gondolkozóim azon, hogy amikor egy szociális jóléti kérdésről van szó, és arról, hogy itt a cselédek költöztetésének kedvezőbb feltételeket adhassunk, én ez ellen protestáljak,, hanem igenis, a törvényjavaslatot meg fogom szavazni. Csupán annyit kívánok még megjegyezni, hogy igenis, aggályaim vannak a törvényjavaslattal szemben,, különösen az ország északi részei szempontjából, mert hiszen április elseje olyan időszak, amikor a gazdasági munkák még igenis, folyamatban vannak és Magyarország, mint szélsőséges klímájú ország, egy időjárásváltozás esetében mindig ki van szolgáltatva annak, hogy a legrosszabb időszakban, vagyis akkor, amikor legnagyobb a mezőgazdasági munka,, fog ez a költözködés bekövetkeznii Ezeket az érveket azonban félreteszem ak-