Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
Az országgyűlés képviselőházának $14. arra kérem, hogy a kivizsgálás gyorsabban történjék meg, mint amilyen gyorsan törteuik a Vásáry polgármester elleni fegyelmi eljárás lefolytatása, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Valószínűleg egyszerűbb is lesz!) •,• .„_,, u Ami a rendőrség magatartását illeti, na a belügyminiszter úr abból indul ki, hogy hívásra riadóautókon kiszálltak a rendőrök, el kell ismernem, hogy ez megtörtént. De nem ezt perhorreszkáltam, hanem azt, hogy amikor mindannyian tudtunk arról, hogy vasárnap mi készül, amikor ezt a rendőrségen is bejelentet; ték, tehát a rendőrség is tudott róla, hogy mi készül, a rendőrségnek kellett volna annyi prevencióval élni, hogy különösen azokban a kerületekben, amely kerületekben az akadémiai diákság és az egyetemi hallgatók e támadási szándéka koncentrálódott, — mindössze két-harom ilyen veszélyeztetett kerület volt — megerősítést adjon és gondoskodjon arról, hogy ezeket a bűncselekményeket ne kövessék el. A t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy ötven tüntető ellen kihágási eljárást indítottak. T. belügyminiszter úr! Én már akkor itt voltam a Képviselőházban, amikor ön még nem ült a belügyminiszteri székben. Én jobban is : merem azt a módot, ahogyan ezeket a kihágási eljárásokat lefolytatják. (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Felakasztani nem lehet őket, mert kihágást követtek el!) Hányszor fogtak le Budapesten utcai tüntetések alkalmával ébredőket és hányszor vitték be őket a rendőrségre, ahol három-négy-öt pen-; gős pénzbüntetésre ítélték őket és a rendőri büntetőbíró egyúttal megveregette a' vállukat, mondván: jól csináltátok, fiaim, ezt a pénzt úgysem kell sohasem megfizetnetek. (Jánossy Ganor: Látta? Hallotta? — Zaj.) így volt ez. Hat vagy nyolc évvel ezelőtt tártam fel interpelláció alakjában pontosan ilyen töme^kitiágási ügyet, üe erre az interpellációmra sohasem kaptam választ az akkori belügyminiszter úrtól, sohasem cáfolta azt meg, pedig ha a felhozottak nem történtek volna meg, gondoskodtak volna arról, hogy ez a cáfolat megtörténjék. (Rassay Károly: Nem a diákokkal van itt a baj! — Lázár Miklós: Hanem a felbujtókkal! — Malasits Géza: A főispánnal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam, aki ugyancsak végigélte ezt a vasárnapot Debrecenben, közbeszólás alakjában megcáfolta azt, mintha ezt a tüntetést horogkeresztesek csinálták volna. Kénytelen vagyok bizonyos mértékben elégtételt szolgáltatni, mert három-négy horogkeresztesnél nem volt több a tüntető tömegben. Ahogyan azonban egy baloldali megmozdulásnál, egy sztrájknál a rendőrség mindjárt kiadja a hivatalos kommünikét, hogy kommunisták csinálták, úgylátszik, a jobboldali megmozdulással kapcsolatosan egyszerűen azt mondják, hogy horogkeresztesek vagy nyilaskeresztesek csinálták. (Rassay Károly: Ezelőtt tíz évvel egyszerűen azt mondták, hogy felelőtlen elemek csinálták — Zaj. — Elnök csenget.) Nem a horogkeresztesek csinálták, hanem, mint adataim mutatják, a gazdaság akadémia Méhely bajtársi szövetségének tagjai. Akit elfogtak, mert verekedett, az egy kicsapott diák volt, aki a rendőrség előtt már nagyon ismert, aki Gombosi Zoltánt megverte, de egyéb helyen is verekedést provokált. Erre bűncselekmény hiányában, illetve azért, mert feljelentés még nem futott be a rendőrséghez, szabadlábra helyezték. Amikor sztrájktörők , megyerése vagy csak megfélemlítse 1934 december 19-én, szerdán. 507 lítése miatt munkásokat 6—8 hónapi börtönbüntetésre ítélnek, akkor nem várják meg, míg a büntető feljelentés befut, hanem ott tartják azokat az embereket és kinyomozzák azokat a tetteseket, akiket ki kell nyomozni. T. belügyminiszter úr! Tessék a pártatlanság mesgyéjére lépni és nem egyoldalú információt szerezni, nem egyoldalúan vizsgálni az eseményeket, nemcsak abból a szemszögből nézni mindent, hogy mi kellemes a nemzeti egység pártjának és mi kellemetlen az ellenzéknek,, hanem pártatlanul tessék hivatását tel: jesíteni. Válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr Györki képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemt (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja ä belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció am. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása à belügyminiszter úrnak a szatmármegyei törvényhatósági választások alatt észlelt szabálytalanságokról 1 ? Mit szándékozik a belügyminiszter úr ezekben tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illetia szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen nagy megütközéssel hallgattam azokat az adatokat, amelyekről Györki Imre képviselő úr beszámolt és amelyekről szóbelileg Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam is tett már nekem említést. ~'" r A mostani rendkívül sok veszéllyel, nehézséggel, gonddal terhes időkben, amikor olyan sok külső nyomás, veszély nehezedik erre az országra, fokozott kötelessége az ország minden polgárának (Ügy van! Ugy van!). de kétszeres kötelessége a rendért, a nyugalomért felelős hatóságoknak, hogy ilyen igazán vicinális választások ügyéből kifolyólag, amikor országos nagy érdekek, még országos pártérdekek sem forognak kockán, hanem sokszor egy-egy vicinális nagyságnak privát nagyzási hóbortja (Hegymegi Kiss Pál: Igaza van! Szívesen megvagyunk mi a debreceni egységespárttal!), az ország békéjét, nyugalmát, rendjét, jó hírnevét ilyen körülmények és ilyen esetek ne veszélyeztessék. Ha már a főispán úrban nem volt meg Debrecenben és másutt az a tapintat és hozzáértés, hogy ezeket a választásokat simán és rázkódtatás nélkül vezesse le, én legalább a magyar egyetemi ifjúságtól és attól a debreceni egyetemi ifjúságtól is azt kérem» hogy ha a hivatalos vezetőségben nincs belátás, legyen bennük hazafias érzés (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ne adják magukat oda eszközül az ország érdekét súlyosan károsító ilyen haszontalan s ágok megrendezésére. . Igen t. Ház! Talán nem is tettem volna szóvá ezeket a kérdéséket ma, de magam te az egyik vármegyéből nagyon súlyos panaszokat kaptam, amelyeket igazán nem is azért teszek itt szóvá, mintha bármiféle 'orvoslást remélhetnék, vagy várhatnék (Friedrich István: Hagyj fel minden reménnyelj), hanem kizárólag azért, mert nem szeretném, 75*
