Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-298
S4 Az országgyűlés képviselőházának J Minthogy Baross Gábor képviselő úr megbízólevele az állandó igazoló-bizottságnál van, azért a közigazgatási bíróság végzését a megbízólevéllel való elbírálás céljából az állandó igazoló-bizottságihoz teszem át. Bemutatom a t. Háznak az igazságügyminiszter úr levelét, amelyben dr. Sárffy Andor kir. ítélőtáblai bíró urat az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára miniszteri megbízottként bejelenti. A Ház ezt tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik a gazdasági cselédek szolgálati idejéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 809.817.) Az előadó vitéz Kenyeres János képviselő úr, őt illeti a szóVitéz Kenyeres János előadó; T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A gazdasági cselédek szolgálati idejéről szóló 809. számú törvényjavaslat az érvényben lévő és ide vonatkozó jogszabályoknak egyik hiányosságát akarja pótolni, egy olyan hiányosságot, amely az utóbbi időben a. gazdasági élet romlásával párhuzamosan mindinkább érezhetővé vált. A múltban a helyüket elhagyó cselédek újabb elhelyezkedése nem jelentett komoly problémát, de igen komoly probléma ez ma, amikor az évek óta romló gazdasági helyzet, a gazdasági dekonjunktúra, a forgótőke hiánya s a hitelélet pangása arra kényszeríti a gazdák túlnyomó részét, hogy üzemüket egyszerűsítsek és gazdasági munkásaiknak, cselédeiknek létszámát csökkentsék. A javaslat tulajdonképpen azokat az (akadályokat akarja elgördíteni, amelyek a íhelyüket elhagyni kényszerült* oseládek elhelyezkedése, 'miunkáiba állása elé tornyosulnak, anélkül azonban, hogy a gazdálkodás rendjét megzavariva, a gazdák helyzetét megnehezítené. A gazdasági cselédek szolgálati idejének kezdete jelenleg nincs szabályozva, vidékenként más és más időtpomitra esiik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azok a törvényihatóságok pedig, amelyek az 1907. évi XLV. te. 66. §-ának felhatalmazása alapján saját területükre nézve szabályozták a költözködés időpontját, egymástól eltérő intézkedéseket hoztak és nem jártak el egyöntetűen. Manapság tehát — imint előbb eanlitettem — igen nehéz helyzetben; van az a cseléd, aki szolgálati helyét elhagyva, közvetlen közelben nem találván módot az elhelyezkedésre, távolabbi vidékre kénytelen vándorolni és talán éppen azért nem talál helyet és munkaalkalmat, mert azon a vidéken az új gazdasági év más időpontíban kezdődik. Az eddigi állapot bizonyos visszaélésekre is alkálimat adott. En kötelességszerűen leszögezem 1 , hogy ezek az esetek, amelyeket említeni fogok, igen szórványosan fordulnak elő, mert hiszen a magyar gazda mindig tanújelét adta a cselédeivel való együttérzésének, de mégis előfordult, hogy egyes gazdák január 1-én elbocsátották cselédjüket és április 1-én vagy visszavették a cselédet, vagy új cselédet fogadtak és ezáltal a január 1. és április 1. közötti időben megspórolták a konvenciót, ugyan evvel azonban igen nehéz helyzetbe döntötték az állás és kenyér nélkül lévő cselédeket. (Farkas István: Most is megcsinálják!) Ezen visszásságok megszüntetését célozza ez a javaslat, melynek lényege tulajdonképpen az, hogy az egész országra nézve egységesen állapítja meg a szolgálati idő végződési és természetszerűleg kezdődési időpontját, még pedig egy '#. ülése 1934 november 13-án, kedden. olyan napot határoz meg, amely úgy szociális, mint egészségügyi és gazdasági tekintetben legelőnyösebbnek látszik. Tulajdonképpen első pillanatra az, a megoldás látszott volna a legkézenfekvőbbnek, hogy azt az időpontot válasszuk, mint a szolgálati év egységesen megállapítandó kezdődési időpontját, amely az ország szerződéseinek nagyobb részében úgy is benne foglaltatik. Ez az időpont január 31-ike volt. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez az időpont, amely — mint mondom — a legtöbb szerződésben eddig érvényben volt, a lehető legalkalmatlanabb (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! Télvíz idején!) és erősen kifogásolható éppen azokból a szempontokból, amelyeket az előbb említeni voltam bátor. Mint említettem, a rendelet egyik célja az, hogy az elbocsátott vagy helyét elhagyó cseléd mielőbb alkalmazást kapjon; ha azonban a cseléd január elsején hagyja el a helyét és más éves szerződést kötni nem áll módjában, akkor ebben az időszakban semmiféle gazdasági munkaalkalmat nem talál, még átmeneti napszámos munkához sem jut. A másik szempont, amelyből ez az időpont kifogásolható, egészségügyi vonatkozású. Télvíz idején, zord időben, természetes, hogy úgy a cselédnek, mint családtagjainak, gyermekeinek egészségét erősen veszélyezteti a költözködés. Engedjék meg, t. Ház, hogy itt egészen röviden egy példát említsek. Egy dunántúli nagyobb uradalom pontos statisztikát vezetett és összehasonlította ebből a szempontból két olyan birtokát, amelyeknek egyike az egyik, másika a másik vármegyébe esvén, különböző időpontra esett a szolgálati év kezdete. Az egyik birtokon a költözködés télvíz idején, január elsején volt, a másikban pedig április folyamán. Tízéves átlagban összehasonlítva, természetesen ugyanazon létszámra vonatkoztatva, a gyógyszerész-számla az egyik birtokon, ahol a költözködés télvíz idejére esett, 27%-kai volt magasabb az év első negyedére számítva, mint azon a birtokon, amelyen a költözködés áprilisra esett. Ebből is látszik tehát, hogy a téli költözködés erősen veszélyezteti a cseléd családtagjainak egészségét. Azonkívül természetes dolog, hogy az állatainak egészségi állapotát is veszélyezteti a téli költözködés, továbbá sok termeivénye, — elvermelt termeivény elsősorban — amelyet a cseléd akkor tovább szállít, szintén ki van^ téve a megromlásnak, a tönkremenésnek. Még a gazda szempontjából sem előnyös a téli költözködés, mert akkor a cseléd még^ sokkal nagyobb cók~mókkal költözködik, még a tengerije megvan, a hízó disznóját nem vágta le, istb. Tulajdonképpen az egyik érv ezen időpont fenntartása mellett az volna, hogy az utak jobbak. Még ezt sem ismerhetem el az egész országra vonatkoztatva, mert hiszen vannak egyes vidékek, éppen az Alföld kötöttebb földjén, ahol egy őszi esőzés után az utak télen valósággal járhatalanok, annyira rögösek és rosszak. Az egyedüli, ami a gazdára nézve előnyös a január elsejei költözködésnél az, hogy a költözködés nem a legnagyobb munkaidőre esik. Ez tény és való, de azt a kis áldozatot, ami ezzel jár, azt hiszem, minden gazda, aki komolyan szociális érzéktől van áthatva és együttérez a cselédjével, szívesen meghozza. T. Ház! Éppen ezért, mivel a január elsejei időpont ennyire alkalmatlannak látszott, a törvényjavaslat 1. §-a egy sokkal alkalmasabb
