Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

404 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 193% december 12-én, szerdán. felállani. (Megtörténik.) Többség! Ház a választ tudoimiásul vette. Következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök elhagyja a termet. Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz a vasúti munkások felvétele körül tapasztalt antiszociális eljárás tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a, Máv.-nál felsőbb utasításra nem veszik fel azokat a munkásokat, akiknek felesége áldott állapotban van? Hajlandó-e a miniszter úr ezt az antiszociális és .a nemzetet élete .gyökerében megtámadó eljárást haladéktalanul megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a .szó. (Nagy zaj.) Rakovszky képviselő' úr neim ólh'ajti beszélni? (Rakovszky Tibor: De óhajtanék, ha lehetne! — Derülts'ég.) Kérem, azt bizza a képviselő úr az elnökségre. Tessék beszélni. Rakovszky Tibor* Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eleget óhajtok tenni a miniszterelnök úr ama felszólításának, hogy foglalkozzunk a magunk ügyeivel, de úgy látszik, ezek az igen t. Képviselőházat nem érdeklik. Azért mégis bátorságot veszek magamnak ahhoz, (Dénesfay-Dinich Ödön: Nagyon helyes megjegyzés volt!) hogy kisemberek kicsinynek látszó ügyeivel foglalkozzam. A kereskedeleimügyi miniszter úr, aki eddig itt volt, — úgy látszik azért, hogy a kormányelnök úr iránti hűségét mutassa, itt ült — most, amikor az ő ügyéről van szó, kiment. Végtelenül sajnálom, de ezt meg kell bélyegeznem az igen t. Ház színe előtt. (Dénesfay-Dinich Ödön: Megérdemli!) A hippokrizisnek olyan fajtájával állunk itt, szemben, amelyet igenis szóvá kell tennem. Mégis lehetetlen, hogy, amikor hivatalos helyről minden vonalon nagy szavakban 'Szónokolnak az egykével kapcsolatban és mindenféle. intézkedéseket sürget az egész magyar társadalom, az egyház, az állam, (Dénesfay-Dinich Ödön: Statáriumot hirdetnek az egyke ellen!) amikor ilyen fontos kérdést hozunk ide a Ház elé, az igen t. miniszter úr elmegy vacsorázni és a kenyerüket veszi el azoknak, akik az egykével szemben gyakorlatilag állanak helyt. Nem fogom sokáig untatni az urakat, tessék elmenni vacsorázni. (Derültség.) Csak egy nyilatkozatot fogok felolvasni, amit ezúton hozok a kereskedelemügyi miniszter úr szíves tudomására. Remélem nem fogja vacsoráját olyan jófaüén megenni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy íávollévő képviselőtársairól is kellő tisztelettel nyilatkozzék. (Felkiáltások jobbfelól: Pláne, ha miniszter is!) Rakovszky Tibor: Bocsánatot kérek, én a miniszter úrtól annyi tiszteletet elvárhatok, hogy itt legyen interpellációmnál. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! (Ulain Ferenc: Ezt igazán joggal elvárhatja! A miniszternek kötelesísége volna itt lenni! — Klein Antal: Tessék megidéztetni!) Csendet kérek! Ne méltóztassanak az elnöki intézkedésre megj egy zés eket tenni. Rakovszky Tibor: A következő levelet intézte hozzám öt nyomorult munkásember, öt magyar ember (olvassa): »Nyilatkozat. Alulírott munkások ezennel kijelentjük, hogy a Máv. esztergomi osztálymérnökségéhez tartozó összes szakaszokon munkásfelvételek esetén a munkára jelentkező munkásoknak a ^pályamesterek felsőbb utasításra való hivatkozásra kijelentik, hogy azt a munkást, akinek áldott állapotban van a felesége, munkára fel nem vehetik Ha van olyan, aki a jelzett kifogás alá esik és ezt elhallgatja, másoktól szerzett tudomás alapján az ilyen azonnal elbocsátásban részesül!« (Ulain Ferenc: Skandalum! — Berki Gyula: Ez szamárság!) Ez jellemzi azt a gazdasági és szociális rendszert, amely ma a kormány háta mögött ül. (Dénesfay-Dinich Ödön: Felelős érte! — Berki Gyula: Az osztálymérnökért nem lehet felelni! El kell csapni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rakovszky Tibor: A belügyminiszter úr itt jelentette ki, hogy az alsóbbfokú hatóságok intézkedéseiért a parlamentben a miniszter felelős. Nekem tehát a minisztert kell felelősségre vonnom. (Berki Gyula: Hogyne! Persze, hogy felelősi! — Dénesfay-Dinich Ödön: Nemcsak a miniszter, hanem ez a rendszer is! — Berki Gyula: Meggondolatlan osztálymérnök!) A nyáron Pannonhalmán minisztertanács tárgyalta az egyke kérdését és a legutóbbi minisztertanácsnak is ez volt a tárgya. Ügy érzem, kötelessége a .kereskedelemügyi miniszternek azonnal intézkedni, hogy az ilyen rendelkezések haladéktalanul visszavonassanak. Mivel nem óhajtom ezzel az interpellációmmal a Ház türelmét továbbra is igénybevenni, csak azt .kérem az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy méltóztassék sürgősen vizsgálatot elrendelni és a vizsgálat eredményéhez képest ezt az intézkedést azonnal visszavonni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következnék Turchányi Egon képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Dénesfay-Dinich Ödön interpellációja. Dénesfay-Dinich Ödön: T. Ház! Tekintettel arra, hogy nincs módomban a belügyminiszter úrnak személyesen tudomására adni azokat, amiket elmondandó lennék s mivel a túlsó oldalon sem ülnek annyian, ahány képviselőnek jelenléte a határozatképességhez szükséges, kérem a t. Házat, méltóztassék interpellációm elhalasztását megengedni. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az interpelláció elhalasztását megengedi. Görgey István képviselő úr interpellációjának elhalasztását kéri. (Helyeslés.) A Ház az elhalasztást engedélyezi. Következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a földbirtokreform során földhöz juttatottak súlyos helyzete tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a földreform során földhöz juttatottakat a hátralékok behajtása során a legkíméletlenebb eljárásban részesítik, most karácsony előtt ellenük árveréseket tűznek ki és így újabb terhekkel sújtják? Hajlandó-e a miniszter úr ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben méltányos álláspontra helyezkedni és hajlandó-e ezt az égető kérdést végre megnyugtató végleges megoldáshoz juttatni?«