Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-310
398 Az országgyűlés képviselőházának 31\ baloldalon. — Rassay Károly: Az egyenlőségről tessék beszélni! — Bródy Ernő: Kegyelmi jcg van!) Elnök: Csendet kérek. (Griger Miklós: Egyenlő elbánást!) Csendet kérek, Griger képviselő úr elmondta a magáét, most várja meg a választ. Lázár Andor igazságügyminiszter! T. Képviselőház! A magam részéről Trianon áldozatai iránt, akik ma a mi déli kapunkon zörgetnek, sokkal nagyobb részvéttel viseltetem, mint Trianon előidézői iránt (Elénk helyeslés a jobboldalon. Taps a középen.) és a kommunizmusnak áldozatává vált 17 katolikus lelkész iránt sokkal nagyobb kegyelettel és részvéttel viseltetem, mint azok iránt, akik a kommunizmus előkészítői voltak. (Zaj. — Rassay Károly: Hát a Károlyi-kormány tagjai iránt hogyan viseltetik? Arról mi a véleménye? — Bródy Ernő: Hock János a kommunizmus ellen volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lázár Andor igazságügyminiszter: Griger igen t. képviselőtársam jónak látta, hogy ismertesse annak a büntetőpernek lefolyását, amelynek eredménye az lett, hogy a m. Mr. Kúria Hock Jánost egyévi börtönbüntetésre ítélte. A bíróság iránti tisztelet nagy ebben a Házban és mindenki kétségtelenül meg van győződve arról, hogy ha a bíróság ezt az ítéletet kimondotta, akkor megvolt a bűncselekmény is, amely ezt a büntető ítéletet előidézte. (Griger Miklós: Ezt elismertem! — Felkiáltások a baloldalon: Nem erről van szó.) Mindazonáltal Griger Miklós képviselőtársamtól nem hallottuk azt, hogy mely bűncselekmények azok, amelyek miatt Hock Jánost a királyi Kúria elítélte. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt is elmondotta!) Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két dolgot itt a t. Ház figyelmébe ajánljak. Nem Hock Jánosnak a Nemzeti Tanácsban kifejtett •működéséről volt szó. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt is mondta!) En meghallgattam a képviselő urat, de én lis kérem, hogy «ingeim is hallgassanak meg. (Ügy man! Ügy van! a jobboldalon.) Hock János az emigrációban nemi mutatta azt, ihogy hazájának hű fiia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az a memorandum 1 , amelyet 1922-ben Károlyi Mihály. Jászi Oszkár, Linder Béla, (Felkiáltások a jobboldalon: Gyönyörű társaság!) Szende Pál és Hock János az interparlamentáris konferencia elé terjesztett, tartalmazza mindazokat a bűncselekményeket, amelyek a magyar nemzet megbecsülése elleni bűncselekményeket képezik. Hock János a Bécsi Magyar Újság 1922 január 4-ki számában a fehér rémuralom közeli bukását jósolta. (Rassay Károly.' Ki'volt a felelős szerkesztő?) Azt írta (olvassa): »A véres kormányzó tábora napról-napra fogy, mert a különítmények vezérei már kiszívták a nemzet minden életerejét és nincs már mit zsákmányolni. (Propper Sándor: Elmondotta az, ügyész a tárgyaláson.) Fontosnak tartja, hogy az emigráció necsak a külföldet világosítsa fel a fehér terror rémségeiről, hanem a sajtóban és a magyar országgyűlésiben elhangzott vádakat minél szélesebb körben terjessze«. Egy későbbi cikkben azt írta (olvassa): »Károlyi Mihály kormányzatát a szabadság, a jogkiterjesztés, a szociális reformok szegélyezik és nem börtönök, kínzókaimrák, internáló táborok és az akasztófák... (Nagy zaj a jobboldalon. — Malasits Géza: Talán nem volt internáló tábor? Ezt akarják letagadni?) '. ülése 193U december 12-én, szerdán. Elnök: Csendet kérek, Malasits képviselő úr! (Malasits Géza: Talán Orgovány sem volt? Siófok sem volt? — Zaj) Malasits képviselő urat kiérem, maradjon csendben! Lázár Andor igazságügyminiszter: Az után a kép után, amelyet Griger Miklós igen t. képviselőtársam festett itt nekünk Hock Jánosról, nekem kötelességem az érem másik oldalát is bemutatni. (Rassay Károly: Szóval mindenkit megbüntetnek. Erről nem tud beszélni a miniszter úr!) Ami pedig az. igen t. képviselőtársam érdemleges kérését illeti, erre azt vagyok bátor válaszolni: Hock János érdekében elintézetlen kérvény az igazságügy minisztériumban nincs és így jelenleg ezzel az, üggyel hivatalosan foglalkozni nincs módomban. Ha adatik ibe kegyelmi kérvény, kötelességemnek és lelkiismeretemnek megfelelően fogok vele foglalkozni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a visz on válasz joga. Griger Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egészen röviden kívánok^ válaszolni azért, mert még egy interpellációt kell elmondanom. Ha • valaki elítélte Hock János szereplését, az én voltam, inert keményebben bajosan lehetett volna elítélni. De, aki nem bűnös, az nem szorul amnesztiára. (Ügy van! balfelől.) En úgy gondolom, logikus dolog az, hogy a nagyobb bűnöst kell megbüntetni és a kisebb bűnöst futni hagyni. Itt pedig az ellenkezője történt. Itt a nagyobb bűnös pertörlést kapott, a kisebb bűnöst pedig elzárták. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) Nem akartam ugyan róla szólni, például Weltner Jakab képviselőtársam, aki a kommunista egyességi okmányt aláírta, Buehinger képviselőtársam, stb. (Györki ïmre: Ki írta alá? — Dinnyés Lajos: Hock Jánosnak pedig meg kell halnia! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Griger Miklós : Ezt nem kifogás, nem szemrehányásképpen mondom, hanem annak az elvnek alapján, hogy quod uni iustum, alteri aequum! (Helyeslés balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem ai t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! Következik Griger Miklós képviselő úr iá* terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. r A szerb kormánynak és a kisantantnak brutális jegyzéke és a jegyzékéhez mellékelt protokollummal kapcsolatosan a német sajtó a teljes közömbösség álláspontjára helyezkedik. Kérem a miniszterelnök urat, hajlandó-e ennek külpolitikai következményeit, levonni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Griger Miklós: T- Ház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a nagy külpolitikai válságban, amelyen súlyos sebekkel borítva átvergődtünk, a magyar közélet és a magyar társadalom egy különös és feltűnő meglepetésnek szimptómáival f találkozott, ez pedig az, hogy a magyar kormány által ápolt németbarátság teljes csődöt mondott. Ezt
