Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1934 december 12-én, szerdán. 387 a terhet, amely reájuk háramlik, hiszen a gaz­dasági válság terhét nem lehet mindenkire át­hárítani. Nagyon célszerű volna azonkívül meg­nézni, hogy a gyógyszertárak, amelyeknek nagy része bankok épületében van elhelyezve, milyen horribilis házbéreket fizetnek. Ha van valahol könnyítési lehetőség, tessék először is ezeken a terheken könnyíteni (Heyeslés bal­felől.) és tessék megszabadítani a gyógyszer­tárakat — nem az én kötelességem, hanem azoké, akik. az ügyeket intézik — .azoktól a rettenetes házbérterhéktől, amelyek egyik-má­sik gyógyszertárat terhelik. Nem lehet ezt abba a szociális mézbe csomagolni, hogy a gyógyszertárak most már olyan rossz helyzet­ben^ vannak, hogy az alkalmazottaikat sem tudják fizetni és alkalmazottaiknak sem tud­nak jóformán semmit juttatni. Kendelkezé­semre áll a statisztika e tekintetben is és meg­állapíthatom, hogy akkor sem fizettek a gyógy­szerészsegédeknek jóformán semmit, amikor nagyon jól ment nekik. Erre azután ne hivat­kozzanak, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha felemelnék a gyógyszerdíjszabást akár a kétszeresére, a gyógyszerészsegédeknek ak­kor sem fizetnének semmit. Tehát tisztelettel kérem az igen t. minisz­ter urat, méltóztassék intézkedését olyan irányban végrehajtani, hogy ez elsősorban a biztosítottak javát szolgálja. (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! A képviselő úr felve­tette a gyógyszerészek és az Oti. között felme­rült konfliktust a gyógyszerárak tekintetében. A tényállás itt az, t. Képviselőház, hogy a gyógyszerész-grémium, a gyógyszerésztestület közvetítésével a Társadalombiztosító Intézet és a gyógyszerészek között egy kollektívnek nevezhető szerződés állott fenn a gyógyszer­szolgáltatásokra nézve, amely szerződésnek rendelkezése azt tartalmazta, hogy a gyógy­szerészek minden az intézetnek kiszolgáltatott gyógyszer árából 20 százalék engedményt ad­nak az Oti.-nak. A gyógyszerészek ezt a szer­ződést az idén október 15-iki hatállyal felmon­dották, ma tehát a szerződés a felmondás kö­vetkeztében megszűnt és az a helyzet állott volna elő, hogy az Oti. a rendes gyógyszerdíj­szabás szerint tartozik a gyógyszerészektől a gyógyszereket megvásárolni. Ez a helyzet. Természetesen a helyzet nem kielégítő, mert olyan nagy fogyasztó, mint amilyen a Társadalombiztosító, joggal igényelheti a gyógyszerészektől azt, hogy neki a gyógysze­reket olcsóbban adják, mint általában a kis­fogyasztásban adják. Nekem azonban mint mi­niszternek, a kérdésbe közvetlenül befolyásom és intézkedési jogom nincs, miután két auto­nom testület, i illetőleg a gyógyszerészek mint egyedek és az Oti. mint autonom-tesület^ kö­zötti szerződésről, megállapodásról van szó. A magam részéről, amennyire hatni tudok, oda kell, hogy hassak, hogy az újonnan létesítendő megállapodás a méltányosság követelményeit minden tekintetben kielégítse. Ebben az irány­ban közre is hatottam, amenyiben ismételten felszólítottam a Társadalombiztosítót és a gyógyszerészeket is arra, hogy üljenek össze és tárgyalják meg a kérdést, s iparkodjanak olyan megállapodást létesíteni, amely igazsá­gos és méltányos. A gyógyszerészek a maguk eljárását, azt, hogy a szerződést felmondották, a követke­KEPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIV. zőkre alapították: A múlt év folyamán meg­állapították az új gyógyszer-árszabást és eb­ben a gyógyszerárszabásban én a változott vi­szonyokra való tekintettel, körülbelül 15—20 százalékos redukciót vittem végig átlagosan az egész vonalon. Márt most a gyógyszerészek azt állítják, hogy a d_5—20 1 százalékkal csökken­tett áron szolgáltatott gyógyszerek után nem képesek megadni azt a 20 százalékos kedvez­ményt, amelyet a szerződés szerint eddig az Oti.-nak nyújtottak. (Tauffer Gábor: Ügy van!) Én a kérdés érdemébe : nem akarok bele­szólni, mert nem vizsgáltam meg, ezt nem is tehettem, de majd meg fogom vizsgálni, ha elém kerül. Azt azonban el kell ismernem, t. Képvi­selőház, hogy a gyógyszerészeknek ebben az álláspontjában valami igazság van. Semmi­esetre sem áll azonban az, hogy ők ennek a gyógyszerár-redukciónak következtében 20 szá­zalékkal drágábban kénytelenek adni a gyógy­szereket az Oti.-nak. Az én meggyőződésem az, hogy valahol a középen van az igazság és hogy valahol meg lehet találni azt a méltányos per­centszámot, amely mellett a gyógyszerészek az Oti.-nak kedvezményt adhatnak a gyógyszer­kiszolgáltatásnál. (Tauffer Gábor: Meg is akar­juk adni, csak az Oti. nem akarja!) Erről a helyről felszólítom az érdekelteket, tessék eze­ket a tárgyalásokat lefolytatni, tessék megfe­lelő megoldást találni a tárgyalás során, én a magam részéről ezt felül fogom vizsgálni és amennyiben igazságos és méltányos, akkor jóvá i sfogom hagyni. T. Képvselőbáz! Ezt a kérdést az Oti. sza­nálásával és azzal a többi kérdéssel, amelyet a képviselő úr felhozott, kapcsolatba hozni iga­zán nem lehet. Ez nem belső adminisztratív kérdés, nem olyan kérdés, amelyben akár az Oti., akár a miniszter egyoldalúiag intézked­het: ez egy megállapodás kérdése a gyógysze­részek és az Oti. között. Természetes dolog, hogy ebbe csak akkor szólhatok bele, ha ilyen megállapodás már létrejött. Ha azt látnám, hogy a gyógyszerészek egészen igazságtalan és szélsőséges álláspontra helyezkednének, akkor igenis kötelességem volna gondoskodni arról, hogy az Oti. gyógyszerellátása valami más úton-módon megfelelőbben történjék. Addig azonban, amíg a gyógyszerészek részéről tár­gyalási készséget látok, amíg latom azt, hogy megfelelő, méltányos megoldást ők is hajlandók akceptálni, addig ilyen eszközökhöz nem nyúl­hatok. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Peyer Károly: T. Ház! Az Országos Társa­dalombiztosító Intézet a maga részéről mindent elkövetett, hogy ezt az egyességet, amelyet a miniszter úr említett, valamiképpen létre tud­ják hozni. Kénytelen vagyok megállapítani: nem az intézeten múlt az, hogy ilyen méltányos egyességet nem lehetett létrehozni. A gyógysze­részek testülete ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a 20%-os felemelést megkapja. A miniszter úr arra hivatkozott, hogy 15—20%-kai redukálta a gyógyszerdíjszabási De amint erre már bátor voltam hivatkozni, ez a redukció azért történt, mert a nyersanyagok ára nagymértékben redukálódott, úgyhogy tulajdonképpen; a gyógyszerészek díjszabása semmivel sem csökkent, (vitéz Keresztes-Fi­scher Ferenc belügyminiszter: Ezt nem lehet állítani!) mert a gyógyszerészek ugyanazt kap­ják, amit azelőtt, azzal & különbséggel, hogy 57

Next

/
Thumbnails
Contents