Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

360 Az országgyűlés képviselőházának 309 kaiak, az angolok, általában a külföldiek a békében, majd a háború alatt és a háború után felkapott Franciaország-, Svájc, Olaszország- és Egyiptom helyett Közép-Európát kívánják frekventálni, (Ügy van! ügy van!) Mindent el kell tehát követni, hogy az idegenforgalom itt kellő fogadtatásra találjon és amikor a belügyminiszter úr ezt a kis törvényjavaslatot benyújtotta, e»gy rövid felszólalásra akartam felhasiználni az alkálimat, hogy buzdítsam a kormányt arra, hogy ennél a szerény kezdetnél ne álljon meg, hanem a magyar láthatatlan export támogatásán kívül Magyarország megismerését is iparkodjék még nagyobb, hatásosabb eszközökkel előmozdítani, hogy igazságunkat mielőbb elérjük. (Elénk helyeslés a jobboldalon,) r Elnök: Kíván még valaki szólani? (Pintér László szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Pintér László: T. Képviselőház! Miután e javaslat során az idegenforgalom problémái kerültek szóba és miután nekem az az elvem, hogy opportune et importune ebben a kérdésben nem lehet elfelejteni Sopron városát és környékét, mert úgy a belső, mint a külső idegenforgalom szempontjából egyike az ország azon területeinek, amelyek a legalkalmasabbak az idegenforgalom emelésére, megragadom az alkalmat, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban is felhívjam erre a problémára a t. Háznak és a t. Ház útján a magyar társadalomnak a figyelmét. Amikor nyáron Németországban jártam, meglepetéssel tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy nagyon kevés külföldi látogatta akkoriban Németországot, mégis eleven forgalmat találtam a városokban és a vonatokon. Megkérdeztem őket, honnét van ez a forgalom. Azt mondták,, hogy amit elvesztettek külső idegenforgalmon, azt próbálják belső idegenforgalommal helyreütni és pótolni. T. Ház! Vitán felül áll, hogy Sopron város maga

; mint egy ritka szép barokk város, de a vidéke is szubalpin klímájánál fogva a legalkalmasabb arra, hogy úgy a magyar közönséget, mint az idegent is odavonzza. Már az a körülmény is, hogy Bécs közvetlen szomszédságában van, predesztinálja arra, hogy az idegen közönség, különösen a bécsiek felkeressék. Sopron városa ritka agilitással mindent megtett, amit a maga erejéből megtehetett, hogy maga felé terelje az idegenforgalmat. (Jánossy Gábor: Civitas fidelissima!) Ügy van, t. képviselő úr; tehát a nemzeti becsület is azt kívánja, hogy Sopron érdekében a kormány és a nemzet mindent megtegyen. Ezt száz százalékig aláírom és remélem is, hogy a kormány és a magyar társadalom ezt á meggyőződését a civitas fidelissima iránt tettekre és aprópénzre váltja. (Jánossy Gábor: Ügy van, úgy van!) Sopron városa ritka agilitással annyira emelte idegenforgalmát,, hogy a múlt esztendőben 70.000 idegen fordult meg Sopronban. Nem igen hiszem, hogy Pesten kívül, talán még a Balatont is beleértve, fel tudna mutatni valamely város vagy vidék 70.000 idegent. Ezzel szemben viszont azt látom, hogy a magyar kormányzat részéről nem történtek meg azok a beígért lépések, hogy a Sopron felé vezető utakat járhatókká teszik. Ügy vagyok informálva, hogy az osztrák kormány hajlandó volt Bécsújhelyen át egy autóstradának megépítésére, ha viszont a magyar kormány Győrig az ülése 193 h. december ll-én, kedden. autóstradát kiépíti és ez autóstradával Győrön át a Balaton felé utat nyit. Mi ezt már esztendők óta követeljük és hangzotatjuk. ígéretet Is kaptunk. Ennek ellenére azonban a sopron—győri útnak, különösen sopron—csornai szakasza abszolút járhatatlan, mondhatnám botrányos állapotban van. A kereskedelmi kormányzat nem is tagadja, hogy az út lehetetlen állapotban van, ellenben azzal tolja ki az út megjavítását. hogy nem érdemes már az utat javítani, hanem újat kell építeni, erre pedig nincs fedezet. Ez az álláspont nézetem szerint tarthatatlan, mert ezt az utat legalább is járhatóvá kellene tenni. (Jánossy Gábor: XTgy van!) Mivel pedig éppen Sopronról van szó, a kormánynak kétszeresen kötelessége volna megépíteni és az autók részébe is járhatóvá tenni ezt az utat, amely nem is olyan nagy szakasz. A máslik, amit ezzel kapcsolatban megemlítek, az, hogy Sopront felvették ugyan a week-end-áHomások közé, a Budapesttől való távolfekvése miatt azonban a vasúti összeköttetés Sopron felé még mindig drága. Követnünk kellene a német példát, ahol minél nagyobb távolságra utazik valaki, annál nagyobb kedvezményben részesül a week-endjegyek használata esetén. En, mint mondottam, erre a két körülményre akartam felhívni - a kormány figyelmét, remélem, hogy megértésre is fogok találni. A javaslatot egyébiránt örömmel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván isizólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy a kiváudorlási alap terhére évi 150.000 pengőt utalhassak át a kereskedelemügyi miniszternek idegenforgalmi célokra való felhasználás végett. Az én szerepem ennek a törvényjavaslatnak a képviseleténél egyszerűen az, hogy megindokoljam, miért tartom lehetségesnek és megindokolhatónak, hogy ez az összeg a kivándorlási alapból kihasíttassék, miért tartottam indokoltnak, hogy ezt az összeget a kereskedelemügyi miniszter úr részére rendelkezésre bocsássam, azok az idegenforgalommal kapcsolatos problémák azonban, amelyeket itt felvetni méltóztattak, — méltóztassanak megengedni — nem tartoznak e törvényjavaslat keretei közé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Abból a tapasztalatból kiindulva, amely engem meggyőzött arról, hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr az idegenforgalom kérdéseivel a legnagyobb érdeklődéssel, a legnagyobb odaadással és — mondhatom — igen nagy sikerrel is foglalkozik, ezzel a törvényjavaslattal magam is hozzá kívántam járulni azoknak az anyagi fedezeteknek a megteremtéséhez, amelyek az idegenforgalom előmozdítása szempontjából szükségesek. (Helyeslés jobbfelől.) Itt mindjárt találkozom azzal az ellenvetéssel, amelynek alapján Magyar Pál t. képviselő úr elutasította ezt a törvényjavaslatot és amely ellenvetéssel anár a sajtóban is találkoztam, de amelynek a logikáját — őszintén megvallom — nem tudom megérteni. Ez az ellenvetés ugyanis úgy sízól, hogy ez a 150.000 pengő olyan kevés, hogy ha ennél többet nem tudunk adni, akkor inkább ne adjunk semmit. A képviselő urak valamennyien, de különö-