Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának SÖ9. lyezne az elő-és utóidény alaposabb kihasználására. Aki látta az idei gyönyörű szép ősjzt, az fájdalommal látta üresen a balatoni fürdőket ezekben az időkben, amikor a legszebb időjárás megérdemelte volna, hogy a közönség nagyobb számban keresse fel a Balatont és más fürdőhelyeket. Nézetem szerint tehát a propagandát arra kell kifejteni, hogy necsak a főszezonban, hanem az elő- és utóidényben is nagyobb közönséget és nagyobb tömegeket vigyünk üdülőhelyeink felé. Ebből a szempontból igen kívánatos, hogy a tisztviselői szabadságok ügye valahogyan úgy oldassék meg, hogy aki teheti, ne osak július és augusztus hónapban menjen nyaralni, hanem azok a tisztviselők, akiknek iskolábajáró gyerekeik nincsenek már júniusban, májusban és azután szeptemberben vegyék ki szalbadságukat és ezeket a szabadságokat üdülőhelyeinken töltsék. Az idegenforgalomban igen kívánatosnak tartom, hogy sokkal intenzívebben vonják be az orvosi kar propagandáját, mint eddig. Mélyen t. Képviselőház! Ha az orvosi kar hazánk összes vidékein ebben a tekintetben a magyar idegenforgalomnak és fürdőpropagaindának szolgálatába áll és így az ő orvosi javaslatainál nem a külföldi fürdőhelyeket, hanem a velük egyenlő értékű Balatont és más magyarországi gyógyhelyeket, így újabban Budapestet fogja ajánlani, akkor valószínűleg nagymértékben sikerül a belső nyaralási és gyógyítási lehetőségekkel is a mi fürdőink boldogulását elősegíteni. Kívánatos, hogy külö nősen megszállt területen élő magyar testvéreink itt találhassanak megfelelő gyógyeszközökre és gyógymódokra. Legyen szabad a sajtóhoa egy kérést intéznünk éppen a magyar idegenforgalom kérdésében. Ha valamelyik balatoni fürdőhely, vagy szálloda ellen valami panasz a közönség köréből felmerül, a közönség egyenesen z.. fővárosi napilapokhoz jön és ezek a napilapok nagyon sokszor szórói-szóra leközlik ezeket a panaszos leveleket, amelyeknek sokszor megvan a tárgyi alapjuk, de viszont nem szolgálják, különösen a (külföld, felé, de a belföld felé sem, a propaganda ügyét. Ma már van egy hivatalos tényező, a magyar balatoni szállodások és penziósok szervezete, amely határozottan ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy ők a közönség köréből hozzájuk juttatott panaszokat saját hatáskörükben a lehető legrigorózusabban fogják elintézni. T. Ház! Igen kívánatos az idegenforgalmi propagandában, hogy megfelelő nyelveket besaélő idegenvezetők és alkalmazottak álljanak a szállodákban és penziókban rendelkezésre, továbbá azokon a helyeken, például trafikokban, amelyeket az; idegenforgalom keretei közt a külföldiek látogatnak. Itt például azzal a szerény megjegyzéssel jövök, hogy valahol egy hirdetést láttam kifüggesztve arra vonatkozóan, hogy Budapesten egy idegenvezető napidíja egész napra 12 pengő. En ezt egy kissé magas összegnek tartom, mert alz idegen az ellátáson, a szállodán és étkezésen felül még 12 pengő idegenvezetői, kalauza díjat fizetni nem (képes, ezen a téren tehát bátor vagyok az illetékes szerveket egy (kis mérséklésre és arra inteni, hogy alkalmazkodjanak a mai viszonyokhojz. T. Ház! Bizonyos rigorozitással kell kezelni a szállodák és különböző kávéházak árszabályzatát is, ahol az idegenek megfordulnak, mert 1 pengő 40 filléres fagylalttal semülé?e 19SU. december 11-én, kedden. 355 miesetre sem fogunk idegenforgalmi propagandát csinálni. Igenis, szolid polgári mérséklésre kell tehát intenünk azokat, akiken fordul aiz idegenforgalmi propaganda fellendítése. Kívánatos, hogy azok a propaganda füzetek, amelyeket az idegenforgalmi szervezetek most már olyan szép számmal, ezer- és ezerszámra bocsátottak ki, a közönség körében sokkal szélesebb elterjedésnek örvendhessenek. Sajnos, úgy veszem észre, hogy ezek az ügyes propagandafüzetek, amelyek a szállodák és penziók árait, ellátási díjait tüntetik fel, valahogyan ott hevernek a raktárakban, nem mennek ki eléggé a külföldre, sőt állítom, nem jutnak el a magyar publikum kezei közé sem. Ma, amikor a mi publikumunk zsebe valahogy erős mérséklést kíván, mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy amikor nyaralni megy, akkor miféle ellátási áraknak van kiszolgáltatva. Ha ezt az illető előre tudja, sokkal biztosabban csinálhatja meg a maga kalkulációját. Igenis, ezsket a propagandafüzeteket sokkal erősebben, erélyesebben kell tehát terjeszteni. Erre a célra talán a legalkalmasabbak lennének a trafikok, amelyeknek révén a publikum körében még inkább terjeszteni lehetne ezeket a füzeteket. Örömmel látom ennek a javaslatnak a Ház elé kerülését. Nagy általánosságban el is fogadom, mert — hála Istennek — idegenforgalmunk erősen növekedik. Erre vonatkozólag csak egy adatot vagyok bátor felolvasni. Siófokon 1930-ban még csak 400 olyan külföldi volt, aki három napnál többet töltött ezen a fürdőhelyen. 1931-ben ezeknek száma 600-ra, 1932-ben 900-ra, majd 1933-ban 1.200-ra emelkedett, míg ebben az esztendőben, 1934-ben, öszszesen 2000 külföldi nyaralt Siófokon. Ez mutatja, milyen hatványozott mértékben emelkedik az idegenforgalom és mutatja, hogy igenis, az az összeg, amelyet propagandára és ezeknek a szerveknek segélyezésére fordítanak, nem volt és nem lesz hiábavaló. T. Ház! Magyarország a béke és a nyugalom országa, hiába igyekeznek őt befeketíteni és másnak feltüntetni. Ez az oka annak, hogy az idegenforgalom felénk irányítódott. Itt nálunk nincsenek belső polgárháborúk, vasúti szerencsétlenségek, az itt keresztül utazó diplomatáknak eddig a hajaszála, sem görbült meg. Ez lesz az oka és az alapja egy jól megalapozott idegenforgalomnak» amely egyrészt gazdasági életünkön is segíteni fog, másrészt pedig a jövőben elő fogja segíteni nemzetünk megbecsülését. Ebben a, tudatban elfogadom általánosságban a törvényjavaslatot. (Ellenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: vitéz Téglássy Béla! vitéz Téglássy Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mai megcsonkítottságunkban, nyomorúságos helyezetünkben egyik legfontosabb szociális kérdés a gyermekvédelem. A Stefánia-Szövetség áldásos működésével nagyban előmozdította Magyarországon a gyermekvédelmet. En a magam részéről a szociális kérdések között különösen felkaroltam a gyermekek egészségügyének gondozását, amelynek kiépítését tervszerű alapokon mellőzhetetlennek ítélem. Legfőképpen pedig a ^szegény gyermekek gondozását. Ezt meggyőződéssel munkálom, úgyis mint országgyűlési képvislő, úgyis mint orvosember. A gyermekek egészségéről való rendszeres gondoskodás a szí-