Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

312 Az országgyűlés képviselőházának 307. En valahogy úgy látom, (hogy ezt az akác­ellenszenvet a mi erdészeink magukkal hozták onnét, ahol régen működtek, a fenyő-, tölgy­es a bükkös erdők rengetegéből. Talán pszicho­lógiailag úgy merem magamnak megmagya­rázni a kérdést, hogy egy bizonyos lenézéssel tekintettek erre a fára, de ma már itt állunk és beletörődött mindenki ennek a kérdésnek prak­tikumába és mint az alföldfásítási tervezetből is méítóztattak látni, az akácot helyeztem a te­lepítés előterébe. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Egyúttal válaszolok itt a fasorok kérdésére is, amelyet Esterházy Móric gróf úr vetett fel. Ebben a telepítési tervben összesen 40.000 holdra becsülhető azon új fasorok terület sze­rint kiszámítható mennyisége, amelyet létesí­teni akarunk. Ezek meglehetősen drága mun­kát jelentenek, mert suhángfákkal keil a tele­pítést végezni, tehát más erdőtelepítéshez ará-' nyitva holdanként többe kerülnek, de minden­esetre elsősorban itt is ,a talajhoz, alkalmazko­dunk és leginkább akác-, nyár- és általában gyorsan növő fafajtákkal akarjuk ezt a kér­dést megoldani. Máriássy Mihály képviselőtársam igen alaposan foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt hi­szem, hogy felvetett kérdéseinek egy részére már sikerült a választ megadnom, a többieket pedig gondos mérlegelés tárgyává fogom tenni. Inkey Pál igen t. képviselőtársam folytatta azt az alapos .munkát, amelynek már a bizott­ságban Esterházy Móric képviselőtársammal együtt tanúi voltunk, de amiről tanuskodhatik több évre visszanyúló munka, amelyet em­lített képviselőtársaim az Erdészeti Egyesü­letben ezzel a kérdéssel kapcsolatban kifejtettek és ezért itt kötelességemnek tartom, hogy nekik és mindazoknak, akik az Erdészeti Egyesület­ben ennek .a kérdésnek előkészítésénél olyan nagy, önzetlen munkát fejtettek ki, meleg kö­szönetemet és az ügynek köszönetét is kifejez­zem. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) A kép­viselő úr különböző módosításokat nyújtott be, amelyeket a részletes vitánál fogunk egyen­ként tárgyalni. Már most is kijelenthetem azonban, hogy azoknak java részét olyanoknak tekinthetem, amelyeket a magam részéről el­fogadásra tudok ajánlani az igen t. Képviselő­háznak. Egyebekben azt hiszem, körülbelül kö­zös gondolatmeneten haladtak azok az okfejté­sek, amelyeket a képviselő úrtól hallottunk és amelyeket én bátor voltam, mint a magam ál­láspontját leszögezni. Erre részletesebben vála­szolni nem akarok, csak még annyit jegyzek meg, hogy a vasúti tarifa tekintetében, ha le­het, további lépéseket fogok tenni. Amikor mi­niszter lettem, első igyekezetem ez volt és némi kis sikert is mutattunk fel ebben a kérdésben. Talán még hivatkozhatom arra, hogy államtit­kárságom idején is sikerült ezen a téren egy kis lépést tennem, de méltóztatik ismerni azo­kat a nehézségeket, amelyek ezt nagyon ne­hézzé teszik. (Br. Inkey Pál: Mi lesz az erdő­munkások vámőrlésével?) Nem hiszem, hogy meg tudjuk oldani ebben a gazdasági évben az erdei munkások vámőrlését, mert ez olyan mértékben a rendszer felborítására vezetne, úgyhogy nem tudom, a pénzügyminiszter urat meg tudnám-e nyerni ennek az ügynek, jövőre azonban magát a vámőrlés kérdését és a liszt­forgalmi adó kérdését újra alapos vizsgálat tárgyává teszem, mert nagyon látom ennek antiszociális nehézségeit. Esterházy Móric képviselő úrnak meg­ülése 193% november 29-én, csütörtökön. . jegyzései közül néhánnyal külön akarok fog­lalkozni. Elsősorban a Balaton fásításáról méltóztatott megemlékezni. Múlt évben már 15.000 pengőt vettem fel költségvetésembe a Balaton fásítására, az folyik is. Rendkívül nagy meglepetésemre láttam és tapasztaltam azonban, hogy milyen nehéz, a fásítás azon a vidéken, a szelek, a szárazság néhol szizifuszi munkává teszik a telepítés keresztülvitelét, úgyhogy ez fokozottan meggyőz engem ar­ról, hogy mennyivel könnyebb egy erdőt ki­irtani, mint helyette újat telepíteni, mikor már az a, talaj teljesen tönkrement. Meg méltóztatott emlékezni az úgynevezett rqvarsegéiyről. Ez sem új tétele ennek a tör­vénynek és nem tudom, hogy az, eddigi hely­zettel szemben vájjon több jogot biztosít-e a birtokosnak! Itt tulajdonképpen miről van szó! Arról, hogy az állam azt a kötelezettsé­get hárítja, a birtokosra, hogy egy nála fel­merülő kártétel ellen közérdekbői védekezzék és pusztítsa a károkozókat. Ráháríthatja az állam ezt a kötelezettséget még abban az eset­ben is, ha ez a védekezés az erdő jövedelmező­ségénél, sőt talán az erdő egész értékénél is többe kerülhet, ha rossz erdőről van szó. Egé­szen természetes, hogy ilyen esetben lehetősé­get kell nyújtani arra, hogy a birtokosnak segítségére siessünk. A múlt tapasztalatai alap­ján ebben a, kérdésben nem bírok sok prakti ­kumot felfedezni. Azt méltóztatták mondani, hogy ez megint a protekcionizmusra ad lehető­séget, ezzel szemben azonban boldogan állapít­hatom meg, hogy az utóbbi 30 évben egyetlen­egy ilyen rovarsegélyt sem nyújtottak, a protekcionizmus kérdését tehát — úgylátszik — elejthetjük, miután ez a tény inkább a mellett bizonyíték, hogy nincs protekcioniz­mus vagy nincs rovarkár, miután ezen a cí­men 30 év óta egyetlenegy segély sem nyert folyósítást. Ezek talán a kérdésekkel nem fog­lalkozók, a kérdéseket nem ismerők részéről kissé mesterségesen kikapott ballonok, ame­lyeket talán kár is lelőni, mert mindenesetre tarkítják a képet. Esterházy Móric képviselőtársam szólt az erdőbirtokosok autonómiájának felfüggeszté­sére vonatkozó kérdésekről és különösen erő­sen kifogásolta a 16., 18., 38. és 306. §-okát, minthogy ezeknek bizonyos összejátszása, ügyes kihasználása, mutatása és permutálása mindenesetre az erdő pusztítására ad lehető­séget. Ami a 306. §-t illeti, meg kell említe­nem, hogy ezt a §-$ éppen erdőbirtokos kére­lemre és — azt hiszem — Ivády Béla igen t. képviselőtársam javaslatára vettük be, aki a bizottságban szintén úgyszólván sorról-sorra foglalkozott javaslatunkkal. A magam részé­ről azt a liberalizmust, amelyet ez biztosít és annak a bizonyos egyéni munkának lehetősé­gét és az egyéni inunka eredményének jobb kihasználására vonatkozó lehetőséget talán nem akarnám elzárni azáltal, hogy a 306. §-t töröljük, ami pedig ezt a kérdést megoldaná. Mindenesetre azonban kijelentem, hogy a vég­rehajtási utasításban a legszigorúbban fogok gondoskodni arról, hogy ezek n lehetőségek elkerültessenek és ezek az össze játszási lehető­ségek és az ezekből kialakuló kijátszások be ne következhessenek. Azt hiszem, a végrehaj­tási utasításban ezeket a kérdéseket meg le­het oldani. Meg méltóztatott emlékezni az erdőbirtok­hitelről szóló törvény eltörléséről. Felhívom azonban a t. képviselő úr figyelmét arra, hogy ennek sem volt nagy praktikuma, mert ez a

Next

/
Thumbnails
Contents