Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

292 Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1934 november 28-án, szerdán. vezményre igényt adó munkálatot. 1933-ban 13'5 millió volt ezeknek összege. 1934-ben idáig elismert a hatóság néhányezer pengő híjján 20 millió pengőt, pontosan 19,977,000-et. Ezek a hatóság által le vannak tárgyalva. Már befeje­zett átalakítási munkálatokról benyújtottak számadásokat, összesen 42,400.000 pengőre vo­natkozóan. (Fábián Béla: Ezenfelül?) Igen. Azonkívül még előzetesen be van jelentve és nincs végrehajtva 31 millió pengőnyi tataro­zás. Ebből az utóbbi 31 millióból, elismerem, lehet bizonyos leütésre számítani, egyrészt azért, mert talán nem hajtják végre a munká­latot, másrészt pedig azért, mert itt bizonyos kapcsolat van a tatarozási hitellel. Azok a vál­lalatok, amelyek hitelt vesznek igénybe, a ke­reskedelemügyi minisztériumban alakított bi­zottság útján bonyolítják le számadásukat. Le­hetséges tehát, hogy a kerületi elöljáróságnál előzetesen bejelenti valaki a tatarozást, amelyre utóbb kaphat hitelt, és a számadás egy más fórumon megy keresztül, ahol szintén számba­veszik. Ennél az utóbbi számnál tehát néhány­milliós eltérés lehetséges. Abból a közel 20 millióból is, amelyet az idén elismertek a ható­ságok, mint kedvezményre jogot adó átalakí­tást, elismerem, egy rész tulajdonképpen még tavalyi átalakításokra esik, ha azonban még ezeket le is vonóm, akkor is kiderül, hogy kö­rülbelül 80—90 millió pengő körül lehet az :az összeg, amelyet az idén állítólag tatarozásokra fordítottak. Mármost két eset lehetséges. Vagy jól becsülnek és szakértők az érdekeltségek, ebben az esetben egy gigantikus méretű adó­csalással állunk szemben, amellyel szemben minden intézkedést meg kell tenni, vagy pedig az érdekeltségeknek a szakértelmét vagyok kénytelen — legalább is becslési téren — na­gyon nagy mértékben kétségbevonni, (Gál Jenő: A hatóság szakértelmét!) ami azután az érde­keltségeknek egyéb vonatkozásban való bekap­csolása tekintetében is bizonyos kételyeket tá­maszt bennem abban az irányban, hogy helye­sen történik-e az. Igen t. Ház! Ezeknek a körülményeknek birtokában kénytelen voltam intézkedéseket tenni, mert azt hiszem, hogy az igazság a kettő között van: bizonyos tévedés van a becs­lésekben, az érdekeltségeknél talán tudat alatt is alacsonyabban becsülik a dolgokat, hogy ennek a kedvezménynek a mértéke ne csökken­tessék, de viszont nagyon valószínű és mond­hatnám, közszájon forgó híresztelésekből is feltehető, hogy nagy számban lesznek olyan esetek, ahol a kedvezményeket nagyon bősé­gesen jelentették be. Amikor ilyen nagyarányú kedvezményeket kap a társadalomnak egy bi­zonyos rétege, a háztulajdonosok, az építő­ipar ugyanakkor, amikor a társadalomnak egyéb rétegei — igaz, hogy velük együtt — a legsúlyosabb adóteher alatt nyögnek, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) én úgy érzem, hogy kénytelen vagyok nem a kincstárnak, hanem az adózók összességének az érdekeit védeni azokkal szemben, akik az ilyen kedvezményekkel esetleg visszaélnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezeket az intézkedéseket tehát kénytelen voltam megtenni. (Mozgás a báloldalon.) Aki tisztességes, aki becsületes, annak 'nincs félni­valója, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Kifeje­zetten megmondja a rendelkezés, hogy mikor van adócsalás miatt üldözésnek helye; akkor, ha valaki olyan munkálatokat jelentett be, ame­lyeiket nem végeztetett el, vagy pedig, ha olyan összeget jelentett be, amelyet nem fizetett ki. (Friedrich István: Ha osait!) Ez világos! Az ellenőrzés terén — elismerem — vannak nehézsé­gek egy esetben, amikor úgynevezett fővállal­kozó végezte a munkát, de amikor közvetlenül az egyes iparosokkal történt a munkavállalta­tás, akkor a számlák benyújtásának semmi ne­hézsége sincs. A fővállalkozó esetében is meg lehet találni a megfelelő megoldást, hogy meg­felelően történjék ezeknek a» eseteknek egyéni elbírálása. Nem fogunk senkit tönkretenni, nem fogunk itt bosszúálló hadjáratot indítani, (Fábián Béla: Ez a fontos!) de azokban az ese­tekben, amikor beigazoltnak látjuk az adócsalás esetét, irgalmatlanul meg fogom indíttatni — bárki legyen is az illető — adócsalás miatt az eljárást. (Helyeslés.) Természetszerű, hogy a hatóságoknak köte­lességükké teszem, hogy a feljelentést megte­gyék, mert ha a hatóságokra bíznám, hogy vá­logassanak, hogy ki ellen indítják meg az eljá­rást és ki ellen nem, azt hiszem, az igen t. inter­pelláló képviselő úr az elsők egyike lenne, aki panaszkodnék egy interpellációban az ellen a hatósági önkény ellen, amely ezekben az intéz­kedésekben megnyilvánul. Így állván a helyzet, én kénytelen voltam két konzekvenciát levonni. Egyrészt azt, hogy ezeket a valószínűleg 'nagy számban előforduló visszaéléseket kiküszöböljem, (Friedrich Ist­ván: Megtorlás!) — amnesztiát is adunk, tehát mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy magát a jogkövetkezmények alól kivonja, — másrészt kénytelen voltam azt a konzekvenciát levonni, hogy a kedvezményeknek az a mértéke, amelyet adtunlk, talán túlment a mértéken s bár szükség volt rá az építőipar számára az át­meneti idők megkönnyítése végett, egy kissé mégis le kellett szállítani a méreteket. Miért? Azért, mert még olyan esetekben is, amikor nincs visszaélés, nem tartom indokoltnak, hogy egy Rabitz-fal elhelyezése kapcsán, ami átala­kítás, az egész házat ki lehessen meszeltetni, ami tatarozás és pedig jelentős részben az állam­kincstár költségén. Kénytelen voltam tehát .az úgynevezett szoros értelemben vett átalakítási költségeket és a mellékes, járulékos tatarozási költségeket bizonyos arányba hozni és némileg leszállítottuk a kedvezmény mértékét. De rend­kívül óvatosan tettük ezt, mert végül 60%-ról lementünk 50, illetőleg 40%-ra, ami még mindig bőséges kedvezmény, tehát biztosítani fogja "az építőiparnak is megfelelő foglalkoztatását. Tovább nem mehettem. Az eddigi mérték­ben fenntartanom ezeket a kedvezményeket azért nem lehet, mert a kincstár és az adózók összességének érdekei megkívánják azt, hogy a házadóból eredő bevételnek bőséges befolyása a jövőre is biztosíttassék. Mármost végezetül csak egyet mondhatok: hajlandó vagyok az érdekeltségnek ajánlatot tenni. Ha ők azt mondják, hogy változatlanul 35 milliót tesz ki a tatarozásig munkálatok ösz­szege, amelyeket az idén elvégeztek, ezt válla­lom, s ők 35 millió után megkapják a megte­lelő kedvezményeket, amelyeket osszanak el egymás között úgy, ahogy nekik tetszik. (De­rültség a jobboldalon.) En akkor mindenféle üldözéstől és úgynevezett vexatúrától eltekin­tek. Ha ezt méltóztatik elfogadni, akkor ennek örülni fogok, mert legalább rengeteg munkától mentesül az adminisztráció. Kérem az igen t. Házat, hogy válaszomat méltóztassanak tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni.

Next

/
Thumbnails
Contents