Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. iUése 193

h november 28-án, szerdán. szomszéd konkurrens odaírt a forgalmi adófelügyelohöz, hogy ő azt hiszi, hogy itt meg itt valami visszaélés van, avagy elég volt egy névtelen levél s már lefoglalták .a könyveket s már ijedelem állott elő az egész vonalon. Most is ez fenyeget. Most is erről van szó, mikor a denunciálást úgyszólván kötelezővé teszi a miniszter úr, mert nem azt mondja, hogy eljárást lehet indítani. T. Képviselőház! Én nem olvastam még rendeletet, amelyben expressis verbis az lenne a hatóság kötelességévé téve, hogy ott, ahol egy számlaegyeztetés nem felel meg annak a helyességnek, amelyet a pénzügyi közegek konstatálnak, akkor fel kell jelenteni az illetőt, ellenben adnak neki egy határidőt az egyeztetésre. Bűncselekmény esetében valami alkudozásféle rej tőzködik az adócsalási törvény vonatkozó szakaszában, mert azt mondja, hogy bizonyos határidő alatt tessék helyesbíteni a dolgot s aki helyesbíti és a kétszeresét megtéríti az adócsalási: összegnek, azt nem kell üldözni. Ebben a rendeletben még ez sincs. Itt az van mondva, hogy aki helyesbítési kötelezettségének eleget nem. tesz, legyen az kisiparos, avagy vállalkozó, azt már hatósági paranccsal eljárás alá kell vonni. Én jól tudom azt, hogy az ilyen eljárásoknak az eredménye igen gyakran az, hogy rehabilitálják az illetőt, hogy konstatálják az illető ártatlanságát, de aki csak egy kis érzékkel is bír az iránt, mit jelent egy becsületes üzlet, egy becsületes cég, egy becsületes vállalkozás s ezzel szemben mit jelent egy könyvié foglalás, egy vizsgálat, s mit jelent minden szakmában az a tudat, hogy ez az ember eljárás alatt áll, mit jelent ez a hitel szempontjából, az tudja, hogy addig, amíg az illető ezt a kálváriát megjárja és az elégtételt megkapja, százszor és ezerszer tönkremegy, mert a hitele pusztul el. így nem lehet munkaalkalmakat szolgálni. T. Ház! En ebben a rendeletben azt az eltévelyedést látom, hogy az állam valamilyen sporadikus esetek miatt jár így el. Mert azt megérteném, ha a miniszter úr előállna és azt mondaná; tudomásomra jutott, száz és ezer esetből kifolyólag, hogy megrövidítették szándékosan az államkincstárt, itt vannak az adataim. Ekkor azt mondanám: királyi ügyészség, az adóesalásj törvény alapján tessék eljárni. Ez helyén való lenne. De külön rendeletben parancsolni meg, hogy ha ilyet észlel az én közegem, akkor már a bűnvádi eljárást meg kell indítani, ez lehetetlenség, különösen akkor, amikor ezzel a bűnvádi eljárással bűnügyi zárlatok és más következmények is járnak. Hiszen ebben a rendeletben azt is méltóztatik mondani, hogy aki nem tett eleget annak a meghagyásnak, hogy bizonyos határidő alatt az általa korrektnek tartott, de az én pénzügyi közegeim által helytelennek tartott számlát korrigálja, azt kizárom a közszállításokból és behajtom rajta az adót, ha hátralékban van, ha pedig halasztása van, azt megvonom tőle, és ezt drákói szigorral be is tartom s elveszek tőle minden kedvezményt. A (miniszter úr a rendéletben fórumokat is állapít meg; azt mondja, hogy első fokon a a pénzügyigazgatóság dönt, amely tudvalevőleg a pénzügyminisztérium felügyelete alatt áll. Az iránt a bírói funkciókra nem jogosított és nem is képesített pénzügyi titkár úr iránt én a pénzügyi igazgatás területén nagy tisztelettel viseltetem, de nem vagyok bizalomanal iránta abban a tekintetben, hogy ő ezt a bírói feladatot el tudja végezni. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr beleveszi a rendeletbe, hogy az elsőfokú ítélettel szemben panasznak van helye a Közigazgatási Bírósághoz, de a panasznak nincs halasztó hatálya és mire a Közigazgatási Bíróság rendet .teremt ebben a dzsungelben, már régesrégen vége van az illető boltjának. Ilymódou megsemmisíti a pénzügyminiszter úr az adóalanyt, megsemmisíti azokat, akik bona fide járnak el, mert azt, hogy fennforog-e rosszhiszeműség, nem lehet rendeletben előírt eszközöikkel kitudni. A rendeletben a vállalkozás megbénítása, elpusztítása foglaltatik. Nézze meg a pénzügyminiszter úr, a sajtó különböző orgánumaiban nap-nap után jelennek meg cikkek, «nap-nap után jönnek az illető szakkörök feljajdulásai, azt mondva, hogy: ezt nem bírjuk íki. Es ha csak egyet, egyetlenegyet kegyes lesz a miniszter úr elismerni, azt, hogy amióta ezt a rendeletet kiadta, azóta egy kalapácsütés egy épületben nem történik, azóta egy vállalkozás nincsen' megbénult, összetörj az egész vállalkozás: akkor, azt hiszem, eléggé rámutattam arra, hogy a mélyen t. miniszter úr. 'bármilyen jól gondolta is el a maga rendeletét, azt elhibázottan bocsátotta ki. Nem oda ütött, ahová akart, nagyobbat ütött, mint amilyent szabad, sporadikus jelenségeket generális^ rendelkezéssel aíkart megbélyegezni, tisztességes embereket a munkától elrémített. Már pedig, igénytelen nézetem szerint, nem ér annyit egy bűnvádi eljárás és bűnvádi üldözés, mint ha csak egy adóalany is megsemmisül a mai szörnyűséges időkben. Hiszen egyébről sem lehet hallani, ha az ember társaságba megy, ha az ember bárkivel érintkezik, mindenki azt jajgatja: inem lehet kibírni a közterheket. Azelőtt az emberek úgy mentek tönkre, hogy nem tudták adósságaikat a hitelezőknek megfizetni. Ma az emberek úgy mennek tönkre, hogy a közterheket nem képesek viselni. Higyje el nekem a miniszter úr, hogy nincs olyan foglalkozási ág ebben az országban, amely ne^ sínylődne és ne nyöszörögne az alatt a szörnyű ostorosapás alatt, amelyet az adók, a közterhek ^behajtása terén észlelnie kell. Kérve-kérem a miniszter urat, — még nem késő — hogy tegye jóvá az ebben a rendeletben foglaltakat. En egyetértek vele abban, hogy minden f csalást illetékes fóruma, az ügyészség, a bíróság útján üldözzön, de vegye ki a közigazgatás kezéből azt, hogv ők is bűnvádi eljárások alapját formulázzák meg. A pénzügyigazgató arra való, hogy vigyázzon a közterhek korrekt kezelésére, nem arra, hogy fogdmegek útján üldözzön tisztességes vállalkozásokat látszatok alapján. Itt pedig az lesz, — megjósolom a miniszter úrnak, ha megtartja ezt a rendeletet — hogy egy csomó denuneiáns fog a markába nevetni. Nem tudom, van-e feljelentési jutalék, ami egyáltalában erkölcstelen, de akár van, akár nincs, erkölcstelen dolog olyan lehetőség felállítása

; hogy szakmák, tisztességes vállalkozó szakmák számszerűségek alapján, korrekcióra szoruló számlatételek alapján üldöztessenek. Hiába van benne a törvényben, hogy: »tudva«, azt a tudatot bizonyítani csak úgy lehet, ha a nyomozást úgy folytatja le a pénzügvigazgatóság, hogy elveszi az illető írásait, bekéri könyveit, és ezzel már .megakasztja az üzletmenetét. Szívesen fognak áldozni, azt mondva, hogy: miniszter úr, fizetünk, amit csak lehet, de ne vegye el a cég, a vállalkozás: becsület. En bízom abban, hogy a mélyen t. miniszter úr kegyes lesz belátni, hogy én itt önzetlenül és azért szólaltam fel, mert mint seismográf megéreztem azt, hogy a jelen esetben több forog kockán, mint amennyit sejteni lehet. Kockán