Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. dat. (Györki Imre: Elpárolgott, nem lehet máskép!) Ellopták. (Felkiáltások balfelöl: Hol a pénz!) En kérem a képviselő urat, beszéljünk őszintén, ha lát valami gyanúsat, tessék megmondani. (Dinnyés Lajos: Nem vagyok vizsgálóbíró, miniszter úr!) En sem kívánom azt, hogy az legyen. (Jánossy Gábor: A nyomozás eredménytelen maradt. — Folytonos zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Bármit tud a képviselő úr, tessék bejelenteni. (Farkas István: Elloptak 30.000 pengőt! Hol van?) Bármiféle új nyomot ad a képviselő úr, én leszek a legboldogabb, akit bosszant és kellemetlenül érint ez az egész dolog. De méltóztassék nekem valami adatot adni, nem pedig csak itt homályosan beszélni. (Folytonos zaj') Tessék megmondani, van-e valami gyanúja a képviselő úrnak, hallott-e valamit. Kötelessége jelenteni, ha valamit hallott. (Dinnyés Lajos: A miniszter úrnak a kötelessége! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) En, a miniszter, az ügyészséghez vittem a dolgot. (Nagy zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Ki kezelte ezt?) De méltóztassék a képviselő úrnak megmondani, hogy mit akar a képviselő úr? (Egy hang balfelöl: Hogy fizessék vissza a pénzt!) Kicsoda? (Zaj.) A képviselő úr védelmébe vette azt, aki felelős a dologért. (Dinnyés Lajos: De nem bizonyult be, hogy ő sikkasztott!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dinnyés képviselő úrnak módjában áll válaszolni a miniszter úr beszédére. (Dinnyés Lajos: Ki sikkasztott?) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház ! Azt hiszem, hogy az elmondottak során eléggé .belementem ebbe a kérdésbe. Mást képtelen vagyok mondani a dologról, mint amennyi a tényállásnak megfelel és határozottan kijelentem, hogy ha bárki is a legkisebb nyomot a rendelkezésemre bocsátja, újra fölveszem ezt a lezárt kérdést. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Felkiáltások a jobboldalon: Most jönnek <az adatok!) Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Megdöbbenéssel-hallottam a miniszter úr szavait és azt a kijelentését, hogy a 30.000 pengőt az akadémia pénztárából ellopták, (Egy hang a jobboldalon: Elsikkasztották!) elsikkasztották és hogy a keszthelyi akadémia továbbfungálhasson, a miniszter úr a minisztériumból utalt át 30.000 pengőt. (Felkiáltások a jobboldalon; Ez természetes) Ha egy vidéki kreizlercsnál, vagy szatócsüzletben, ahol nincs felügyelet, ahol nincs rendes pénztári napló, ahol nincs számvevőség, ahol nincs ellenőrzés, történik ez meg, azt mondanám, hogy az illető dolga, akié a pénz volt, az ő dolga, tesz-e bűnvádi feljelentést, ha tesz, jó, ha nem tesz, úgy is jó, a kára megvan, vagy viseli a kárt, vagy megtesz mindent, amit jogában áll megtennie. Itt azonban nem magánpénzről, hanem közpénzről van szó. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Óriási! Ne mondja!) Képviselőtársaim engem nem fognak túlkiabálni. (Derültség a jobboldalon.) Itt közpénzről van szó, (Györki Imre: Milyen könynyen veszik, hogy 30.000 pengőt elsikkasztottak!) amelyet a keszthelyi akadémia pénztárából sikkasztottak el. (Györki Imre: Inkább a rokkantaknak adták volna!) Először a miniszteri titkárt gyanúsították meg. Amint azonban a miniszter úr maga megállapította, Őt nem lehetett aktív részvétellel vádolni, csak azzal, hogy bizonyos muKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XXIV. ülése 193

If november 28-án, szerdán. 287 lasztásokat követett el. Ott Wertheim-szekrényben volt a pénz és tisztelettel kérdezem, kinál volt ennek a szekrénynek a kulcsa? (Friedrich István: Leónál! — Derültség.) Ott rendes pénztári könyvvezetés volt. Ott a pénztárt ellenőrizni kellett. A miniszter úr felszólított arra, hogy tegyem meg a szükséges lépéseket. (Zaj.) Kijelentem, hogy nem vagyok sem vizsgálóbíró, sem ügyésizv sem felügyelő hatóság. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Erre azt válaszolom, hogy azt, amit a miniszter úr tőlem vár, hivatali kötelességéből kifolyólag méltóztassék megtenni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Megtettem!) Le kell szögeznem, hogy 1934-ben előfordulhatott, hogy 30.000 pengő közpénz egy hivatalból, egy akadémia pénztárából eltűnt, azután egyszerűen befizették és a miniszter úr semmiféle további eljárást nem tart szükségesnek. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem! Nyomoztatott!) A miniszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni.: Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak egészen röviden a tényállással ellenkező állításait akarom megcáfolni a képviselő úrnak. Elődöm által ez a kérdés az egyedül illetékes fórnm a királyi ügyészség elé vitetett. (Dinnyés Lajos: Az ügyészség végzését szíveskedjék felolvasni! — Felkiáltások a jobboldalon: Hát még mit nem? — Dinnyés Lajos: Uraim, 30.000 pengő közpénzről van szó! Nem fillérekről van szó! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindaddig, amíg újabb adatokat nem kapok. (Zaj.) a további intézkedésekre lehetőséget nem látok. (Dinnyés Lajos: Majd jövök az adatokkal!) Tessék jönni! Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. (Dinnyés Lajos: Szóval, szankcionálva van! Szabad sikkasztani! — Felkiáltások a jobboldalon: Rendre! — Dinnyés Lajos: Közpénztárból 30.000 pengőt sikkasztottak! Ez közpénz, 30.000 pengő, nem két fillér! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Dinnyés Lajos: Majd fogok jönni, miniszter úr, az újabb adatokkal. Ez mégis csak hallatlan!) Csendet kérek, Dinnyés képviselő úr! Sorrend szerint következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és a pénzügyminiszter urakhoz az építkezési ipar megbénítását okozó legújabb miniszteri rendelet tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök és a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Észleli-e a miniszter úr azt a nyugtalanságot, amelyet a 9760/1934. M. E. számú rendelete okozott és amely alkalmas arra, hogy az amúgyis válságban sínylődő építőipart teljesen megbénítsa? 2. Tudomást szerzett-e a miniszter úr arról, hogy kibocsátott rendelete alaptalan gyanúsításokra és besúgásokra adott alkalmat? 3. Hajlandó-e a miniszter úr ezt a szükségtelen, a létező törvénnyel ellentétes, indokolatlanul visszaható erővel felruházott rendeletét visszavonni?« 42