Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

282 Az országgyűlés képviselőházának 30 s mindannyian odafigyelhettünk volna a válasz minden részletére, akkor sem tartom valószínűnek, hogy nagyon megértettük volna a választ, mert őszintén megmondom, én a választ áttanulmányoztam, de nem értem a külügyminiszter úr fejtegetéseit és elfoglalt álláspontját semmiképpen sem tudom osztani. Szerény véleményem szerint a dolog lényege szempontjából nem fontos az a formai rész, hogy a külügyminiszter úr az ideiglenes vizummentességet nem vonta vissza, hanem az lejárván, automatiee a régi helyzet állott elő. Etekintetben egyedül mérvadó csak az a körülmény lehet, hogy amikor a költségvetés tárgyalása aJkalmából a pénzügyminiszter úr idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozva, bejelentette, hogy a vízumkényszer lebontása útján próbaképpen az angol vízumkényszert felfüggesztjük, senki sem gondolt arra, hogy ez a felfüggesztés ilyen ideiglenes jelleggel fog megtörténni, hanem mindenki első lépésnek tekintette ezt abban az irányban, hogy az idegenforgalom gazdasági jelentőségét felfogva, •A többi államhoz hasonlóan mi is a vízummentes forgalmat igyekszünk minél nagyobb arányban bevezetni. A miniszter úrnak az az álláspontja, hogy annak ellenére, hogy osztja azt a megállapításomat, miszerint az elmúlt utazási idényben a vízumf elfüggesiztés igen kedvező eredményeket mutatott, mégis lijabb tárgyalásokat lát szükségesnek a szaktárcákkal, hogy a jövő utazási évadban ez a kedvezmény ismét megadassék-e, engem arról kell, hogy meggyőzzön, hogy interpellációm beterjesztése alkalmával tett azzal a megállapítással szemben, hogy a külügyminiszter úr azért folytat ilyen vízumrendszert, mert nincsen meg az igazi kapcsolata a magyar gazdasági élettel, a magyar polgár 'küszködésével, ezúttal azzal kell a kapott választ kiegészítenem, hogy az ő előkelő elzárkózottsága sokkal magasabb rétegekig terjed; mert ha tudná azt, hogy a magyar idegenforgalom szempontjából, különösen angol viszonylatban, milyen nagy jelentőségük van a vadászattal kapcsolatban idejövő idegeneknek, akkor nem kezelné az angol vízumkórdést utazási idényhez kötött kérdésként, nem kezelné pedig egyszerűen azért, mert annyit még neki is kell tudnia, — bár nagyon csodálom, hog*y egy aktív magyar miniszter nem vadászember (Derültség a baloldalon.) — hogy az őszi vadászatok a külföldi forgalom szempontjából a legérdekesebbek és hogy számunkra éppen a minőségi utasok számának növelése szempontjából bír nagy jelentőséggel, hogy az angoloknak ide való utazását az őszi idény alatt is megkönnyítsük és így semmiképpen sem lehet értelme annak, hogy bizonyos utazási idényhez kössük az angol vízumkedvezményt. Legfőképpen nem értem azt, hogy miért kell az elért eredmények után a miniszter úrnak a szaktárcákkal ebben a tárgyban tárgyalásokat folytatnia. Ha a külügyminiszter úr ennyire óvatos, akkor szerény véleményem szerint ezek a szaktárcákkal való tárgyalások sokkal indokoltabbak lettek volna a kedvezmény visszavonása, illetve fenn nem tartása előtt, mint akkor, amikor annak a lehetőségnek kell bizonyos formákat találni, hogy a vízumkedvezmény esetleg ne adassék meg. Ami már most a külügyminiszter úr válaszának azt a részét illeti, amelyben arra válaszol, ihogy miért nem terjesztette ki a vízumkedvezményt az angol birodalom valamennyi polgárára, méltóztassanak megengedni,, hogy . ülése 193U november 28-án, szerdán. itt teljes szószerinti szövegében és tagoltan olvassam fel a külügyminiszteri válasz vonatkozó passzusát. (Olvassa): »A vízumkényszerben rejlő előzetes ellenőrzés lehetőségének elejtését a Brit Birodalom összes tartozékaira való érvénnyel nem tartottuk aggálytalannak.« Később foglalkozom majd a diplomáciai fogalmazásnak ezzel a gyönyörű mondatával — mondjuk — a magyarság szempontjából, de méltóztassék megengedni, hogy az érdem szempontjából két irányban is megjegyzést fűzzek hozzá. Elsősorban, ami ezt a vizumkényszerben rejlő előzetes ellenőrzést illeti, szerény véleményem szerint nemcsak Anglia felé,, hanem minden állam felé felállíthatjuk azt a tételt, hogy azok a nemzetközi szélhámosok, gangszterek és politikai deszperádók, akikkel szemben ennek az ellenőrzésnek a gyakorlása jogosult vagy indokolt volna, megtalálják a módját annak, hogy a vízumkényszer ellenére se legyen gaztetteik elkövetésénél az országhatár számukra akadály. Ellenben azokkal a pihenést és üdülést kereső utasokkal szemben ez igenis olyan vexáció, amelyet nem lehet egy, az idegenforgalom fejlesztésére súlythelyező külpolitikával gyakorolni. A másik megjegyzés' az angol birodalommal való konkrét vonatkozással kapcsolatos. Nem tudom, hogy a külügyminiszter úr menynyire ismeri az angol viszonyokat. En nem merem állítani, hogy az angol helyzetnek abszolút ismerője volnék, ehhez nem tartózkodtam eleget Angliában, de egyet nyugodt lélekkel merek állítani, azt, hogy az angol birodalmi külpolitika nem szereti hogyha bárki különbséget tesz külpolitikai szempontból az angol birodalom tartozékai között és ha külpolitikai szempontból az angol birodalom tartozékai más és más elbírálásban részesülnek. Nem tudom, hogy ez a »tartozékai« milyen közjogi fogalom, hogy ez alatt a dominiumokat vagy pedig a gyarmatokat is értik, mert ihiszen én interpellációmban expressis verbis azt kérdeztem: hogyan lehetett ezt az intézkedést olyképpen megtenni, hogy az nem az angol birodalom valamennyi országára — tehát a dominhimokra is — terjed ki. Mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az angol külpolitikai irányzat etekintetben teljes egységet akar jelenteni és hogy ebben az irányban a fejlődésre milyen óriási súlyt helyez. Csak arra legyen szabad rámutatnom, hogy az ottawai egyezményben messzemenő anyagi áldozatokat hozott az anyaország, hogy még a gazdasági egységben is lehetőleg- kifejezze ezt. Tudott dolog az — és erről ép eleget olvashattunk, — hogy az angol birodalom bármely polgárán ejtett sérelemért egyformán kívánja a felelősségrevonás jogát gyakorolni, aminthogy egyformán vállalja a felelősséget minden alattvalójának tetteiért. En tehát egy ilyen indokot nemcsak a gazdasági, érdekek szempontjából, hanem a hozzáfűződő politikum szempontjából is a legszerencsétlenebbnek tartok. Továbbmenve a külügyminiszter úr válaszán, foglalkoznom kell azzal a megállapításával is, amikor azzal a szemrehányásommal szemben, hogy a megadott kedvezményekről az angol közvéleményt nem tájékoztatták megfelelően, azt mondja, hogy a londoni magyar királyi képviselet a rendelkezésére álló anyagi eszközök keretén belül minden lehetőt elkövetett, hogy az angol közvélemény erről tájéko-