Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

94 Az országgyűlés képviselőházának reciprocitást Anglia nem érvényesítette. A külügyminiszter úrnak egyenesen kötelessége, hogy a közvéleményt a Házon keresztül tájékoztassa, mi ennek az oka, mert ha Anglia szempontjából nem is olyan lényeges az idegenforgalom fejlesztése, mint más államok szempontjából, itt mégis kénytelen vagyok politikumot keresni, hogy amikor Ausztriával, Csehszlovákiával szemben a reciprocitást azonnal életbeléptették, ez velünk szemben elmaradt. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminiszter úrnak. (Dinnyés Lajos: Majd megszólal a külügy miniszteri bársonyszék! — Zaj.) Következnék Büehler József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kér? Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kér. Kérdem a 1.

1 Házat, méltó ztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Esztergályos János képviselő úr is halasztást kér interpellációjának elmondására. Méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Rakovszky Tibor képviselő úr következő interpellációjára is halasztást kér. Méltóztatnak a halasztásihoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Kabók Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem annak felolvasását! Petrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi miniszterhez a nyolcórás munkanap törvénybeiktatásáról: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a különböző iparágban a munkáltatók és a munkások érdektestületei között megállapodások létesültek a napi nyolcórás munkaidőre vonatkozóan? Hajlandó-e a miniszter úr e megállapodások természetes következéseként a napi nyolc órai munkaidőt törvénybe iktatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Ház! Mint a felolvasott interpellációmból is kiderül, interpellációt voltam kénytelen bejegyezni a napi 8 órai munkaidő^ és a heti 48 órai munkaidő bevezetése tárgyában azért, mert a munkanélküliség még mindig elviselhetetlenül nagy és olyan komoly közgazdiasági • veszedelmet jelent, amellyel szemben legalább egy ilyen törvényes intézkedést meg kell tenni, mert meggyőződésem, hogy ha a 8 órai munkaidő törvényes úton nyer szabályozást, illetve a napi 8 órai munkaidő és a (heti 48 órás munkaidő törvényes úton kerül bevezetésre, akkor ez lényeges mértékben hozzájárul a munkanélküliség enyhítéséhez. Annál is inkább kiválthatom ezt a törvényhozástól, mert még 1919-ben a Nemzetközi Munkaügyi Értekezlet egyezményt fogadott el a napi 8 órai és a heti 48 órai munkaidő kötelező bevezetése tárgyában. Elég régen történt ez és tagadhatatlan, hogy ebben az időben még a magyar kormány nem volt tagja a Nemzetközi Munkaügyi Értekezletnek, mert csak^ 1922 szeptember 18-án vették fel Magyarországot a Nemzetek Szövetségébe és a Nemzetek Szövetségébe való felvétellel egyidejűleg 199. ülése 19BU november lU-'én, szerdán. vált tagjává a Nemzetközi Munkaügyi Értekezletnek is és a vonatkozó megállapodások értelmében ettől az időponttól legfeljebb 18 hónap elteltével köteles lett volna a magyar kormeny ezt a nemzetközi egyezményt a képviselőház elé terjeszteni, illetőleg ratifikálni. Annakidején Bethlen István gróf volt a miniszterelnök, aki kivárta azt a határidőt, amely rendelkezésre állt és 1924. év március hó 13-án a képviselőház elé terjesztette ezt az egyezményt, azonban annak dacára, hogy pártunk részéről többször sürgettük a nemzetközi egyezmény törvény beiktatását, mégis az akkori miniszterelnök úr olyan indokolással nyújtotta be ezt a nemzetközi egyezményt, amely indokolás szerint elutasítani javasolta. Nevezetesen többek közt megemlítette, hogy (olvassa): »A munkaidőre vonatkozó magyarországi rendelkezések rendkívül hiányosak és a meglévő rendelkezések túlnyomó részét is meghaladta az élet, úgy hogy azokat felesleges lenne részletesen ismertetni. Az üzemek egyréíszében a 8 órai munkaidő van a háború befejezése óta bevezetve, ott pedig, ahol a 8 órai munkaidő nem honosult meg, a munkaidő kérdése többnyire közös megállapodás alapján szintén kielégítő megoldást nyert. Az ország mai rendkívül súlyos gazdasági helyzetei a szóban lévő egyezménynek Magyarország részéről való elfogadását teljesen kizárja« stb. — mondta indokolásában 1924 márciusában gróf Bethlen István akkori miniszterelnök. Ezt az indokolást most azért olvastam fel, mert éppen ennek felolvasásával akarom tanúsítani azt, hogy az elmúlt 10 esztendő alatt mennyire súlyosan megváltozott a helyzet és mennyire nem áll ma már egyáltalában az, amit annakidején az akkori miniszterelnök úr indokul felhozott, mert a munkaidő kérdésének rendezése a legszertelenebb állapotban van és éppen a mai súlyos munkanélküliséget használják ki a legnagyobb mértékben a munkáltatók {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) arra, vonatkozólag,, hogy a korábban a háború hatása alatt létesített napi 8 órás, heti 48 órás munkaidőre vonatkozó, nem egy ízben önkéntes vagy önként történő megállapításokat ma már a múlt emlékének tekintsék s a munkaidőt harmonika, módjára húzzák tetszésük szerint. Ma már elmondhatjuk, hogy Magyarországon a legszertelenebb és a legrendezetlenebb a munkaidő (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) éppen azért, mert ezzel a kérdéssel sem a mindenkori kormányok nem törődtek, sem a törvényhozás nem törődött, s a munkáltatók bízva abban, — mintha tíz esztendővel ezelőtt az akkori miniszterelnök ilyen indokolással utasította el a nemzetközi egyezményt — hogy ez az ügy hamarosan nem kerül napirendre, a leghihetetlenebb módon élnek vissza a helyzettel, s a munkaidőt a legszertelenebb módon állapították meg. T. Képviselőház! Néhány számszerű adatot is kénytelen vagyok a Képviselőház elé tárni, amely adatok a munkanélküliség mai mértékét fejezik ki, hogy ezzel is alátámasszam előterjesztett interpellációm indokoltságát s hogy ezzel is rábírjam a Képviselőházat, hogy belássa ennek a kérdésnek időszerűségét és szükségszerűségét s végre szakítson a tíz esztendő előtt történt megállapítással és a munkaidő kérdését törvényes úton rendezze. A miniszterelnökség felügyelete alatt álló Központi Statisztikai Hivatal kiadásában megjelenő Magyar Statisztikai Szemle tartalmazza