Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

192 Az országgyűlés képviselőházának Ê& jen!) ha valaki rendellenességet követ el, akkor természetes dolog, hogy azért meg kell büntetni. (Farkas István: Ne a bányaigazgató és a földesúr parancsoljon a csendőrnek!) Ezt tehát nem lehet a szellem rovására írni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem, Pintér képviselő úr említette még azokat a városi vámokat és illetékeket, amelyek szerinte lényegesen megdrágítják a termelést, illetőleg a fogyasztást és amelyek szerinte ma nyugodt lélekkel kiküszöbölhetők volnának. Elvileg abszolút ellene vagyok annak, hogy a városok külön vámterületeket képezzenek, (Helyeslés.) abszolút ellene vagyok annak, hogy a városok saját jövedelmük szaporítása végett megdrágítsák a fogyasztó publikum életét. Elvileg ez így áll, praktice azonban ezeket a dolgokat eltörölni ma nem tudom. Mert ha ma eltörlöm, akkor mi következik? Az következik, iftogy a pótadókat óriás mértékben fel kell emelni, olyan mértékben kell felemelni, ami megint a legnagyobb igazságtalanságokra és egyenlőtlenségekre vezethetne és szociális szempontból is megengedhetetlen. Kétségtelen, hogy a fejlődésnek arra kell irányulnia, hogy mihelyt a gazdasági viszonyok javulnak, ezek az állapotok lassan-lassan leépíttessenek. Ezeket voltam bátor a felszólalásokra megjegyezni és kérem a t. Házat, méltóztassék a költségvetésemet elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenéés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Konstatálom, hogy a miniszter úr beszédét 7 óra 25 perckor kezdte és 8 óra 25 perckor végezte be. A házszabályok 153. §-a értelmében az általános vita egy órával meghoszszabbíttatik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Bánó Iván! Bánó Iván: Mélyen t. Képviselőház! Egy kéréssel fordulok a belügyminiszter úrhoz és ez a hadikölcsönjegyzők kérése. Az általános vita alkalmával megemlítettem a hadikölcsöntulajdonosok panaszát és arra kértem a miniszter urat, legyen szíves odahatni, hogy azoknál a kisegzisztenciáknál, akik ma rá vannak szorulva a hadikölcsön segélyre, ezek a dolgok valamiképpen, igazságos úton elimináltassanak. A belügyminiszter úr ebben a tekintetben megnyugtatott. Mivel a miniszter úr a legjobb indulattal van a hadikölcsön jegyzők iránt, arra kérem, hogy továbbra is tartsa meg ezt a jóindulatát és azok a kisemberek, akik rá vannak szorulva a hadikölcsön segélyekre, azt továbbra is megkaphassák, úgy mint a múltban. Kérem azonban, hogy már ezer koronától kezdve is kaphassanak segélyt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bánó Iván: Nagyon kérem a miniszter urat abban a tekintetben is, hogy ha egy kisgazda vagy kisháztulajdonos kórházi ápolásban részesül, vagy esetleg félkisházrésze van, arra ne kebelezek be a kórházi költségeket. A falusi kisemberek legtöbb panasza az, hogy a kórházi költségeket úgy a családtagoknál, mint a felmenő és lemenő ágaknál is bekebelezik. Igaz, hogy az alispán úr rendelete folytán csak ideiglenesen kebelezik be, de mégis kérném azt, hogy ezt az állapotot szüntesse meg a miniszter úr. Mivel bizalommal viseltetem a belügyminiszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) '. ülése 193% május £%-en, csütörtökön Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr beszédében a belügyi tárcának azokkal a problémáival foglalkozott, amelyek a magyar publikumot tényleg a legnagyobb mértékben érdeklik. Méltóztassék megengedni, hogy én a belügyminiszter úr beszédével foglalkozva, legelsősorban azt a problémát válaszszam ki, amelyet maga a belügyminiszter úr is a beszédében a legerősebben húzott alá: a közegészségügyi problémát. A közegészségügyi politika tekintetében Budapest székesfővárosnak, azt hiszem, még az a rezsim sem tud szemrehányást tenni, amely mindent elkövetett arravonatkozólag, :hogy az ország közvéleménye előtt Budapest székesfővárost kompromittálja. Ellenben annál több szemrehányást tudunk mi tenni a belügyi kormányzatnak és az ország kormányzatának a vidéki egészségügyi viszonyok miatt. T. Képviselőház! Ha már ezekről a kérdésekről itt olyan nyiltan beszélünk, mint amilyen nyíltan itt maga a belügyminiszter úr is a statisztika számoszlopain keresztül a. vidéki egészségügyi helyzetet ismertette, meg kell mondanunk azt, hogy a vidéken, igenis, úgy a tuberkulózis tekintetében, mint pedig az egyéb úgynevezett népbetegségek tekintetében a szituáció kétségbeejtő. Hogy milyen helyzet van ebben az országban, azt a legutóbbi időkben magam tapasztaltam, amikor egy szegény vidéki tüdőbajos embert kellett elhelyeznem egy szanatóriumba. Negyvenfokos lázzal feküdt odahaza, hat gyermeke volt a legrettenetesebb nehézségek közt, nem lelhetett találni egyetlenegy helyet, ahol ezt a tüdőbajos embert el tudtam volna helyezni. Végre kénytelen voltam egy olyan ismerőshöz fordulni, akinek családi alapítványa van az egyik tüdőbeteg-szanatóriumban és ott néhány hónapra rá lett volna hely, ennélfogva kénytelen-kelletlen ez a szegény nyomorúságos család vagyonkája eladásával az utolsó filléreit használta fel, hogy a családfőt elhelyezze. T. Képviselőház! Hogyan lehet egy olyan országban komoly egészségügyi berendezkedésekről beszélni, ahol a sajtóban, a politikában, a miniszterek beszédeikben, a képviselők felszólalásaikban folytonosan arról beszélnek, hogy a fajmagyarságot hogyan pusztítja a tuberkulózis és amikor ott van a vért köpő, a legaktuálisabb tüdővészes eset, akkor nincs az Istennek az a hatalma, amely el tudja helyezni Budapesten vagy az ország valamelyik szanatóriumában azt a tüdőbeteget?! Bocsánatot kérek, akkor mindaz, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban az ország nyilvánossága előtt történik, tulajdonképpen semmi egyeo, mint renomirozás. Senkit sem akarok megbántani, de ezt meg kell mondanom. Amikor azt tapasztaljuk, hogy annak a tüdőbetegnek az elhelyezésére, akit el kellene tudni helyezni, ha közveszélyessé válik a betegsége vagy lehetőleg még azelőtt, semmiféle erő, semmiféle protekció, semmiféle összeköttetés nem elégséges, akkor azt mondom, hogy itt valami baj vau. Ami a megelőzés kérdését illeti, a miniszter úr azt mondotta, hogy majd védőnőket fog elhelyezni és a vidéki orvosokkal ezt és ezt fogja csinálni. Csodálatos dolog, hogy a magyar vidéken, ahol XV. és XVI. századbeli egészségtelenségi berendezkedések vannak,