Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. zásban részesülnek, sőt vannak, akik csak készkiadásaüat kapják meg.« (Tomcsányi Vilmos Pál: Ez így van!) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak körülbelül másfél esztendő alatt sikerült három kérdést, legalábbis törvényhozásilag, egyelőre nyugvópontra hozni. Az egyik a középiskolák reformja. A vonatkozó törvényjavaslatot nemrégiben tárgyaltuk le. Méltóztatnak tudni, hogy a középiskola reformja éveken keresztül állandó vitatkozás tárgya volt itt és a Házon kívül. Ez a kérdés kétségtelenül egyelőre nyugvópontra került. (Erdélyi Aladár; Ezt mondottuk akkor is! — Györki Imre: Addig, amíg egy új miniszter nem jön! Klebelsberg alatt is ezt mondta az előadó úr!) Én nem! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Előrebocsátottam, hogy törvényhozásilag s ebből következik, hogy az eredményeket a jövő fogja megmutatni. (Zaj.) Azok a szakemberek, akikkel etekintetben mint laikus beszéltem és a nem szakemberk is azon a véleményen vannak, hogy ez a megoldás jó. A jövő fogja megmutatni, igazuk van-e, vagy nincs. Kétségtelen, hogy a nem szakkörökben az egységes középiskolát rokonszenvvel fogadták. (Ugy van! Ügy van!) Ehhez szó sem férhet. Kétségtelen például az is, hogy a szülők, akikkel erről, azt hiszem, képviselőtársaim közül is többen beszéltünk, ezt a megoldást helyesnek tartják. (Petrovácz Gyula: Igaz!) Azt hiszem, nincs olyan miniszter a világon, aki azt követelné magának, bármely törvényalkotásra vonatkozóan is, hogy az élet próbáját ne kelljen bevárnia. Teljesen elégséges azonban, ha azt mondhatom, hogy a középiskolák reformja körül évek során át tartott különböző nézeteltérések igenis ezzel a törvényjavaslattal nyugvópontra jutottak. De éppen így sikerült a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak nyugvópontra hoznia az egyetemek kérdését is. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Azt nem hiszem!) Méltóztassanak visszagondolni, hogy körülbelül 4—5 év előtt etekintetben micsoda viták voltak itt az egyetemek körül, az egyetemek és a fakultások számának korlátozása, a tanszékek számának csökkentése és egyéb dolgok körül. Ma tény és ezt meg kell állapítanom, hogy az egyetemek kérdésében az ország közvéleménye az, hogy ezt a kérdést megoldotta a vallás- és közoktatásügyi kormány úgy, hogy a tanszékek számát jelentékenyen apasztotta, most is ebben a költségvetésben 24 tanszék számának apasztásáról van szó olyan mértékben, hogy többé-kevésbbé azt mondhatjuk, a tanszékek számának apasztása majdnem megfelel egy egyetem megszüntetésének. A vallás- és közoktatásügyi tárcának — mint méltóztatnak tudni — tulajdonképpen a nemzetnevelés a főcélja. A vallás- és közoktatásügyi tárcát talán már nem is így kellene nevezni, hanem úgy kellene elkeresztelni, hogy: a nemzetnevelés tárcája. Nem olyan mosolyognivaló ez, mert például a mi nagy barátunk, De Monzie francia szenátor, amikor átvette a francia kultuszminisztérium vezetését, átkeresztelte azt a nemzetnevelés minisztériumává: l'éducation de culte nationale. Ebben van igazság. Gömbös miniszterelnök úr költségvetési beszédében legutóbb azt mondotta, hogy az összes tárcák között a legfontosabb magyar tárca a kultusztárca. Ha a legfontosabb magyar tárca a kultusztárca, a miniszterelnök úr költségvetési beszéde szerint, akkor legyen is úgy, s akkor azt kívánom, hogy a kultuszminiszter úrKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19

SU május 17-én, csütörtökön. 41 nak, aki a nemzetnevelésnek már történetírói hivatásából kifolyólag is régi apostola, adassék meg mindaz az eszköz, amely ehhez a munkához, szükséges. Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Tulajdonképpen szégyenteljes dolog felszólalni egy ilyen üres Képviselőházban (Ügy van! balfelöl.) ezekben a késő éjszakai órákban. (Farkas Gyula: Hol van a saját pártja? — Erdélyi Aladár: Non numerantur, sed ponderantur!) Azoknak, akik az éjjeli üléseket bevezették, volna kötelességük, hogy a Ház tanácskozóképességéről gondoskodjanak és ne a mi kegyünkből legyen tanácskozóképes ez a terem. (Farkas Gyula: Hol a saját pártja? — Büchler, József (a jobboldal felé): Az önök kötelessége volna!) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: Nekünk jogunk lenne minden alkalommal a kormányzópártot kellemetlen helyzetbe hozni a tanácskozóképesség megállapításának kérésével, (Farkas Eleméri Akkor volna joguk, ha saját i pártjuk itt volna!) de nem élünk ezzel a joggal, mert nem akarjuk egyes képviselőkkel éreztetni ennek az abszurd helyzetnek a hatását. Nagyon kérjük azonban azt a többséget, amely csak a ml kegyelmünkből képes itt üléseket tartani, méltóztassék a kormányelnök úrnak figyelmébe ajánlani, hogy ne éljen vissza ezzel a szituációval és ne járassa le a parlamentarizmust azzal, hogy komoly kérdésekről vitát kezdjünk az éjféli órákban. Én teljesítem kötelességemet és kollegiálisán nem kérem a tanácskozóképes ség megállapítását, de nagyon kérem, méltóztassék ezt az intelmet megszívlelni és lehetőleg érvényesíteni. T. Képviselőház! A kultusztárcának nagy tömegéből félóra alatt legfeljebb egy témára tudok rávilágítani s ez a téma ebben az évben is, ha megengedi a mélyen t. Ház, a művészeti célok kérdése. A művészeti kérdésekről kívánok ezúttal beszélni és konstatálni kívánom, hogy a kultuszminiszter úr ebben a mostani költségvetésben ismét visszaállította a művészeti céloknak azt a globális összegét, amely az azelőtti években volt, egészen, azt hiszem, 1928-ig. 1928-ban azután felosztották azt az öszszeget külön az egyes művészeti ágak között. Most a miniszter úr az egyébként igen helyesen megállapított költségvetési metódusában ismét egy globális összeget vett elő, amellyel a múlt évi összesített 210.000 pengővel szemben 205.000 pengőre szállította le a művészeti célok támogatására fordított összeget. Őszintén meg kell mondanom, hogy ez az összeg végtelenül kevés; ez az összeg körülbelül fele annak, mint amit a székesfőváros költ művészeti célokra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak átment ebből az összegből 5000 pengő a műemlékekre!) Tudom, nincsen semmi baj, mondom is, hogy ugyanaz az összeg; a zene- és iparművészeti célokra szolgáló összegekkel együttesen van behelyezve. Azért mondom, hogy végtelenül kevés, mert talán megfelelő volna ez az összeg akkor, ha a műpártoló és művásárló közönségnek a műpártoló és művásárló tevékenysége olyan mértékben érvényesülhetne, amilyen mértékben érvényesült a békeidőkben. Sajnos, a műpártoló és művásárlók a mecénásokkal ee-yütt egészei] fogytán vannak és a legutolsó bölények közé 6