Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280, ök művészeknek nevezik magukat és művészi diplomájuk is van. (Andaházi-Kasnya Béla: Elég hiba, hogy kaptak!) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezért van szükség a művészeti főiskolák átszervezésére, mert onnan olyan tömegben kerülnek ki a diplomás művészek, amekkora tömegű művészi termelése Magyarországnak nem lehet. Még sokkal nagyobb emberrezervoárral rendelkező országokban sincs annyi művész, mint amennyi ma Magyarországon az utcán szaladgál, mint amenynyivel lépten-nyomon találkozunk. Ennélfogva én igenis szükségesnek tartom a művészeti főiskolákon szigorúan elhatárolni az igazán főiskolai és a középfokú oktatást. Különösen gondolok itt a zeneművészeti és az iparművészeti főiskolára, másrészt a_ művészképzés és a rajztanárképzés szempontjaira, amelyekről azonban ma még nem kívánok nyilatkozni, mert itt igen komoly ellenkező vélemény is van, amelynek megfontolása előtt ebben a kérdésben nem kívánnék elvi kijelentéseket tenni. Mindenesetre bejelentem, hogy a művészeti főiskoláknak és ezekkel kapcsolatban a Beck Lajos t. képviselőtársain említette színművészeti iskolának újjászervezésére is gondolok, s ez a következő év egyik programmpontja lesz. A racionalizálás körébe tartozó intézkedések közül befejezésül bátor vagyok még megemlíteni a középfokú iskolahálózat revíziójára irányuló törekvésemet. Már multévi költségvetési beszédemben bejelentettem, hogy itt némi redukciókra lesz szükség: egyes iskolák megszüntetésére és mások létesítésére. Itt azonban, igen t. Ház, nemvárt nehézségekbe ütköztem. Nem a helyi érdekek, nem a politikai befolyások azok, amelyekre célozni kívánok, hiszen ezek nem érvényesülhettek, mert a tervek nem kerültek nyilvánosságra, hanem más olyan szempontok vannak, amelyeket meg kell fontolni. Nevezetesen egyes iskolákban olyan nagy a túlzsúfoltság és olyan nehéz az ifjúság elhelyezése, hogy megfontolandónak tartom, nem kellene-e egyes iskolákból az elsőosztályos fiatalság egy;_ részét a közelben lévő másik város iskolájába utalni, legalább is ideiglenesen addig, amíg az illető városban párhuzamos osztály lesz létesíthető, hogy elérhessük azt a tanulólétszámot, amelyet elérni kívánunk. Ez megoldható, mert hiszen nem a helyi lakosság gyermekei vannak mindenütt a középiskolákban, a környék lakosságánál pedig végeredményben nem olyan nagy a különbség, hogy a gyermek Szolnokon vagy Csongrádon jár-e iskolába. Ennek folytán ez a szempont feltétlenül figyelembe veendő. Sajnos, addig nem jöhetek ezzel a kérdéssel, amíg a szakiskola kérdésében végleges elhatározások nem történnek, mert ez a kérdés összefügg a polgári iskolák és a szakiskolák kérdésével, tehát ez is a jövő esztendőnek egyik programmpontja lesz. Most áttérek a másik problémára, a nemzetnevelés rendszerének, az iskola belső nevelő munkájának és szellemének javítása és nemesítése tekintetében tett intézkedésekre. (Halljuk! Halljuk!) Az említett terv, illetőleg a már törvényjavaslat formájában ikészülő intézkedés, amely a másodfokú iskolahatóságot kívánja létesíteni és amely egy kézben összpontosítja kerületenkint az összes iskolatípusokat, a középfokú iskolák, középiskolák és népiskolák iskolafelügyeletét, hivatva lesz azt a fokozottabb isülése 1934 május 18-án, pénteken. 77 kolafelügyeletet, azt a fokozottabb iskolaellenőrzést gyakorolni, amelynek hiánya ma olyan távol viszi iskoláinkat egymástól és ami lehetetlenné teszi azoknak a magasabb nevelési szempontoknak az érvényesítését, amelyek ma nem minden iskolatípusban és főleg nem minden iskolában érvényesülnek egyenlő arányban és eréllyel. Mindenesetre a másodfokú tanügyi hatóság létesítése, a minisztériumban egy új pedagógiai osztálynak szervezése és a közoktatásügyi tanácsnak a szakoktatási kérdéssel kapcsolatos kibővítése, három olyan intézkedésnek látszik, amelyek kapcsán a nevelés egységes szempontjai érvényesíthetők, az iskolafelügyelet, főleg a nevelő szempontok szerint, egységesen irányítható lesz és emellett a szakfelügyelet is új alapokra lesz helyezhető vagy legalább is kiegészíthető. Ebben a keretben kerülhet megoldásra az, amit Petró Kálmán t. képviselőtársam felvetett, egyrészt a földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium, másrészt a kultuszminisztérium kooperálása, ami részben ezeknél a kerületi hatóságoknál, részben a felső hatóságoknál is biztosítható lesz. A legfontosabb feladat a nemzetnevelés tekintetében az iskolák tananyagának, tantervének, tanmenetének és a tanítási módszernek megfelelő megállapítása. E tekintetben korántsincs szó gyökeresen változtató reformról, mert hosszabb idő óta, különösen 1924 óta, folyamatos javulás észlelhető ebben a tekintetben, ami Klebelsberg törvényalkotásainak volt a következménye. Még mindig sok szorul azonban javításra- Ennek a feladatnak megoldását célozzák azok a törvények és rendeletek, amelyek azJLskolai belső szervezetet érintik. Elsősorban a középiskolai törvényjavaslat, amelyhez most készül a végrehajtási utasítás és a hozzá fűződő tantervi utasítás, fontos lépés abban az irányban, hogy a tananyag és az iskolák tanterve, tanmenete megfelelően és korszerűen állapíttassák meg. E javaslatról nem kívánok bővebben szólani, mert hiszen a t. Házban sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel és már jómagam is nyilatkoztam. Itt csupán anynyit kívánok kiemelni, hogy a felszólalók egy részénél, azután a Felsőházban és a Házon kívül is hallottam bizonyos hangokat a latin nyelv korai tanítása és a szelekció ellen. Méltóztassanak azonban megnyugodni, ez a két intézkedés, a latin nyelvnek az ateó osztályokban való tanítása és az, hogy bizonyos szelektív rendszabályokat léptetünk életbe, nemcsak a középiskolának diákoktól való részbeni tehermentesítését, nemcsak az egyetemeknek az oda nem való elemektől való mentesítését célozza, hanem a középiskola színvonalának emelését is, illetőleg visszavitelét arra a színvonalra, amelyen a középiskolának lenni kell; másrészt pedig szolgálja a magyar ifjúság gyakorlati pályára való terelésének gondolatát. Vagyis ez a szelekció nem azért történik, hogy valakit megbélyegezzünk, hanem hogy figyelmeztessük, hogy menjen olyan más pályára, ahol hasznos tagja lehet a nemzeti életnek. i(Rassay Károly: Hol a pálya?) Kérem, pesszimizmussal nem megyünk semmire. Méltóztassék arra az optimista álláspontra helyezkedni, hogy évek múlva a magyar gazdasági életben lesznek pályák igen nagy tömegben. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megjegyzem, hogy ez a középiskolai tör-