Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

62 Az országgyűlés képviselőházának í tassék megengedni — semmi módon sem vagyok hailandó a felekezeti iskolákat kiszolgáltatni az államhatalomnak, az államhatalom esetleges politikai változásainak. (Farkas Elemér: Nem is akarja senki, csak a fizetésüket kapják meg, amiért megdolgoznak!) Méltóztassék megengedni, t. képviselőtársam, de ha az államhatalom a fizetések alátámasztásához segédkezet tud nyújtani, ha átvállalja az összes terheket, ennek valószínű következménye az lesz, hogy az államhatalom nagyobb beleszólást akar majd magának biztosítani ezekbe a kérdé sekbe. En helyesnek tartom, ha ez a gondoskodás átmenetileg történik, ha átmenetileg megsegíti az állam a felekezeti tanítókat és a felekezetek papjait, mert lehetetlenségnek tartom, hogy akik a keresztény erkölcs és keresztény kultúra terjesztői, azok a legsúlyosabb nélkülözéseket legyenek kénytelenek elszenvedi. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy természetesnek tartsam, hogy felekezeti iskoláink önállóságát védelmeznünk kell (Helyeslés a középen.) feltétlenül, mert úgy érzem, hogy ez a nemzeti életnek, a történelmi tradícióknak és a magyarság jogos igényei jövőbeli kielégítésének egyedüli mentsvára lehet. Ismétlem ebből a szempontból a magam részéről csak a pillanatnyi segítésnek vagyok híve, tudniillik annak, hogy a jelenlegi gazdasági helyzeten kíván segíteni az államhatalom és ezt kívánta előttem szólott két mélyen t. képviselőtársam is Méltóztassék megengedni, hogy ennek kapcsán, ha már az iskolákról beszélünk, felhívjam a kultuszminiszter úr figyelmét arra. hogy az alsóbbfokú tanítás Magyarországon nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben támasztunk. Itt különösen a népiskolát értem. A kultuszminiszter úr helyes elgondolása az, hogy a népművelés minél nagyobb mértékben való fokozása érdekében a fősúlyt a nyolcosztályos népiskola kialakítására kell helyezni. Amennyire helyes ez, annyira számolnunk kell a magyar élet különös sajátosságaival is e tekintetben. Ezt_ a reformot a városokban végre tudjuk hajtani. Más a helyzet a magyar falun, ahol a magyar gazda élete és gazdasági lehetősége, prosperitása bizonyos mértékben családtagjainak számához van kötve és ahol a tízesztendős gyermek is legalább a ruháravalóját a nyár folyamán munkaidőben meg akarja keresni, ha másképpen nem, libapásztorsággal. Nekünk tehát gondolnunk kellene a falusi munka időszakaira és késő őszszel vagy kora tavaszi időben kellene intenzívebben kihasználni a falusi gyermekek foglalkoztatására alkalmas időt az iskolában és a későbbi időben, az aratás idején, dologidőben legalább a vidéki iskolákban ki kellene terjeszteni az iskolaszünetet. Végeredményben mégis számolnunk kell magával az élettel. Nagyon szeretném ezt már csak abból a szempontból is, hogy iskolakerülés miatt ne vekszálják állandóan a magyar gazdát ebben az időben és ne kerüljön sor büntetésekre és más kellemetlenkedésekre e miatt, amikor tulajdonképpen magából a természetből, az életből fakadnak ezek a mulasztások. A városi iskolák tanítási idejét tehát el kell választani a falusi iskolák tanítási idejétől. Meg kívánóin említeni azt is, hogy nekünk a magyar kultúrának bizonyos mértékben való átformálódását, átnyergelését is elő kellene segítenünk. Minduntalan halljuk a miniszterelnök úrnak, a pénzügyminiszter úrnak és más miniszter uraknak beszédéből, hogy a magyar '0. ülése 193% május 18-án, pénteken. ifjúságot a közgazdasági élet felé kell terelni, hogy ne csak éppen az államhatalomnál, mint tisztviselő keresse mindenki a maga megélhetését, hanem helyezkedjék el a szabadpályákon is. Ebből következően tisztelettel arra kell kérnem a kultuszminiszter urat, hogy a sok tudományos képzés és általános műveltség helyett, támogassa a gazdasági szakismeretek intenzív oktatását és pedig a mezőgazdasági szakismeretek oktatását és intenzív bevezetését a falusi, vidéki lakosságnál és a kereskedelmi életre való nevelést a városi lakosságnál. Ha az oktatást magát ebbe az irányba tereljük, akkor felállíthatjuk azután azt a tételt, hogy szükséges az, hogy a magyar ember ne csak az államhatalom segítségével, mint tisztviselő keresse meg a maga kenyerét, hanem igyekezzék szabad pályákon is elhelyezkedni és mint szabad ember, szabad polgár a maga kenyerét megkeresve, a) maga gondolkodását érvényesíteni. Az iskolának általános nevelési és tanítási problémáin kívül, én még egy más kötelességét és feladatát is látom, amelynek a jövőben való megvalósítását kívánnám. Ez azonban nem lehet a kultuszminiszter úr feladata és kötelessége, mert a kultuszminiszter úr nem iktathat be az iskola hivatalos tantervébe irredenta és a magyar történelmi öntudat nevelését szolgálni kívánó tananyagot, már csak azért sem, mert a körülöttünk élő nációk amúgyis éber figyelemmel kísérik működésünket. Ügy érzem, csak akkor tudjuk megmenteni a nemzet részére a nagy magyar gondolatot és csak akkor tudjuk megmenteni a nemzetet, ebben a minket elnyelni akaró nagy tengerben a pusztulástól, ha az iskolák falain belül, a tanárok működése által igyekszünk öntudatos magyar fajtát kinevelni, amely a maga hazaszeretetével, történelmi tradíciónk ápolásával és azoknak megőrzésével tudja szolgálni a jövendőt. Ebben a vonatkozásban csak arra kívánnám felhívni a figyelmet, hogy a magyar tanároknak a tananyag előadása alkalmával mindent el kellene követniök ennek a nagy magyar gondolatnak szolgálatában. Ennek szolgálatába állítsák be például a földrajz tanítását, mert hiszen az új generáció lassanként már elfelejti, hogy miket veszítettünk el történelmi határaink által átfogott területeinkből. Lassanként elfelejti, mik azok a történelmi momentumok, amelyek a nemzet életében évszázadokon keresztül felvetődtek és így elveszíti a kapcsolatot a megszállott területekkel. Pedig minden beállításunknak, gondolatunknak és cselekvésünknek arra kell irányulnia, hogy ébren tartsuk a nagy magyar gondolatot a nemzetnek és a nemzet fiainak lelkében. Ezt kell szolgálniok az önképzőköröknek, a cserkészetnek, az ifjúsági egyesületeknek, de különösen a vall ás tanításnak, amelynek az legyen legfőbb kötelessége, hogy beleimpregnálja a gyermekek lelkébe, hogy erős, virágzó nemzeti öntudat, valláserkölcsi alap nélkül nem lehet ebben az országban. Az idő rövidségére való tekintettel csak néhány olyan problémát kívánnék még felvetni, amelyek a gyakorlati élet érdekeinek megfelelnek s amelyeken való segítésen keresztül előbbre tudiuk lendíteni a magyar életet. Szeretném felhívni a kultuszminiszter úr figyelmet az egyetemi oktatásban felmerülő némely hibára. Nem a tanítás metodikáját akarom kritika tárgyává tenni, bár erről is lehetne szó, mert megengedhetetlennek tartom például, hogy a tanár a tárgyat nem adja le rendszere-