Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

52 Az országgyűlés képviselőházának 27 oktatással foglalkozó tanárok a lehető legnagyobb bizonytalanságban vannak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Meglesz az új közgazdasági karon! Már meg is van szervezve!) Csakhogy azoknak akkor esetleg újra kell elvégezni ezt a főiskolát, mert a tanfolyamon nem képesítették eddig őket. Érdekes, hogy Magyarország tanítóképző intézetei közül háromban van gazdasági szaktanár. Ügy érzem, a f

ainsi tanítónak nem annyira elméleti képesítésre van szüksége, .amellyel a tanítóképzőben túl van terhelve, hanem gyakorlati tképzettségre kell szert tennie. Ügy gondolom, le kell egyszerűsíteni .a tanítóképzők elméleti oktatását és alkalmat kell adni a kisés törpebirtokokhoz szükséges elemi és gyakorlati mezőgazdasági képzettség elsajátítására. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes, nagyon praktikus volna!). A falu és a tanya tanátója egészen más, mint a budapesti tanító. (Ügy van! a baloldalon.) A tanítóképzés reformját úgy gondolom megoldhatónak, hogy közelebb kell hozni a néphez, a falu viszonyaihoz és nemzeti, szociális és valláserkölcsi alapon kell állania. A tanítónak nem érettségi után kell szaladnia és nem az egyetem után. Az egyetem aulájától a tanya dagasztó saráig olyan differencia van, hogy el sem tudom képzelni, hogy a Műegyetem, vagy pedig a Pázmány Péter-tudományegyetem aulájából a tudományosan kiképzett tanító lemenjen majd a Duna—Tisza közére, vagy. a Tiszántúl sáros tanyájára, ahol kilométerhosszat járhat gyalog vagy szekéren, míg megközelítheti a legközelebbi falut. Nehezen képzelhető el, hogy ott élje le azt a kulturális életet, amelyet ,az egyetem levegőjében magába szívott. Szerintem ketté kell osztani ezt a kérdést, Más képzettség kell annak a falusi tanítónak, aki igazi missziót végez ott a falun, ott a tanyán, hiszen ő ott a magyar nép eleven lelke. Más a helyzet itt Budapesten. Könnyű a kényelmes, parkettes szobában^ pár mellékfoglalkozással elgondolkozni, elelmélkedni azon, hogy egyetemre kerüljön és egyetemet végezzen a falusi néptanító. Ne menjünk mi, — és ezt a magyar tanítóság felé mondom, — külföldi példák után, maradjunk meg a magyar föld és a magyar lelkiismeret mellett. Mi nem vagyunk ott, hogy a németek után f tudjunk menni, de hiszen a német tanítóképzés sem a legtökéletesebb. Azt hiszem, a mi tanítóképzésünk elméletileg ma is túl van dimenzionálva. Ezt az elméleti képesítést valahogyan közelebb kellene hozni a szakoktatási képesítéshez. Én a szaktanári képzést úgy képzelném el, hogy egypár tanítóképző fölé állítanék, mintahogy dr. Becker Vendel javasolja, nem egészen azon az alapon, amint £tZ cl javaslat mondja, amely most a mélyen t. miniszter úr előtt van, amelyet ismerek s amely az egyetemeket, az érettségiket már belekombinálja, hanem amikor a tanító megkapja a képesítését, kétéves kurzust végezzen el, ahol az egyetemekről kikerült tanárok tartsanak előadásokat. Legyen meg ennek a kurzusnak a maga gazdasági gyakorlótere. Ilyet kellene felállítani a Duna-Tisza közén: egyet Szegeden, egyet a Tiszántúl: Debrecenben, egyet pedig a Dunántúl olyan városban, amely erre alkalmas. Eöviden rá akarok térni a legfontosabb dologra, a társfelügyelet kérdésére. A mélyen t. miniszter urat ezelőtt egy esztendővel meginter. ülése 193

If. május 17-én, csütörtökön. pelláltam a mezőgazdasági oktatással kapcsolatban a két minisztérium rivalizálása ügyében. Azt méltóztatott mondani, hogy: »a legteljesebb összhang van köztem és Kállay minisztertársam között«, s éppen azért, mert nem tapasztaltam ezt a legteljesebb összhangot másfél esztendő óta a t. földmívelési miniszter úr, illetőleg a t. kultuszminiszter úr alá tartozó ügyosztályok között, vettem magamnak azt a bátorságot, hogy a földmívelésügyi tárca keretében elmondtam a mezőgazdasági oktatásra vonatkozó észrevételeimet. Feltettem a kérdést a földmívelésügyi miniszter úrhoz, miért nem engedi ő át az ő hatásköre alatt lévő iskolákat a kultusztárca alá és igyekeztem meggyőzni arról, hogy a nevelés fontosabb itt is, mint maga a szakkérdés. Erre a miniszter úr azt mondotta, hogy a nevelés nem olyan, ami feltétlenül a vallás- és közoktatásügyi miniszter alá tartoznék és úgy vettem ki a beszédéből, hogy ő ezeket az iskolákat nem adja át. Ebből azt láttam, igen t. miniszter úr, hogy nincs is olyan nagy összhang önök között, a földmívelésügyi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter között etekintetben, nincs különösen összhang, ha azt nézem, hogy a két tárca hogyan labdázik egymással, például a szarvasi mezőgazdasági iskola képesítése tekintetében. Mert a szarvasi iskolában nincs érettségi, de van egy képesítés, amelynek alapján gazdasági akadémiára lehet menni, de gazdasági egyetemre már nem lehet. Aztán nem lehet menni jegyzői tanfolyamra, viszont a másiknál érettségi van s ott el lehet menni a jegyzői tanfolyamra. Ha még figyelembeveszem azt a hallatlan dolgot, ami most történt, hogy tudomásom szerint a kultusztárca megkereste a földmívelésügyi tárcát azért, hogy a mostani érettségi vizsgálatokhoz a maga képviselőjét küldje ki, hogy felülvizsgálja az érettségizendő tanulókat, és a földmívelésügyi tárca, tudomásom szerint, ezt is megtagadta, azt kérdezem: szabad-e egy országban megtörténnie annak, hogy amikor az egyik miniszter a másikat megkéri azért, hogy a gazdasági kérdésekben egymást támogassák, ezt a másik megtagadjál Szabad-e egy országban megtörténnie ennek a kölcsönös felügyelet tekintetében? En ugyan nem akarok senkit sérteni és a világért sem akarok senkit gyanúsítani, azonban fel kell említenem, anit a földmívelésügyi miniszter úrnak akartam megmondani, de az idő éppen úgy, mint most, lejárt. Azt akartam tőle megkérdezni, hogy a gazdasági iskolák felügyelete hogyan van nála berendezve, szabad-e azért külön díjazást megállapítani, kapni, illetőleg kikötni az ügyosztály egyes tisztviselőinek? Nem a kultuszminisztériumban van ez így, hanem a földmívelésügyi minisztériumban, amikor az ügyosztályok tisztviselői azért, mert ellenőrzik ezeket a gazdasági iskolákat, külön díjazást kapnak, mégpedig vagy disznóban, vagy cukorban, vagy lisztben, vagy fában és ha ezt nem akarják igénybe venni, akkor pénzben. Azt kérdezem, hogy nincs-e valami összefüggésben ezzel a borzasztó anomáliával a két ügyosztályban való veszekedés és veszedelem ebben a kérdésben? Mivel az időm lejárt, beszédemet befejezem. A magyar föld népe megkívánja, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a földmívelésügyi minisztérium két kiváló minisztere egyezkedjék meg valamiképen. Ebben a kérdésben karöltve kell eljárni és én úgy látom, hogy ha a társfelügyelet megvolna, ha egymást támogatnák, az csak javára vallhat-