Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

48 Az országgyűlés képviselőházának 279 szavát: tisztelettel és szeretettel tekintsünk fel ma a Pázmány Péter egyetemre, amely kibírta a történeti életnek 300 éves viszontagságait s Mohács népének ezeket a sorsfordulatait a törökvész óta nemcsak hogy kiállotta, hanem egyszersmind ezenközben terebélyes fává is fejlődött. Mert valami tragikus a magyar egyetemek sorsa kezdettől fogva. Volt egyetem a középkorban Veszprémben, volt Budán, volt Pécsett, (Erdélyi Aladár: Pozsonyban!) mind igen rövid idő alatt pusztultak el, alig állták ki a történet próbáját. Pázmány Péter elődje, vitéz János alapított a magyar renaissance fényes korában egyetemet Pozsonyban, az Academia Istropolitana-t, amelyen számos külföldi tudós is tanított, amely azonban a tíz évet is alig érte el és még Mátyás halála előtt feloszlott. 1872-ben megalakult a törvény értelmében a kolozsvári egyetem. 19124)en törvény létesíti a pozsonyi egyetemet, amely két év múlva megnyílik. Es hol vannak ezek az egyetemek? A mi rabló szomszédaink zsákmányai. (Ügy van! Ügy van! — Krüger Aladár: Csak ideiglenesen!) Ezekkel szemben a Pázmány Péter egyetem 300 esztendő óta állja a történet próbáját. Az igen t. Ház figyelmébe ajánlom ennek az egyetemnek a jövő évben ünneplendő 300 éves jubileumát.^ Ennek az egyetemnek jelentőségét vagyok bátor ennek a jubileumnak alkalmából a t. Ház szeme elé állítani. Először is ez az egyetem magyar intézmény volt. Hiába írják most a csehek, hogy ez voltaképpen tót egyetem volt, (Felkiáltások jobbfelöl és a középen: Abszurdum!) mert hiszen a biharmegyei nemes Pázmány összes megnyilatkozásaiban, jó tősgyökeres írásaitól kezdye, magyar ember volt. Eszeágában sem volt ott tót egyetemet alapítani. Ott kellett alapítania Nagyszombatban az egyetemet, mert el volt űzve ősei székhelyéről, Esztergomból. (Ügy van! Ügy van! ~ Erdélyi Aladár: A török hódoltság!) De ha Pázmány Péter meg nem alapítja akkor az egyetemet,, várhattunk volna vele egészen Mária Terézia koráig. Mert ha főiskoláink történetét nézem, azt látom, hogy a nemzet minden ilyen főiskolát csak sok-sok harc után tudott magának kivívni. Ott van a Ludovika-Akadémia. Ez a harcos nemzet büszke arra, hogy micsoda katonai géniusz rejlik benne és az 1808-as országgyűlésen a nemességnek és a főuraknak nagy adománya gyűlt Öszsze, hogy magyar tisztképző iskola felállíttassék. A császárnéról nevezik el, a király szentesíti a törvényt és mégis mi történik? A többi országgyűlés hiába próbálja mindig sürgetni, végre elérik, hogy 1840-ben a mai Ludovika épületét felépítik, de üresen áll, úgyhogy már Kossuth azt követeli, hogy az úgynevezett műegyetemet, amely csak tervben volt, ott kellene felállítani, mert nincs kilátásunk arra, hogy magyar katonát lehessen benne nevelni. De ugyanígy az 1790/91. évi országgyűlés már követeli a Szépművészeti Akadémiát, az Academia Artiumot. Eel lehetett állítani? Hiába kéri az 1825. évi országgyűlés regnicolaris bizottsága. A vége az lett, hogy úgy, mint a Ludovika esetében történt, ez is a kiegyezés után, 1872-ben nyílik meg. De hasonlóképpen vagyunk a műegyetemmel. Kiszúrják a szemünket a József-ipartanodával 1846-ban, egy tanonciskolával. Ez lett Széchenyi nagy műegyetemi gondolatából, amely abból az eszméből fogant meg, hogy gazdaságilag legyünk ülése 198% május 17-én, csütörtökön. függetlenek, ilyenek pedig csak akkor lehetünk, ha magyar mérnökök nevelődnek. 8—12 éves gyermekek számára állították fel azt a József-ipartanodát és ez is igazi műegyetemi fokra csak a kiegyezés után emelkedett. Lehetséges tehát, hogy az egyetem felállításával is egészen a kiegyezésig várnunk kellett volna, ha Pázmány Péter meg nem alapítja. A második nagy érdeme ennek az egyetemnek, hogy az egyház, a közigazgatás, a tudomány, a politika, az állam számára a kiváló emberek egész sorozatát nevelte. A nemzeti egységet szolgálta ezzel a neveléssel, mert az idegenajkúak, főkép a horvátok is mind oda mentek tanulni a Pázmány-egyetemre és így együtt \oltak a magyarsággal, a magyar intelligencia ott együtt nevelkedett. Ez az intézmény mindig demokratikus is volt, mert nemcsak a főnemeseket, a nemeseket nevelte, — többek közt a XVIII. század közepéig 29 Esterházyt — hanem az egyszerű emberek, a mendikáns diákok is bejutottak erre az egyetemre, a jobbágyfiúk, akikből lettek a honoráciorok, az ügyvédek, az orvosok, a nem nemes intelligencia, és ez volt az a híd a gimnáziumon kívül, amelyen keresztül bejuthattak a középosztályba. De harmadszor, ez az egyetem kapcsolt be bennünket — főkép Mária Terézia óta, aki a megfelelő anyagi javakat is biztosította az egyetem számára — az európai tudományosságba. Ez az egyetem most fényes elismerést kapott egy nemzetközi fórumtól, mintegy ajándékot jubileumára: a hágai ítéletet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiába próbálta a cseh megbízott bizonyítani a nemzetközi bíróság előtt, hogy ennek az egyetemnek nem volt önálló jogi személyisége, tehát mivel nem volt jogi személyisége, javai állami javak és a trianoni békeparancs 191. §-a értelmében most a cseh állam javai. Igenis, a nemzetközi bíróság két fóruma is megállapította az ítéletben, a tények és okiratok alapján, hogy ennek az egyetemnek mindig volt önálló jogi személyisége, mindig voltak olyan javai, amelyek nem az állam javai voltak, hanem a saját javai és nincs semmi olyan tételes rendelkezés, amely megszüntette volna ennek az egyetemnek önálló jogi személyiségét. Igen, 1848-ban a XIX. tcikk értelmében az egyetem a közoktatási miniszter hatósága alá került. 1872-ben a kormány a költj sógvetéssel kapcsolatban az országgyűlés elé javaslatot terjeszt, amelynek értelmében felhatalmaztatik az országgyűlés, hogy segélyt adjon az egyetemnek. Ez is mutatja, hogy külön jogi személyiség volt. Semmiféle olyan tételes intézkedés azonban nem volt, amely derogálta volna ezt a jogát. Igenis, történtek éppen az országgyűlésen magánszemélyek, politikusok részéről, majdnem azt merném mondani: magánakciók, olyan nyilatkozatok, Deák Ferenctől kezdve, mintha az egyetem állami egyetem lett volna, de megállapította a bíróság, hogy ez az egyetem sohasem államosíttatott el. Ama kétségbeejtő bizalmatlanság közepette, amely bennünket a nemzetközi fórumok döntése iránt Trianon óta eltölt, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) ez fénysugár, amely azt mutatja, hogy ha ügyünk, a velünk elkövetett kegyetlen igazságtalanság a nemzetközi fórumok elé kerül, megvan a reményünk arra, hogy ezek az ítélőszékek most már lehiggadt világhangulatban nekünk igazat tudnak adni. Ez reményt ad a revízióra is. Ahogy az egyetemi kérdést revideálták, épúgy revideálhatják a mi területi kérdésünket is. A jövő évben — mint mondottam — három-