Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 193A. évi június hó 7-én, csütörtökön. 525 A Ház a jelentést tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. -Napirendünk szerint következik a Magyarország és Csehszlovákia között Budapesten 1932. evi december hó 22-én aláírt árucsereforgalmi megállapodás életbeléptetéséről szóló jelentés tárgyalása. (írom. 506, 790.) Az előadó "urat illeti ;a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Mint méltóztatnak tudni, Csehszlovákiával 1930. december 15-ike óta szerződésen kívüli állapotban vagyunk. Bár több kísérlet történt arra vonatkozólag, hogy ez az állapot megváltoztattassák, nevezetesen, hogy kereskedelempoliti'kai viszonyunk Csehszlovákiával újból rendes kereskedelmi szerződéssel szabályoztassék, ezek a kísérletek eddig eredményre nem vezettek, noha meg kell állapítanom, hogy már 1931-ben igen messzemenő tárgyalásokat folytatott egymással a két állam és csakis rajtunk kívül álló okoknál fogva, t. i. Csehszlovákia magatartása miatt nem tudtunk a mai napig sem rendes kereskedelmi szerződést kötni Csehszlovákiával. Csehszlovákia és Magyarország földrajzi és gazdasági egymásrautalságáról azt hiszem, nem szükséges hosszasabban beszélnem, hiszen elég, ha utalok arra, hogy abban az időben, amikor még rendes kereskedelmi szerződés biztosította a két szomszédos állam között a kölcsönös kereskedelmi forgalom zavartalan lebonyolítását, a Csehszlovákiából Magyarország felé irányuló behozatalunk 228 millió pengőt tett ki pl. 1929-ben, tehát egész behozatalunknak közel 25%-át. Még az 1930. évben is, — amikor december 15-éig még érvényben volt a kereskedelmi szerződés — igen jelentékeny volt a Csehszlovákiából Magyarország felé irányuló behozatalunk, amennyiben egész behozatalunknak közel 20%-át tette'ki. Magyarországnak ellenkező irányba, vagyis Csehszlovákia felé irányuló kivitele hasonlóképpen igen jelentékeny volt, azonban meg kell állapítanom, hogy kereskedelmi mérlegünk Csehszlovákiával szemben állandóan passzív eredményt tüntetett fel. aminek kétségtelenül az is oka volt, hogy iparvállalataink a földrajzi adottság folytán rávannak utalva különböző nyersanyagokra, ipari segédanyagokra, és az elszakított területeken levő nyersanyagforrásainkra. Ezt igazolja az, hogy még abban az időben is, amidőn már szerződésen kívüli állapotba kerültünk Csehszlovákiával, sőt amikor idővel a különböző deviaakorlátozó és forgalomkorlátozó intézkedések következtében a kölcsönös 'kereskedelmi forgalom egészen összezsugorodott Csehszlovákiával szemben, tehát az elmúlt 1932. és 1933. évben, bizonyos nyersanyagokat kénytelenek voltunk Csehszlovákiából beszerezni. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy, még abban az esetben is, ha újból szerződéses^ viszonyba kerülünk Csehszlovákiával, valószínű, hogy kereskedelmi mérlegünk; vele szemben passzív lesz. A kereskedelmi forgalomnak ez a rendkívüli összezsugorodása késztette a két országot a közeledésre, hogy úgy fejezzem ki magamat, a nyomorúság hozott bennünket közelebb egymáshoz és ennek eredményeképpen 1932 augusztus hó 19-én Prágában jegyzékváltással egy egészen szűk keretek között mozgó árucserekompenzációs egyezmény köttetett meg. Hogy milyen szűk keretek között mozgott ez az első ideiglenes megállapodás, arranézve megemlítem, hogy az egész volumen értéke 10,820.000 cseh koronát tett ki. Ezt az egyezményt tulajdonképpen mi kezdeményeztük s azt reméltük és céloztuk, hogy szezoncikkeinket: gyümölcseinket, főzelékeinket, zöldségeinket ki tudjuk vinni. Elsősorban erre kértünk bizonyos kontingenst Csehszlovákia részéről, ezenfelül pedig hagymára,, paprikára és borra. Viszont Csehszlovákia Magyarország felé biztosított bizonyos kontingenst gömbfára, tűzifára, faszénre és bizonyos iparcikkekre. Ez az első és, mint méltóztatnak látni, igen szűk keretek között mozgó ideiglenes megállapodás részben az év november 30-án járt le és mivel a végrehajtásra már csak a nyár befejezte után került sor, amikor a főzelék- és gyümölcsszezónnak, már nagyjában vége volt, a szerződésben megállapított kis kontingenseket sem tudtuk kihasználni. Igaz, hogy a borra és a hagymára kölcsönös egyetértéssel még december végéig meghosszabbítottuk ezt az első provizórikus kedvezményt, azonban még ezen meghosszabbítás alatt sem tudtuk a kontingenseket kihasználni. Közben újabb tárgyalásokba kezdtünk Csehszlovákiával a minket igen erősen érdeklő zsírsertéseknek Csehországba való kivitele tekintetében. Amíg ugyanis szerződéses viszonyban állottunk Csehszlovákiával, a mi zsírsertés-kivitelünk Csehszlovákia felé százezer darab körül mozgott és így nagy vívmánynak volt tekinthető az a megállapodás, amelyet 1932 december 22-én kötöttünk meg egy évi időtartamra. Ennek a megállapodásnak keretei mindkét relációban 30—30 millió csehkorona körül mozogtak és ezen árucsere-kontingens lehetővé tette nekünk, hogy 29.000 darab 160 kilogrammon felüli zsírsertést mázsánként 90 csehkoronás kedvezményes vám mellett szállítsunk ki Csehszlovákiába. Ennek ellenében biztosították Csehszlovákiának 18.000 vágón tűzifa szerződéses vám mellett való behozatalát és ezenfelül egyéb faáruknak és iparcikkeknek ugyanolyan értékben bizonyos kontingensben való behozatalát. Ez a megállapodás a múlt év január elején lépett életbe. Sajnos, az elmúlt év folyamán ezt a kis kontingenst sem tudtuk kihasználni, amennyiben az elmúlt év folyamán a részünkre biztosított 29.000 darab kivitelből csak 21.000 darabot tudtunk kivinni Csehszlovákiába,, viszont Csehszlovákia a neki biztosított tűzifa-kontingensből még kevesebbet tudott behozni Magyarországra a faárak időközi alakulása következtében, úgyhogy csak mintegy 2500 vagon tűzifa került behozatalra a szerződésben biztosított .18.000 vágón helyett. Úgyhogy kölcsönös megegyezéssel azután ezt a szerződést kétízben meghosszabbítottuk és ezenfelül a 18.000 vágón tűzifa helyett biztosítottunk a cseheknek 10*350 vágón egyéb fűrészelt árúnak, gömbfának és faszénnek behozatalát. Amint említettem, a kontingenst nem tudtuk kihasználni és ezért^a megállapodást kétízben, elsőízben folyó év február 28-áig, másodízben pedig folyó évi május 31-éig meghosszabbítottuk. Május hó 31-én ez a megállapodás is lejárt és ezidőszerint Csehszlovákiával semmiféle szerződésünk, yagy kontingens megállapodásunk nincs, eltekintve néhány kisebbjelentőségű, úgynevezett^ magánkompenzációs megállapodástól. Ilyen például az úgynevezett fürdő-kompenzáció, amely szerint a tátrai, fürdők látogatását valutáris és devizakorlátozási okokból kompenzáltuk bizonyos 76*