Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. \ lésügyi miniszter urat, aki ismeri ezt a vidéket i s tudja, hogy milyen szerencsétlen, mennyi mindenféle elemi csapással sújtott lakosság a felsőtiszamenti lakosság, nyugtassa meg ezt a népet, amely évtizedek óta látja, hogy földjét elviszi a Tisza, de bennünket is nyugtasson meg, hogy ezeket a munkálatokat, amelyeknek kétszeres célja és haszna van, — biztosítják a parti lakosság földjét, s a legszegényebb vidéken becsületes munkaalkalmakat adnak — megvalósítja. Meg akartam kérdezni a miniszter úrtól, göndoskodott-e arról, hogy az új költségvetés keretében ezekre a legszükségesebb és igazán a becsület kérdését jelentő munkálatokra pénz álljon rendelkezésre, továbbá, hogy mennyi az a pénz, és mikor hajlandó a miniszter úr ezeket a munkálatokat megkezdetni. (Zaj a baloldalon-) A multévi költségvetés tárgyalásakor erre vonatkozólag azt mondotta a miniszter úr, hogy erre pillanatnyilag ma nincs fedezet, bár maga is nagyon jól tudja, hogy e munkálatok sürgősek. A sürgősséget hangoztatta az állami folyammérnöki hivatal is, tehát a miniszter úr is tisztában van azzal, hogy vannak kevésbbé sürgős parti munkálatok és vannak igen sürgősek. Szerettem volna kérdést intézni ez irányban a miniszter úrhoz, sajnos, azonban nincs hozzá szerencsém, és most talán már el is vagyunk ütve attól, hogy megfelelő időben választ kapjunk, mert hiszen a parlamentnek ez talán utolsó interpellációs napja a szünet előtt. Mondhatom, nem köszönöm meg a miniszter úrnak azt, hogy ilyen kevéssé becsül meg bennünket, kevéssé becsüli meg a mi kötelességteljesítésünket és ő is, a többi miniszter urak is olyan kevéssé becsülik meg a magyar törvényhozásnak, a magyar Képviselőháznak a méltóságát. (Mojzes János: Fumigálják a magyar parlamentet!) Nincs pénz, azt mondják. Hát a Duna-Tiszaközén a Kolontó-tó kiszárítására, 100.000 holdak tönkre tételére, a szerencsétlen vízimunkálatokra és csatornázásra volt pénz? Nincs pénz a Tisza partjának a megkötésére, de arra volt pénz, hogy a Hortobágyot egy becstelen csatornázással sivataggá változtassák? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Valóságos Szaharává tették a Hortobágyot. Es ezekre a szükséges és igazán elodázhatatlan feladatokra nincs pénz? A Ruttkay Udo urak számára van pénz, de a tiszaparti földek megkötésére nincs pénz? En kérni szeretném a miniszter urat, akinek ebben a tekintetben Ismerem a felfogását, és akiről tudom, hogy érzi, hogy nagy mulasztások történtek ezen a téren és kérem a t. túloldalt is, hogy ebben a kérdésben, amely nemcsak az én kerületemet érinti, hanem érinti kormánypárti képviselők kerületeit is, segítsen és segítsenek ezen a vidéken s annak nagyon érdemes, nagyon tehetséges népén, hogy ezeket a nélkülözhetetlen parti munkálatokat minél előbb megkezdhessük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik vitéz BajcsyZsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a pénzügyi és földmívelésügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Sokfele az országban, így Dévaványán és környékén, sőt szinte az egész Jász^agykun-Szolnok^ vármegyében, valamint a Felső-Tisza vidékén, 'llése, 193A. június hó 6-án, szerdán. 495 egyenesen katasztrofális károkat okozott már eddig az aszály. Hajlandók-e a t. miniszter urak közegeik útján és általában az egész országra kiterjedőleg gondosan megvizsgáltatni, illetőleg felülvizsgáltatni a már eddig megállapítható s ezután valószínűen bekövetkező elemi károkat s a vizsgálat alapján vetőmaggal, olcsó gabonával, adóelengedéssel és egyéb könnyítésekkel megsegíteni a sújtott vidékek földmívelő lakosságát? vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Örömmel értesültem magától a földmívelésügyi miniszter úrtól, de azonkívül Vargha Imre pénzügyi államtitkár úrtól is arról, hogy nagyszabású vizsgálatot fognak indítani az aszálysujtotta vidékeken a pusztulás mértékének megállapítására. Ügy tudom, hogy maga a miniszter úr is egy nagyobb utat tervez és rajta kívül két csoportban a leginkább sújtott vidékeken megfelelő szakemberekkel rövidesen megindul r a megfelelő vizsgálat s majd az adatgyűjtés szerint fogják azután megállapítani azokat a gyógyszereket és segítségeket, amelyeket itt ezeknek a szerencsétlen vidékeknek megmentésére alkalmazni kell. Mert valósággal mentésről van szó, t. Ház, ezzel legyünk tisztában. Hiszen vannak vidékek, ahol 100 százalékos a kár. Kaptam például egy kérvényt, amelyben a dévaványaiak azt panaszolják, hogy főleg a szikes területeken valósággal száz százalékos a gabonakár, másutt valamivel kisebb, de a fekete földben is igen nagy a kár. Előállnak aztán különböző természetes kérésekkel és ezeket akarom itt a t. Háznak és a miniszter uraknak tolmácsolni. T. Ház! Természetes dolog, hogy ott, ahol esztendőkkel ezelőtt is voltak már ilyen súlyos természeti károk, hatályosabb és eredményesebb, nagyobbszabású segítséget igényelhet a lakosság. Volt 3—4 olyan esztendő, amikor a Felső-Tiszánál, de Dévaványa környékén is, nem volt igazi termés. Természetes tehát, hogy ezeken a vidékeken nem szabad szűkszívűen megállapítani a szükséges segítések mértekét és módját. Azt hiszem, a legelső, amit ez a lakosság kérhet, az, hogy adóelengedésben részesüljön^ még pedig ott, ahol a kár száz százalék, százszázalékos adóelengedésben; legalább is legyen arányban a kár értékével az adóelengedés mértéke százalékszerűen. A lakosság kér természetesen vetőmagvat is, azonban nem úgy, ahogy az előző kormányok csinálták. Nem vagyok egészen tisztában. hogy ahol a Gömbös-kormány vetőmagvat adott, természetben követelte-e vissza a múltban vagy sem? A miniszter úr tudom, hogy hajlandó volt arra, hogy részben természetben fogja az ilyen korábbi akciók felmaradt gabonaadósságait a lakossággal visszafizettetni. (Kiss István: Leszállították!) Az ilyen nyomorúságos lakosságnál azonban természetesen :\ minimum az, hogy a vetőmagot, amit kérnek, egy esztendő multán, sőt .több mint egy esztendő multán, a jövő termés betakarítása után, mondjuk, 1935 szeptember 15-én kelljen megfizetni kamatmentesen és természetben. Ez' a lakosság azonkívül ma rendkívül kifogyott a kenyérmagvakból. Félek attól, hogy túlságos sok gabonát vittek ki külföldre, úgyhogy egy ilyen aszályos esztendőben, amely minimális gabonatermést fog hozni, előreláthatólag nem fogják tudni ellátni a lakosságot.