Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

488 Az országgyűlés képviselőházának 289, kezett a miniszter úrral is; a miniszterelnök úrral mindenesetre érintkezett. 1931 októberében a Károlyi-kormány idejében Ivády miniszter úr levelet intézett Ruttkayhoz. Azt írta neki: szíveskedjék a munkálatokat beszüntetni, az eddig elkészített terveket beterjeszteni és költségjegyzékét csatolni. (Kun Béla: Itt volt az öreg hiba! — Kelemen Kornél: Ki ez a Ruttkay?) Károlyi Gyula gróf kormánya idejében Ivády miniszter úr tehát a gróf Bethlen István által iniciált munkálatokat legalizálta, mert arra kérte Ruttkayt, terjessze be költségjegyzékét s terjessze be a terveket is. Ez az intézkedés 1931 októberében történt. 1933. január 19-én kelt egy választott bíróságig szerződés Kállay Miklós minisztersége idején, Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt. A választott bírósági szerződésben úgy a kormány, mint Ruttkay alávetette magát annak, hogy választott bíróság döntsön Ruttkay igénye felett. (Zaj a baloldalon.) Mi volt Ruttkay igénye? Amikor megkapta Ivády miniszter úrtól az értesítést, jelentkezett a minisztériumban és azt^ mondotta: Uraim, én egy 200 milliós öntözési mű elkészítésére kaptam megbízást, (Rassay Károly: Erre nevetni kellett volna!) én Spanyolországból azért jöttem ide, mert Bethlen István gróftól az volt a megbízásom, hogy ezeket a munkálatokat végezzem el; ha most az urak indok nélkül megállítják a munkálatokat, méltóztassanak engem megfelelően kártalanítani. — Ivády miniszter úr részéről az volt a kérdés: Mit kér ön? — Ruttkay azt felelte 12 millió pengőt! (Derültség. — Egy hang a középen: örült spanyol! — Erdélyi Aladár: Nem is volt az olyan őrült spanyol! - Zaj.) E kijelentés után megkezdődtek a tárgyalások és alkudozások Ruttkay és a kormány között. A Bethlen-kormány, majd a Károlyikormány alatt és később a Gömbös-kormány alatt is összesen 150.000 pengőt folyósítottak Ruttkaynak à conto, még mielőtt a ^választott bírósági szerződés létrejött volna. (Örgr. Pallavicini György: A Bethlen-kormány alatt is?) A Bethlen-kormány alatt is. Végig mind a három kormány folyósította tehát Ruttkaynak a járandóságokat. Az első kormány iniciálta, a második kormány legalizálta és a haraíadik kormány likvidálta, (Hajós Kálmán: Final izálta a választott bírósággal!) mondjuk, finalizálta ezt az egész ügyet. (Rassay Károly: Minden egyes külföldi szó 300.000 pengő! — (Derültség.) Az alkudozásoknak az lett az eredménye, hogy a földmívelésügyi minisztérium először felajánlott Ruttkaynak félmillió pengőt. Ruttkay erre azt felelte: igazolom könyveimmel, hogy 575.000 pengőt tettek ki készkiadásaim, tehát nem fogadom el. Az alkudozás során a megállapodás végre az lett, hogy a kormány a választott bírósági szerződést elfogadja abban az esetben, ha Ruttkay maximálja követelését 1,250.000 pengőre, az 500.000 pengőn felüli rész számszerűség szempontjából a választott bíróság által döntetik el, perköltséget egyik fél sem kér a másiktól és a választott bíróság költségeit, amelyeket 2 százalékban fixiroztak le, közösen viselik* így jött létre 1933 január 19-én a választott bírósági szerződés Kállay minisztersége idején Ruttkay és a kormány között. (Rassay Károly: Ki volt az ügyvédje Ruttkaynak?) Akkor, a választott bírósági szerződés létrejöttekor Ruttkaynak még egyáltalában nem volt ülése, 19 3 í. június hó 6-án, szerdán. ügyvédje, legalább nekem ez az információm. Ruttkaynak akkor egyáltalán nem volt ügyvédje, mert Ruttkay közvetlenül intézte a tárgyalásokat a földmívelésügyi minisztériummal. A választott bírósági szerződés létrejötte után, 1933 január 19-ike után történt, hogy Ruttkay engem választott bíróul kért fel. Amikor engem felkért, ügyvédje egy dr. Schaf fer nevezetű ügyvéd és dr. Somogyi Béla volt. (Egy hang a balközépen: Képviselői) Igen, képviselő. A választott bíróságnak a kormány részéről delegált tagja volt dr. Krúdy, a királyi kincstári jogügyi igazgatóságnak aktív igazgatója és vezetője. Elnöke lett a választott bíróságnak dr. Kövess Béla, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke. A választott bíróság első kérdése az volt: hol a jogalap, hol a minisztertanácsi megbízás? Felelet: a jogügyi igazgatóság a jogalapot nem kutatja, elismeri. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Azért szükséges, hogy lássunk őszintén bele a dologba!) Méltóztassék megmondani, hogy a választott bíróságnak lehet-e a jogalap keresésébe belemennie, ha maga az alperes azt mondja: elismerem, hogy a jogalap fennáll, csak az összegszerűséget tagadom. (Zaj. — Elnök csenget.) A kincstári jogügyi igazgatóság mentségére azonban le kell szögeznem, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság, amely a kincstárt képviselte, azt mondotta, hogy miután 150.000 pengő kifizettetett a három kormány által, miután be lett kérve a költségjegyzék és miután megígértetett 500.000 pengő, tehát a jogalapot nem kutatom. (Mojzes János: Sorozatos baklövések! — Büchler József: A szódavizet 4 fillérrel megdrágították! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ulain Ferenc: A jogalap tehát nem képezte vita tárgyát. Ennek következtében a választott bíróságnak nem volt más feladata, minthogy megvizsgálja összegszerűség szempontjából, hogy mennyi jár Ruttkaynak. A választott bíróság 3 árvízmentesítő társulat igazgatóját delegálta szakértőnek, 3 mérnököt; mind- a három miniszteri tanácsosi rangban van, nyugdíjas, 60 éven felüli tapasztalt, rendes úriemberek. Kövess Béla jóformán maga külön kereste a szakértőket, hogy megnyugtató munkát kaphasson. A szakértők a választott bíróság felkérésére megvizsálták a Ruttkay-féle munkálatokat. (Kelemen Kornél: Milyen munkáról volt szó? Öntözési, mérnöki munkáról?) Igen, tervezési munkáról. (Kelemen Kornél: Nem volt mérnök! — Büchler József: Annál érdekesebb! Rassay Károly (Kelemen Kornél felé): A miniszterével veszekedjék! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. r A képviselő úrnak összesen egy negyedóra áll rendelkezésére, ne méltóztassanak őt zavarni. Ulain Ferenc: Három szakértő vizsgálta meg tehát a munkálatokat és a következő kérdésre adott választ: Ezek a tervek, amelyek itt feküsznek, alakszerűség szempontjából megbízható munkálatok-e, vagy fantasztikus dolgok, amelyeknek realitásuk nincs. Ezt kérdeznünk, tisztáznunk kellett, hiszen a munkálatok értékét csak ennek alapján lehetett megállapítani. A válasz a szakértők részéről az volt: realizálás esetén túlköltségeseknek látszanak ezek a terhek, de gyakorlati szempontból szakszerűeknek tekintendők, sőt az az előnyük is megvan, hogy egészen új gondolatot vittek be a magyar öntözés problémájába.