Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. figyelembevételét igenis fontos gazdasági érdeknek tartom, de mindezeknek a fejtegetéseknek ellenére, nem ragaszkodom ahhoz a dogmához, hogy mert az angol hitelezők az ö megállapodásukban kimondták az egyenlő elbánás elvi^ kötelezettségét, én ennek á gyakorlatban egyáltalában nem érvényesülő tételnek magamat alávessem és tétlenül tűrjem, hogy a kimondott elv megcáfolásával a gyakorlatban a mutatkozó tényleges állapot ne azok javára érvényesítse hatását, akiket ez legjobban megillet, adott esetben tehát, hogy a magyar kötvények — ismétlem — általános nemzetgazdasági szempontból jelentős hazaáramlása ne az eladósodott földbirtoknak, a gazdasági bajokkal küzdő városoknak, a hosszúlejáratú kölcsönt igénybevett iparvállalatok javára érvényesüljön, hanem igen sok esetben a spekuláció javára. T. Képviselőház! Németország, mint adós állam, egészen a legutóbbi időkig, éppen gazdasági jelentőségénél fogva és annak az igazságnak felismerésénél fogva, hogy Németország hatalmas gazdasági erői újahb külföldi tőkék nélkül, valóban mozgásba nem jöhetnek, a legmesszebbmenő adós-etikát igyekezett követni. Mégis Németország évek óta bevezette, követte és teljesítette az addicionális exportodnak azt a rendszerét, amely az eladósodott vállalatoknak ilyen soronkívüli exportok útján az olcsó kötvényárfolyamok mellett való adósságmentesítését lehetővé tette. Nem látom be, hogy a dolgok mai állása mellett, amikor az egyenlő elbánás elvét hangoztató Anglia, amint említeni bátor voltam, az adós-etika nem kis sérelmére, belső érdekeire való hivatkozással, Amerikával szemben a legkategórikusabban megtagadta a fizetést, mi a kötvények tekintetében továbbra is a mai álláspontot tartsuk fenn és ne tegyük lehetővé elsősorban a közületek számára, tehát a városok számára olyan kiviteli üzletek lebonyolítását, amelyek ezeknek az intézményeknek adósságmentesítését lehetővé teszik. Az utóbbi időben e tekintetben eltolódás is mutatkozik, — és ez bizonyos tekintetben figyelemreméltó kedvező momentum a magyar jövő szempontjából — hogy tudniillik, amíg 1934 januárjában a külföldi magyar kötvények átlagban 30% körül jegyeztettek, most 1934 május végén már 40—42% körül vannak, miközben tehát mi igazán nagy erőkifejtéssel küzdünk a gazdasági válság legsúlyosabb jelenségeivel szemben, ezekben az árfolyamokban a magyar jövő iránti bizalom jut kifejezésre. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De meggyőződésem szerint, ha amellett a principium mellett maradunk, hogy Magyarországnak teljesítenie kell kötelezettségeit •külföldi hitelezőivel szemben, — és szerintem jól felfogott magyar érdekből ezt az álláspontot kell képviselnünk — akkor semmi okunk sincs továbbra is ragaszkodni ahhoz a dogmatikus megállapításhoz, amelyet az egyenlő elbánás elve jelent és mindazokon a területeken, ahol a magyar adósságok törlesztése soronkívüli úgynevezett addicionális exportokkal ilyenképpen lehetővé válik, ezeket a lehetőségeket igénybe kell venni. Ismétlésekbe esném, ha ezeken a lényeges szempontokon kívül még részletesen foglalkoznám mindazokkal a gazdaságpolitikai szempontokkal, amelyek ebben a pillanatban arra kényszerítenek, hogy a kormánynak ilyen ülése, 193 U. június hó 6-án, szerdán. 475' messzemenő felhatalmazási javaslat megszavazását megtagadjam. Azt hiszem azonban, hogy a kifejtettek eléggé igazolják azt a bevezetőben mondott állásfoglalásomat, hogy ahhoz, hogy a magyar gazdasági élet szempontjából ebben a pillanatban legjelentősebb, legidőszerűbb intézkedéseket megtegyük, a kormánynak ilyen felhatalmazásra szüksége nincs, a meglevő törvényes felhatalmazások erre bőséges lehetőségeket adnak és mivel — mint kifejtettem — ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése nemcsak alkotmányjogi aggodalmakat ébreszt bennem, hanem azt a gazdasági élet szempontjából sem tartom kívánatosnak, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém törvényjavaslatot benyújtani az egyes közmunkák költségeinek fedezéséről, valamint az egyes termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezetek hatékonyabb működésének biztosításáról. Kérem a javaslatnak kinyomatását, szétosztását és a pénzügyi bizottsághoz való utalását. Kérem egyúttal a javaslat bizottsági tárgyalására a sürgősség kimondását. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és kiadja a pénzügyminiszter úr által javasolt bizottságnak. Minthogy a miniszter úr a törvényjavaslat bizottsági tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni 1 (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr sok olyat mondott, ami érdekes is volt, meggyőző is volt; nagyon örülök, hogy ezeket ő mondotta el, mert beszédében sok olyan dolog volt ugyan, amiről már mások is beszéltek, de minket mint laikusokat keresztülnéztek volna, lekicsinyeltek volna ezekben a kérdésekben, ellenben Magyar Pál képviselőtársam szakismeretei igazán nem vonhatók kétségbe. Nagy élvezettel hallgattam beszédét és azt is nagy örömmel fogadtam, hogy a gazdasági vonatkozásokat általánosságban szinte kimerítette, mert így én nyugodtan foglalkozhatom a kérdés más részeivel. Mielőtt azonban mondanivalóimra rátérnék, rá kell mutatnom arra, hogy Dési igen t. előadó úr nagyon szép beszédében igen ügyesen szedte össze azokat az adatokat, amelyek bizonyítéknak alkalmasak és igen ügyesen hagyta ki azt a sokkal több adatot, amely az ellenkezőt bizonyítja. Példának okáért à képviselő úr itt hivatkozott arra, hogy lám 1848-ban és 1867-ben is igénybevették a rendelet útján való jogszabályalkotás módját. Elfelejtette azonban azt, illetőleg dehogy felejtette el, tudta ő azt jól, de nem látta szükségesnek és célszerűnek elmondani,, hogy azok olyan korszakok voltak, amikor a közvéleményben teljesen kiérett eszmék gyors megvalósítására nyílt alkalom, természetes tehát, hogy akkor, amikor szinte az egész nemzet akarta azokat a jogszabályokat, nem történhetett sérelem a nemzet jogaival, még ha azokat a jogszabályokat rendeleti úton léptettek is életbe. Hasonló volt a helyzet akkor is, 69*
