Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. Rákócziról szóló törvény!) itt van az Erzsébet királyné emiekét megörökítő törvénycikk, sőt — amint bölcsen méltóztatott mondani — vannak .nemleges irányban is ilyen törvények, például az a törvény, amelyet én nem is akarok ismetelni, amely Rákóczi emlékével van összefüggésben, — méltóztatnak tudni, milyen irányban — amely tehát elvesz erkölcsi javakat, elveszi a kegyelet szentségét s belenyúl a nemzeti életnek legszentebb érzelmeibe. (Jánossy Gabor: Nem is volt törvény, császári parancs volt!) Mindegy, ez egy másik szempont. Az bizonyos, hogy a törvény mindig ad valamit, vagy elvesz valamit, megalapít, megállapít, deklarál, változtat, módosít, megszüntet vagy megsemmisít, de ez mindig törvényes akarat, és ezt nem lehet az előbb említett alapon felülbírálni és azt mondani, hogy az igénytelen beállításom szerint való kategorizálás nem felelne meg a tudománynak, vagy a. törvény elméletének és gyakorlatának. (Farkas Gyula: Nem kellék, hogy materiális javak felett intézkedjék!) Egyáltalában nem kellék. Vannak erkölcsi javak, amelyeket a magyar géniusz mindig legalább olyan szenteknek és komolyaknak vett, mint az anyagi szempontokat, tehát beállításom minden tekintetben megállja a helyét. (Esztergályos János: Kossuth hontalanítása!) Éppen azt mondottam, 'hogy vannak törvények, amelyek erkölcsi jogokat adnak, viszont vannak, amelyek erkölcsi jogokat elvesznek, tehát mélyen^ belenyúlnak szent, nagy és fontos javakba és kérdésekbe, s ezt nem lehet gazdasági úton aprópénzre vagy akármilyen pénzre felváltani. Mélyen t. Képviselőház! Még csak egyet óhajtok megemlíteni. Mi Corpus Jurisnak hívjuk jogszabályozásainknak az egyetemességét és ezt Törvénytár néven szokás magyarul megjelölni. Bátor vagyok arra utalni, ho,gy Verbőczy, valamint elődei tudtak nagyon jól latinul, de tudtak magyarul is. A 'magyar jogászvilág és a magyar jogélet mindig finoman tudott megkülönböztetni, finoman tudott fogalmakat értékelni, és ha használt jogi műszavakat, nem tévedésből vagy^ a nyelvben való járatlanságból tette azt. Végre az ezeréves magyar élet nem egyéb, mint a jog megszerzéséért, vagy a jog visszaszerzéséért folytatott küzdelem. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha van nemzet, amely megedződött a jog iránt való szakadatlan iharcban, mondhatnám vértanuságban, akkor a magyar nemzet az, (Ügy van! a jobboldalon.) tehát amilkor jogi műszavakat használunk, akkor ezek, nem mondva csinált vagy másoktól tanult elméletek, hanem a nemzet véréből, (Jánossy Gábor: A nemzet lelkéből!) a föld porából sarjadzott igazságok és tanulságok. Ha tehát mi Corpus Jurist mondunk, éppen azt fejezzük ki, hogy a jus alatt értjük a törvényt, a lexet is és értjük a statútumot, a rendeletet is. (Farkas Gyula: Verbőczy a jogforrások között kiváltságleveleket és donációkat is említ!) Nem óhajtok idézni, bár az előbb idéztem, de kötelességem, hogy arra most is utaljak. Eg> szer jelent meg csak egy munka

0 »Corpus Legum« név alatt, mert a Törvénytárak szószerinti fordítása az volna, hogy: Corpus Legum. Ez a munka, amely Justinianus institutiói módjára írt római jogi tankönyv volt, 1100 körül jelent meg, s ezt a munkát 1929-ben egy Böcking nevű bonni professzor adta ki. A jogirodalomban ez az egyetlen ilyen mű, amelyet Corpus Legumnak neveznek, különben nálunk és az egész civilizált világon mindig Corpus ülése, 193.4. június hó 6-án, szerdán. 469 j Jurissal illették a jogszabályozás módjának egyetemességét. Éppen ezen az alapon, amikor az ismertetett javaslat hűséges maradt a régi közjogi elvekhez, amikor föltétlen szükségességnek az eredménye, amikor napról napra való küzdelemnek a parancsa, amikor itt állunk mint egy Laokoon-szobor, amelyet a világ kígyói, ellenségei, veszedelmei, ezerféle kárhozata, támadása és rosszindulata állandóan körülvesz és fojtogat (Jánossy Gábor: Ügy van!), akkor kénytelenek vagyunk a jogszabályozásnak ehhez a módjához fordulni. Majd ha nyugodtabb és jobb idők következnek, akkor visszatérünk a régi, jó időknek jogszabályozásához. Minél korábban fognak elkövetkezni ezek az idők, annál korábban fogunk hazatérni a mi régi megszentelt alkotmányos törvényeink szabályozásához. (Taps jobbfelöl.) Viszont az is bizonyos, hogy minél inkább teljesítjük kötelességünket, minél inkább tudatában leszünk helyzetünknek, minél inkább ehhez szabjuk érzéseinket, cselekvéseinket, minél áldozatkészebbek leszünk a magyar jövő fanatikus hitében és önfeláldozásában, minél rendíthetetlenebbül fogunk hinni és e szerint cselekedni, annál hamarább fognak ezek a várva várt idők elkövetkezni. Ebben a hitben és bizalomban mély tisztelettel kérem, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni és törvényerőre emelni, a 33-as országos bizottság jelentését pedig tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat harmadik ízben kívánja meghosszabbítani az 1931. évi XXVI. tcikkel a kormánynak a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében adott széleskörű felhatalmazást. Dési Géza igen t. képviselőtársam igen élvezetes előadói beszédének első részében ennek a meghosszabbításnak szükségességét közgazdasági szempontok aláhúzásával igyekezett megmagyarázni. Nekem, amikor ezirányú fejtegetéseit hallgattam, szinte arra kellett gondolnom, hogy amikor az a képviselőtársam, aki magát joggal nevezi a régi konzervatív alkotmányjogi iskola képviselőjének, aki valójában már akkor fejtett ki ebben a parlamentben működést, amikor ennek a teremnek légköre elsősorban alkotmányjogi és közjogi kérdésekkel szemben rezonált a legfínomabban, így beszélt, — viszonzásul, a törvényjavaslathoz hozzászólva én, aki egészen szerény parlamenti működésem minden ideje alatt elsősorban gazdaságpolitikai szempontokkal szoktam állásfoglalásomat befolyásoltatni, ebben az esetben közjogi fejtegetésekkel leszek kénytelen majd az ő álláspontját meggyengíteni. Dési Géza igen t. barátom azonban nem tagadta meg magát. Fejtegetéseinek további során áttért az ő számára sokkal biztonságosabb területre és valóban igen érdekes, de még az én szerény közjogi iismereteim szerint is már kevésbbé helytálló okfejtéssel igyekezett kimutatni, hogy ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése nem ütközik a magyar alkotmányosság szempontjaiba éfc hogy valójában csak pártpolitikai szempontok azok, amelyek ennek a törvényjavaslatnak megtagadását vonják maguk után. T. Képviselőház! Nekem nem áll módom'