Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

38 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1934 május 17-én, csütörtökön. nek a Programm ja megakadt; másik oka pedig, ami ehhez hozzátartozik, az a bizonyos helyeken és területeken tapasztalható gazdasági nehézség és elszegényedés, amelynek következtében a népiskolai tanulók létszáma az utolsó három esztendőben, ha kis mértékben is, de határozottan visszafejlődött, holott a lakosság létszámának emelkedéséhez képest emelkednie kellett volna. (Őrffy Imre: Szomorú!) Majd látni fogjuk a középiskoláknál, hogy ott fordított a helyzet, amennyiben ott a tannlók száma emelkedett. Méltóztassék megengedni, hogy a népiskolákkal kapcsolatban rátérhessek a kultuszkormány talán egyik legnagyobb kérdésére, amely ezzel szorosan összefügg, különösen nálunk, akik mezőgazdasági állam keretében élünk: a mezőgazdasági szakoktatásra. A mezőgazdasági szákoktatás tekintetében — természetesen csupán a kultuszkormány hatáskörébe tartozó mezőgazdasági szakoktatásról beszélek — a tanintézetek szempontjából a helyzet az, hogy vaa 52 gazdasági népiskola, amelyből a Dunántúlra esik hat, 17.676 tanulóval, van

( 423 iparostanonc iskola 52.452 hallgatóval és van 35 kereskedelmi iskola 1877 tanulóval. Méltóztatnak ebből látni, hogy aa arány a gazdasági szakiskolákba és a kereskedelmi és iparostanonc iskolákba járó tanulók között a legkevésbbé sincs meg. Ha idevonatkozóan egy pillantást vetünk a külföldre és ha áttanulmányozzuk azt a két vastag füzetet, amelyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a földművelésügyi miniszter úr kiadott, akkor nagyon különös számokat találunk. A számok tengeréből itt csak egyet ragadok ki: a mezőgazdasági szakiskolák sűrűségét néhány államban. Egy-egy ilyen iskolára esik az ország agrárlakosságából Svájcban 4800 lélek, Szászországban 14.000 lélek, Belgiumban 15.000, Csehországban 29.000, Bajorországban, amelynek viszonyai nagyon hasonlóak a mienkhez és ahol a* mezőgazdasági oktatás elrendezése is hasonló, 38.000 és Magyarországon 150.000 lélek. Azt hiszem, ezek a számadatok mindennél jobban beszélnek. Ne nézzük Oláhországot, vagy Jugoszláviát, ahol a mezőgazdasági szakoktatás és^ a mezőgazdasági népoktatás természetesen lényegesen hátrább van. Az azonban kétségtelen, hogy ha mi terv- és minőséggazdálkodásrój beszélünk, — természetesen az egész országra értve ezt, amikor a kisbirtok ma többségben van — akkor lehetetlenség ezt kapcsolatba nem hozni a népiskolák fejleszté sével és kiterjesztésével, azonkívül persze a népiskolákban a mezőgazdasági szakoktatás kimélyítésével. (Ügy van! a jobboldalon.) Ehhez szó sem férhet, úgyhogy a kormány programmjába helyesen felvett tervgazdálkodásban, vagy irányított gazdálkodásban a magyar agyvelőnek kiművelése az utolsó faluban is legelső létfeltétele ennek a kormányzati programúinak. E tárcában most a középfokú intézetek alatt különböző iskolák vannak összefoglalva: a középiskolák, a nevelőintézetek, a polgári iskolák, a felsőkereskedelmi iskolák és a tanítóképzőintézetek. Ezeknek arányszázaléka az egész költségvetéshez képest 10%, ami megfelel a tavalyinak. A tanulók létszámában itt sajnálatos emelkedés van és ez az emelkedés teljesen igazolja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azt a törvényjavaslatát, amely vonatkozott a középiskolák tanulóinak helyes kiválasztására, amit úgy mondanak Magyarországon, hogy »szelekciójára«. Azt látjuk tudniillik, hogy az utóbbi három évben állandóan emelkedett ez a létszám, úgyhogy 62.776-ról az utóbbi esztendőben felszökött 64.274-re. Ez az emelkedés jelentékeny és 2 5%-nak felel meg. Itt ki kell térnem egy kérdésre, amelyen nagyon sokan mosolyognak és attól félek, a je~ lenlevő t. képviselő urak között is lesznek sokan, akik ezen a kérdésen mosolyognak, (Halljuk! Halljuk!) mert abból indulnak ki teljes jóhiszeműséggel, hogy ez nem annyira időszerű kérdés, és nem fáj annyira az egész nemzet millióinak. Ha azonban ezt a kérdést a maga lényegében nézzük, mégis azt fogjuk találni, hogy ennek a kérdésnek kétségtelenül a nemzet egyetemét elsősorban kell érdekelnie, annál is inkább, mivel teljesen beletartozik a kormánynak programmjába, különösen pedig a Gömbös-kormány 95 pontjába és ez a kérdés a magyar nyelv tisztaságának válsága. Ezzel a kérdéssel legilletékesebb helyen, a magyar sajtóiban s az Akadémián az utóbbi időiben sokat foglalkoznak. Az Akadémiának van egy külön nyelv javító szakosztálya is. A magyar nyelv tisztasága érdekében a magyar sajtó, a Pesti Hírlappal az élén, de különösen a Pesti Hírlap, rendkívül uagy munkát végzett. Az a Magyar Nyelvőr, amelyet a Pesti Hírlap két évvel ezelőtt a magyar közönségnek rendelkezésére bocsátott, e tekintetben _ igazán úttörő munka. Nemcsak a magyar sajtón és természetesen nemcsak a magyar nyelív nem hivatalos őrén, az Akadémián, haneiim a magyar nyelv hivatalos őrén, a mindenkori vallásos közoktatásügyi miniszteren is múlik egy és más. Miután tudom nagyon jól, hogy az én szavam e tekintetben elismerésre és megthallgatásra nelhezen talál, engedjék meg, hogy idézzek idevonatkozólag valakit, akinek e tekintetben a t. Képviselőház egyik és másik tagja előtt, aki nem osztja a véleményemet, talán mégis meglesz a megfelelő tekintélye. Széchenyi István mondta az idézendőket. Méltóztatnak ezt megtalálni egy most nagyon sokat olvasott, kitűnő, kiváló történeti munkában is, Szekfü Gyulának munkájában, »Három nemzedék és ami utána jön«. Csak három sor az egész (felolvassa): »Aki ,honi nyelvünk mellett van, nemzetünk életét hordja szívében, az pedig, aki ellene szegül sejdítetlen,« — .vagyis akaratlanul — »mert nem akaróim hinni, hogy sejtve valaki hazagyilkos lehetne, annak halálát rejtegeti kebelében.« Lehetetlenség, t. Képviselőház, nézni azt, almi a magyar nyelv tisztasága körül történik. E tekintetéén különösen a középiskolát elhagyó magyar ifjúság az, amely hozzáértők véleménye szerint — az én véleményemet nem szeretném e tekintetben senkire sem ráerőszakolni — sok kívánnivalót hagy hátra. Ha megfordul az ember külföldön, akár 'Németországban, akár Ausztriában, akár Franciaországban, ott fogja találni minden középiskolát végzett fiatalembernek asztalán akár a Dudent, akár a Larousse-t; ez végig kíséri őt egész életében, íróasztalát el nem hagyja. Arra kérem a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, legyen kegyes, vezesse be a középiskolába azt, Ihogy a VII. osztályban minden tanulónak kötelessége legyen a természetesen a minisztérium által, vagy az Akadémia által összeállítandó »magyar nyelv kis bibliáját« megszerezni, amely biztosan éppúgy végig fogja kísérni egész életén át, mint ahogy