Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az országgyűlés kepviselöházá?iak 238. ülése 193% évi június hó 5-én, kedden. 447 Hogy ezt megtehessük, ehhez nekünk propagandát kell csinálnunk budapesti és magyarországi fürdőinknek. Nagy a Balaton-kultusz nálunk, én is szeretném, ha a Balatont annyira lehetne propagálni, mint például Budapest fürdővárost, de őszintén meg kell mondanom, óvatosan kell ezzel a propagandával bánnunk, (Ëber Antal: Ez az igazság!) nagyon óvatosan, mert ha ezeket a külföldieket ide is vonzzuk, és le is visszük őket a Balatonra, ahol nincsen hidegmeleg folyóvíz, nincsen modern szálló, meggondolják, hogy a Balatont mégegyszer hoszszú időre felkeressék. Vagyis nem tudom, nem ártunk-e többet a túlzott propagálással, mint amennyit használunk. Más a helyzet a budapesti fürdőkkel kapcsolatosan. A budapesti fürdők ma már felvehetik a versenyt világviszonylatban is, akár városi, akár magánkézben vannak ezek a fürdők. Akár a Gellért-fürdő, akár a Széchenyifürdő, akár a margitszigeti fürdő, akár a Lukács-fürdő, mind olyan értéket jelentenek, amelyekkel kellő propaganda, kellő kiépítettség mellett, gyógyhatásúk kikutatásával, bi* zonyításával és ennek a külföld elé tálalásával igen nagy eredményt tudnánk elérni. Véleményem szerint vannak még itt Budapesten kincseink, forrásaink, amelyeknek gyógyhatását magunk sem ismerjük. Itt van például a Rudas-fürdő, a sajnos, egyelőre agyoncsapott Rudas-fürdő, — nem tudok mást mondani, mint ezt a szót, hogy agyoncsapott — amelyben ott van az úgynevezett Juventuses Attila-forrás. Egy külföldi világtekintély, Mache állapította meg, hogy a Juventus-forras radioaktív, jobb mint a gasteini forrás, legalább is vetekedik a gasteini vizekkel s ennek a forrásnak nincs fürdője. Nem épült ki a Rudas-fürdő, nem tudunk ott a középosztály, valamint a szegényebb osztályok részére nem egy szanatóriumot, hanem egy kórházat építeni. Pedig fontosabb egy reumakórház megalkotása, mint egy reumaszanatórium felépítése. De itt van egy Wanbrechmen nevű külföldi professzor, talán svéd egyetemi tanár, aki a nemzetközi reumaszövetségnek tagja volt s aki budapesti tartózkodása alatt megállapította, hogy egész Európában nincs olyan hely, amely a reumakezelés szempontjából annyira megfelelő volna, mint Budapest. Mint tudjuk, a tüdőbetegség után a reuma a második legelterjedtebb népbetegség. Ismétlem, nincs Európában még egy város, ahol annyira lehetne reumabetegeket kezelni, mint Budapesten, de hogy mi ezt megállapíthassuk és felelősség mellett a külföldre odatálalhassuk, bizonyítva gyógyhatásúkat és annak konzekvenciáját, ami abban áll, hogy mi az ezekben a fürdőkben elhelyezett betegeket már gyógykezeltük és, hogy ezeknek a tanulmányoknak útján végezhessük a tényeknek megfelelő és eredményes propagálást, ahhoz nem propagandairatokra van szükség. A propagandairatokat, a propagandafüzeteket egy laikus is össze tudja állítani, egy brosűirához nem kell szakértelem, de hogy a rádióaktivitást kimutassuk és megállapítsuk, hogy ezeknek a forrásoknak mikénti felhasználása milyen betegségek eredményes gyógykezelését biztosíthatja, ahhoz a belföldi orvosok tanulmányaira és a külföldi orvosok idecsődítésére, idehozására, tanulmányutak tartására van szükség. Ennek az első lépésnek a megtételére, amelynek szerintem az egészséges, fejlődő idegenforgalom priuszának kell lennie, alkalmasnak látom ezt a törvényjavaslatot. Az idegenforgalom fejlesztésénél azonban — amint mondottam — megvannak ezek a bizonyos^szervek,^ amelyek eredményesen dolgoznak és alludáltam már az úgynevezett gyógyhelyi bizottságra is. Itt megint fogalomzavar van a parlamentben. Összekeverték az Idegenforgalmi Hivatalt a Kurkommissió-val, a gyógyhelyi bizottsággal, holott ez két különálló testület. Az Idegenforgalmi Hivatal a maga helyén végzi a feladatát és pedig jól végzi azt, a gyógyhelyi bizottság azonban még nincs meg, azt még meg kell teremteni. A gyógyhelyi bizottságba mind az állami, mind a városi szerveket, mind az érdekelteket — és ezek között mindenekelőtt a szakférfiakat — be kell vonni. Nem tartom helyesnek ez ellen tiltakozni, és azt kell mondanom, hogy nem tesz jó szolgálatot az, aki a gyógyhelyi bizottságok ellen emeli fel szavát. Én ellenkezőleg fokozottan kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy legelső teendője legyen ezt a gyógyhelyi bizottságot felállítani. Mert hiszen mégis csak lehetetlenség, hogy az érdekeltek ne legyenek képviselve. Méltóztatnak tudni, hogy például Budapesten nemcsak városi források vannak, hanem vannak források magántulajdonban is, nemcsak a városnak van ásványvize, hanem vannak ásványvizek magántulajdonban is, de \ annak fürdők, vannak szanatóriumok és vannak klimatikus gyógyhelyek ugyancsak magántulajdonban. Lehetetlen tehát, hogy ne legyen fórum, ahol ezek a nemzetgazdasági szempontból olyan értékek, amelyeket a magángazdaságon keresztül a nemzet és a város javára fruktifikálni lehet, hallathatnák a szavukat és kifejezésre juttathatnák óhajukat maguk, a város és a nemzet érdekében. Ezt a fórumot tehát meg kell alakítani. Az helyes, hogy az Idegenforgalmi Hivatal működik. Az, hogy egy gyógyhelyi bizottságot fel méltóztatik állítani, nem tangálja az Idegenforgalmi Hivatal működési körét. Az Idegenforgalmi Hivatal tovább is működhetik, sőt egy egészséges fürdöpolitika útján még több és még nagyobb lesz az ő feladata. Az Idegenforgalmi Hivatal egy városi intézmény, a gyógyhelyi bizottság pedig szaktestület. E kettőnek tehát érdekközössége van, nem pedig érdekösszeütközése. A gyógyhelyi bizottság működésének csak jelentéktelen, kiegészítő része lesz az idegenforgalom propagandája. Azok tehát, akik jóhiszeműen attól félnek, hogy Budapest székes : fővárosban az Idegenforgalmi Hivatal elveszti súlyát, alaposan tévednek. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy miután az anyagi fedezet most rendelkezésére fog állani, — nem olyan mértékben, mint ahogy az előadó úr méL tóztatott itt kívánni — méltóztassék felállítani azokat a közegészségügyi intézményeket, amelyeket céloz egy egészséges fürdőügyi politika keretében, méltóztassék legelsősorban ós mindenekelőtt ezt a bizottságot felállítani, hogy munkáját meg tudja kezdeni. Igen t. Ház! Ezzel be is fejeztem beszéde: met. Idegenforgalmi kérdésekkel nem kívántam foglalkozni, mert szerény véleményem szerint ez a törvényjavaslat nem az idegenforgalmat célozza. Ennek a törvényjavaslatnak célja a fürdőügyek propagálása, a fürdőügyek propagandáján át az, hogy a budapesti és országos viszonylatban kincseket jelentő fürdők felépíthetők legyenek, a már meglevők jobbátétessenek, tökéletesbíttessenek, és csak ezeken keresztül következhetik el aztán az, adja Isten, minél eredményesebb idegenforga-