Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

444 Az országgyűlés képviselőházának 288, hogy az osztrák lakosság számára a gazdasági kapcsolatoknál fogva a pengő-valuta megszerzése a legkönnyebb, niíg a drága svájci és olasz valuta megszerzése számukra nagy nehézségekbe ütközik és különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a cseh százezres számnál még vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy ezeket az utazásokat gyógyulási szempontok tették szükségessé, az olasz 60.000-es és a svájci 40.000-es szám üdülőkből adódik, tehát igen is, meg nem felelő idegenforgalmi propagandánknak egyik következménye az, hogy olyan erősen utazó nemzet, mint az osztrák, nem látogatja kellő számban országunkat. Nem akarok még árnyalatilag sem eltérni a tárgytól, nem akarok ennek a kérdésnek bővebb fejtegetése útján rámutatni arra, hol keresendő <a_ hiba. Legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban a belügyminiszter úr figyelmét felhívnom arra, hogyha már ennek a törvénynovellának soron kívüli^ előterjesztésével az idegenforgalom nagy kérdésébe belekapcsolódott, akkor ne álljon meg annál, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedvén, hoszszabb-rövide'bb idő múlva megalakul majd ez a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, — ahogy nálunk a bizottságokkal és a tanácsokkal lenni szokott, hogy a megalakulás után egyszer üléseznek és azután úja'bb ülésre soha sor nem kerül — hanem gondoskodjék arról, hogy ez a törvényjavaslat átmenjen az életbe, amelv átmenés az életbe azt jelenti, hogy azt a valójában praktikus utat, amelyet Budapest székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala éveken át nagy eredménnyel követett, ezen a területen folytassuk és a magyar idegenforgalom fellendítésével olyan új gazdasági forrást nyitunk meg a magyar gazdasági élet szempontjából, amelyre ma fokozottan szükségünk van. T. Képviselőház! Halljuk! Halljuk! a balés szélsőbaloldalon,) Amikor azt mondom, hogy az idegenforgalomnak e jelentőségéhez méltó gyakorlatba való átvitelét várom a belügyminiszter úrtól, ez nem egy gazdasági elmélet meglátása nyomán történik részemről. Amikor Magyarország gazdasági erőit azok értéke szerint elbíráljuk, akkor különösen ma, a trianoni békeszerződés évfordulóját követő napon nagyon aktuális annak megállapítása, hogy megnyomorítóink gondoskodtak arról, hogy a magyar mezőgazdaság értékesítési lehetősége nagyobb feladatot jelentsen, mint bármely más agrárország termékeinek értékesítése. Meg kell állapítanom azt is, hogy mindazokat a természeti kincseket, amelyekkel rendelkeztünk, amelyekkel a nagyobbarányú iparosodás folyamata megindulhatna, elvették tőlünk. A magyar iparosodás lehetősége csak a fokozottabb iniciatíva, a nagyobb szorgalom, nagyobb odaadás útján érvényesülhet. Az egyetlen terület, amelyen még Trianon sem fosztott meg minket azoktól a feltételektől, amelyek a többi országokéival azonos gazdasági eredmények elérésére képesítenek minket: az idegenforgalom. Centrális földrajzi fekvésünk, természeti szépségeink, az idegenforgalom szempontjából nagy értéket jelentő kultúrspecialitások, de ezek mellett szállodáink színvonala, kultúránknak szórakozási és tanulási lehetőségeket njmjtó feltételei mind olyanok, hogy nem volna szabad olyan hátrányban lennünk, hogy egéozen a legutóbbi évig az idegenforgalom nemcsak nem jelentett plusz-bevételt fizetési mérlegünk szempontjából, hanem idegenforgalmi mérlegünk passzívnak mutatkozott. Az a körülmény, hogy devizanehézségeink ülése 193A. évi június hó 5-én, kedden» folytán és a pénzügyminiszter úr részéről a zárolt pengőnek helyesen életbeléptetett felhasználása folytán az idegenforgalom a legutóbbi évben olyan fellendülést vett, hogy pénzügyi mérlege most már kiegyenlített, nem jelenthet megállást ezen a téren, (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) mert egyedül az idegenforgalom fokozása teszi lehetővé fizetési mérlegünknek olyan arányú megjavuiását, amely módot fog nyújtani nekünk arra, hogy a nemzetközi fizetési forgalomba ismét bekapcsolódhassunk. Éppen ezeknek a szempontoknak figyelembevétele teszi indokolttá, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan ezek a kérdések végre az egész vonalon tisztáztassanak, hogy ne éljük ki magunkat abban, hogy megalkotjuk a programmot és a programm érdekében bizonyos intézkedések is történnek, de nincs egy olyan szervünk, amely azt tekintené közvetlen íeladatának, hogy állandóan ellenőrizze, — üzleti érzékkel és felelősségérzettel -- hogy ezek az intézkedések hogyan mennek át a gyakorlatba. Az idegenforgalom fejlődése szempontjából nagy eredménynek tekintettük, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban új szakosztály létesült, amely kizárólagos feladatául az idegenforgalom fejlesztését kapta. Nem vagyok türelmetlen, amikor ennek a szakosztálynak működése kapcsán keresem azt a javulást, amely a múlttal szemben bekövetkezett, mégis meg kell állapítanom, hogy az idegenforgalmi propagandának a gyakorlatba való átvitele nem mindig és nem mindenütt történt azzal a felelősségérzettel, amely a mai viszonyok között fokozott jelentőségű, nem mindig és nem mindenütt néztük meg azt, hogy a pénzt valójában arra a célra fordítják-e, amelyre a mai viszonyok között fordítani kell. En egyáltalán nem vagyok ellene és ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is csak szívesen látom azt, hogy az idegenforgalmi propaganda eredményessé tétele szempontjából a fontosabb külföldi gócpontokban idegenforgalmi levelezőink vannak, A propaganda e levelezői ágánál azonban én a levelezést nem tartom elegendő kritériumnak. Ennek az idegenforgalmi ágnak nemcsak levelezési eredményeket kell felmutatnia, hanem virágokat és gyümölcsöket is és én a dotációt nem a levelezési teendők ellátása, hanem az elért eredmények szerint szabnám meg. Éppen ezért, a nélkül, hogy ennek a kérdésnek ma különösebb jelentőséget adnék, túlzott adagolásnak tartom azt, hogy az idegenforgalmi szervezet ismertetésével kapcsolatban megjelent egyik cikk szerint a londoni levelezési iroda ezévi költségeire 38.500 pengőt vettünk fel. Még akkor is, ha nem tudnám, hogy a londoni idegenforgalom megszervezése, az ottani idegenforgalmi irodák üzleti beállítottsága folytán a legjobb kezekben van, akkor is nagyon drágának látnám egy önálló levelező dotációját 38.500 pengővel, amikor ennek eredményei nem mutatkoznak. Már pedig nem a türelmetlenség érvényesül, amikor megállapítjuk, hogy mindazok a várakozások, amelyek ehhez az önálló irodához fűződtek, — amelyet én egyébként is az adott esetben nem sorrendben elhibázottnak, hanem viszonyaink között túlluxuriőznek tartok — nem következtek be. Ugyanakkor, amikor a hivatásos utazási