Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

444 Az országgyűlés képviselőházának 288, hogy az osztrák lakosság számára a gazdasági kapcsolatoknál fogva a pengő-valuta megszer­zése a legkönnyebb, niíg a drága svájci és olasz valuta megszerzése számukra nagy nehéz­ségekbe ütközik és különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a cseh százezres számnál még vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy ezeket az utazásokat gyógyulási szempontok tették szükségessé, az olasz 60.000-es és a svájci 40.000-es szám üdülőkből adódik, tehát igen is, meg nem felelő idegenforgalmi propagandánk­nak egyik következménye az, hogy olyan erő­sen utazó nemzet, mint az osztrák, nem láto­gatja kellő számban országunkat. Nem akarok még árnyalatilag sem eltérni a tárgytól, nem akarok ennek a kérdésnek bő­vebb fejtegetése útján rámutatni arra, hol ke­resendő <a_ hiba. Legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban a belügyminiszter úr figyelmét felhívnom arra, hogyha már ennek a törvény­novellának soron kívüli^ előterjesztésével az idegenforgalom nagy kérdésébe belekapcsoló­dott, akkor ne álljon meg annál, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedvén, hosz­szabb-rövide'bb idő múlva megalakul majd ez a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, — ahogy nálunk a bizottságokkal és a tanácsok­kal lenni szokott, hogy a megalakulás után egy­szer üléseznek és azután úja'bb ülésre soha sor nem kerül — hanem gondoskodjék arról, hogy ez a törvényjavaslat átmenjen az életbe, amelv átmenés az életbe azt jelenti, hogy azt a valójában praktikus utat, amelyet Budapest székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala éveken át nagy eredménnyel követett, ezen a terüle­ten folytassuk és a magyar idegenforgalom fel­lendítésével olyan új gazdasági forrást nyi­tunk meg a magyar gazdasági élet szempont­jából, amelyre ma fokozottan szükségünk van. T. Képviselőház! Halljuk! Halljuk! a bal­és szélsőbaloldalon,) Amikor azt mondom, hogy az idegenforgalomnak e jelentőségéhez méltó gyakorlatba való átvitelét várom a belügymi­niszter úrtól, ez nem egy gazdasági elmélet meglátása nyomán történik részemről. Amikor Magyarország gazdasági erőit azok értéke sze­rint elbíráljuk, akkor különösen ma, a trianoni békeszerződés évfordulóját követő napon na­gyon aktuális annak megállapítása, hogy meg­nyomorítóink gondoskodtak arról, hogy a ma­gyar mezőgazdaság értékesítési lehetősége na­gyobb feladatot jelentsen, mint bármely más agrárország termékeinek értékesítése. Meg kell állapítanom azt is, hogy mindazokat a ter­mészeti kincseket, amelyekkel rendelkeztünk, amelyekkel a nagyobbarányú iparosodás folya­mata megindulhatna, elvették tőlünk. A ma­gyar iparosodás lehetősége csak a fokozottabb iniciatíva, a nagyobb szorgalom, nagyobb oda­adás útján érvényesülhet. Az egyetlen terület, amelyen még Trianon sem fosztott meg min­ket azoktól a feltételektől, amelyek a többi or­szágokéival azonos gazdasági eredmények el­érésére képesítenek minket: az idegenforga­lom. Centrális földrajzi fekvésünk, természeti szépségeink, az idegenforgalom szempontjából nagy értéket jelentő kultúrspecialitások, de ezek mellett szállodáink színvonala, kultúránk­nak szórakozási és tanulási lehetőségeket njmjtó feltételei mind olyanok, hogy nem volna szabad olyan hátrányban lennünk, hogy egé­ozen a legutóbbi évig az idegenforgalom nem­csak nem jelentett plusz-bevételt fizetési mér­legünk szempontjából, hanem idegenforgalmi mérlegünk passzívnak mutatkozott. Az a körülmény, hogy devizanehézségeink ülése 193A. évi június hó 5-én, kedden» folytán és a pénzügyminiszter úr részéről a zárolt pengőnek helyesen életbeléptetett fel­használása folytán az idegenforgalom a leg­utóbbi évben olyan fellendülést vett, hogy pénzügyi mérlege most már kiegyenlített, nem jelenthet megállást ezen a téren, (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) mert egyedül az idegenforgalom fokozása teszi lehetővé fizetési mérlegünknek olyan arányú megjavuiását, amely módot fog nyújtani ne­künk arra, hogy a nemzetközi fizetési forga­lomba ismét bekapcsolódhassunk. Éppen ezeknek a szempontoknak figyelem­bevétele teszi indokolttá, hogy ezzel a törvény­javaslattal kapcsolatosan ezek a kérdések végre az egész vonalon tisztáztassanak, hogy ne éljük ki magunkat abban, hogy megalkotjuk a programmot és a programm érdekében bizo­nyos intézkedések is történnek, de nincs egy olyan szervünk, amely azt tekintené közvetlen íeladatának, hogy állandóan ellenőrizze, — üz­leti érzékkel és felelősségérzettel -- hogy ezek az intézkedések hogyan mennek át a gyakor­latba. Az idegenforgalom fejlődése szempontjá­ból nagy eredménynek tekintettük, hogy a ke­reskedelemügyi minisztériumban új szakosz­tály létesült, amely kizárólagos feladatául az idegenforgalom fejlesztését kapta. Nem vagyok türelmetlen, amikor ennek a szakosztálynak működése kapcsán keresem azt a javulást, amely a múlttal szemben bekövetkezett, mégis meg kell állapítanom, hogy az idegenforgalmi propagandának a gyakorlatba való átvitele nem mindig és nem mindenütt történt azzal a felelősségérzettel, amely a mai viszonyok kö­zött fokozott jelentőségű, nem mindig és nem mindenütt néztük meg azt, hogy a pénzt való­jában arra a célra fordítják-e, amelyre a mai viszonyok között fordítani kell. En egyáltalán nem vagyok ellene és ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is csak szí­vesen látom azt, hogy az idegenforgalmi pro­paganda eredményessé tétele szempontjából a fontosabb külföldi gócpontokban idegenfor­galmi levelezőink vannak, A propaganda e le­velezői ágánál azonban én a levelezést nem tartom elegendő kritériumnak. Ennek az ide­genforgalmi ágnak nemcsak levelezési eredmé­nyeket kell felmutatnia, hanem virágokat és gyümölcsöket is és én a dotációt nem a levele­zési teendők ellátása, hanem az elért eredmé­nyek szerint szabnám meg. Éppen ezért, a nél­kül, hogy ennek a kérdésnek ma különösebb jelentőséget adnék, túlzott adagolásnak tar­tom azt, hogy az idegenforgalmi szervezet is­mertetésével kapcsolatban megjelent egyik cikk szerint a londoni levelezési iroda ezévi költ­ségeire 38.500 pengőt vettünk fel. Még akkor is, ha nem tudnám, hogy a londoni idegenfor­galom megszervezése, az ottani idegenforgalmi irodák üzleti beállítottsága folytán a legjobb kezekben van, akkor is nagyon drágának lát­nám egy önálló levelező dotációját 38.500 pen­gővel, amikor ennek eredményei nem mutat­koznak. Már pedig nem a türelmetlenség érvé­nyesül, amikor megállapítjuk, hogy mindazok a várakozások, amelyek ehhez az önálló irodá­hoz fűződtek, — amelyet én egyébként is az adott esetben nem sorrendben elhibázottnak, hanem viszonyaink között túlluxuriőznek tar­tok — nem következtek be. Ugyanakkor, amikor a hivatásos utazási

Next

/
Thumbnails
Contents