Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. \ színvonala hétről-hétre mélyebbre süllyed, és ezt a filléres drágítást a nép és nemzetmentés, a testvérré válás és a szociális belátás uralma és korszaka alatt csinálják. (Farkas István: JMag-y hazugság!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr, ne tessék folyton közbeszólni! Kéthly Anna: A belügyminiszter úr a bizottságban tett kijelentése szerint még nem is csinált végleges számításokat ebben a kérdésben és mégis idehozza sürgősen, hamar és gyorstalpaló módra még a szünet előtt ezt a javaslatot, hogy a felhatalmazást minél előbb megkapja. Bízhatunk ezek után abban az ígéretében, hogy ő ezzel a felhatalmazással élni nem fog? Bízhatunk-e abban az ígéretében, hogy a felhatalmazást igénybevenni nem fogja, nem nyúl az általános használatú vizekhez, amikor a bizottsági jelentésbe be sem engedte vermi errevonatkozó utalását? Bízhatunk-e abban az ígéretében, hogy nem nyúl a népfürdőkhöz, amikor a bizottsági jelentés indokolásában is csak egy olyan általános kijelentéssel akarják ezt a közönség számára elfogadhatóvá tenni? Ha a miniszter úr az általános használatú vizeket és az amúgy is méregdrága, de elmellőzhetetlen gyógyvizeket „sújtani nem akarja, akkor olyan kismértékű fogyasztás felett kell rendelkeznie, amely tulajdonképpen meg sem éri azt,, hogy adóval sújtsák, meg sem éri azt, hogy ennek az adónak a kezelésére egy szervet állítsanak fel. (Farkas István: Eladminisztrálják ezt is, megeszi a bürokrácia!) Ha pedig a miniszter úr a népfürdőket és az olcsó gyógyfürdőket nem akarja adóval sújtani, akkor a hátralévő luxusfürdők megadóztatásának eredménye olyan jelentéktelen hozadék, amely miatt szintén nem volt érdemes egy ilyen törvényjavaslat tárgyalásának a Ház elé kerülni. r ;..•„'., Az olcsó gyógyfürdők megadóztatásánál még külön is figyelmeztetem a szociális ügyek miniszterét arra, hogy az olcsó gyógyfürdők megadóztatása új teher, közegészségellenes merénylet és az Oti. és a Mabi. költségvetésének új teherrel való sujtása. (Farkas István: Ügy van!) A Mabi. évente körülbelül 150.000 darab gyógyfürdő jegyet ad ki, az Oti. ennek körülbelül négyszeresét. Ha ezeket a jegyeket csak 5 filléres adóval méltóztatik sújtani, ez az Oti.-nak és a Mabi.-nak nagynehezen egyensúlyba hozott költségvetését fogja újból megterhelni és az Oti-tói és a Mabi.-tói olyan oszszegeket elvonni, amelyeket ezek bizonyára sokkal helyesebb, sokkal okosabb és szociálisabb célokra tudnának fordítani. Én tehát ezek után sem tudok megnyugodni a miniszter úr megnyugtató nyilatkozataiban, mert nagyon jól tudom a törvényhozások történetéből, hogy milyen túlságosan nagy kísértés egy meglévő felhatalmazás, (Farkas István: Kihasználására!) milyen túlságosan nagy kísértés az, hogy van egy felhatalmazás, amelyet bármikor igénybe vehetek és amelynek igénybevétele előtt csak a saját kijelentésem áll. Azonkívül pedig tudni kell és tudja is mindenki azt, hogy az egyszer rendszeresített adók elejtése soha többé nem lehetséges. (Farkas István: Legalább ebben a rezsimben nem!) Az új adó, a gyógyvizekre, ásványvizekre, szikvizekre és fürdő jegy ékre kirótt új céladó tehát folytatni fogja azt a vonalat, amelyet a régi kormánytól átvéve ez a kormány is folytatott, ez a kormány is követ, és ez a vonal nem egyéb, mint a terheknek átlése 193 U. évi június hó 5-én, kedden, 439 hárítása a leggyöngébb és legkevésbbé teherbíró rétegekre. Mi nem csodálkozunk rajta, csak ismételten leszögezzük és ismételten meg kell mondanunk, kellő világításba kell helyeznünk azt, hogy egy ilyen összetételű parlament, amelynek ezzel a kínlódó, vergődő, küszködő magyar élettel semmiféle kapcsolata nincs, nem is tudna mást adni, mint azoknak megterhelését, akikhez gyökereivel lenyúlni nem is tud. • Egészen külön kell ezzel a javaslattal kapcsolatban beszélnem a tervezett budapesti központi gyógy- ós üdülőhelyi bizottságról. (Farkas István: Bürokráciát csinálnak belőle! — Propper Sándor: Fürdőkomisszió!) Ezt a bizottsági típust (Farkas István: Leépítenek, és növelik a bürokráciát! — Egy hang a jobboldalon: Ne zavarja a szónokot!) az alaptörvény alkotta meg és abból a meggondolásból adott már meglévő ilyen bizottságoknak komoly alapot és szerepet, hogy falun, a magyar vidéken a helyi szűklátókörű szervek a valóban elhanyagolt gyógy- és üdülőhelyek rendbehozatalát esetleg meg ne akadályozhassák, és azok a helyi szűklátókörű szervek a fürdőhelyek és gyógyhelyek céljaira összeszedett pénzeket egyéb célokra fel ne használhassák, egyéb célokra ezek elől el ne vonassék. Ennek megvolt a maga jogosultsága és indokoltsága, hiszen a magyar falun és a magyar vidéken egy-egy megszülető magyar gyógyhelynek nagyon sokáig kellett verekednie a szűklátókörű helyi hatóságokkal, a szűklátókörű helyi emberekkel, de azt kérdezem, vájjon van-e erre Budapestnek szüksége, vájjon a főváros közigazgatása nem mutatott-e sokkal magasabb szempontokat mindig ebben a kérdésben, mint akármelyik vidéki gyógyhely- és üdülőhelytulajdonos, birtokos vagy közigazgatási testület? Igenis, a főváros közönségétől s a fővárosi közigazgatástól nem lehet elvitatni azt, hogy ebben a kérdésben sokkal magasabb szempontiai voltak és vannak, mint egyes falusi kupaktanácsoknak, és legalább is nem méltányos az, hogy az új céladóval rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök fölött mások intézkedjenek es azoknak igénybevétele fölött mások rendelkezzenek. A főváros közigazgatásában az új adó hozadékának kezelése külön adminisztrációs költségeket nem igényelne, külön adminisztrációs költségek: nem merülnének fel, amit nem lehet elmondani az alakítandó új bizottságról. Ez az újonnan kreált bizottság még ha talán teljes egészében nem is, bizonyos mértékben egészen bizonyosan költségfelszámításokat fog jelenteni. Már pedig, ha hozzáadom ehhez azt is, hogy az indokolás szerint elsősorban és főképpen a propaganda költségeinek fedezéséről van szó ezeknek a céladóknak hozadékából, akkor szinte iátom magam előtt azt az új rendelkezési alapot, amelyből való rendelkezésre valóban egy ilyen, a fővárostól majdnem függetlenített bizottságra van szükség. Egy új rendelkezési alap alakul itt ki és ennek kibontakozásánál azután már érthetővé is válik az, hogy ennek kezelését elvonják a fővárosi közigazgatástól és ezen keresztül a főváros közönségének ellenőrzése alól. T. Képviselőház! Kialakul az a kép, hogy a fővárosnak legszegényebbjei fizetnek, a bizottság pedig intézkedik és rendelkezik és már látom magam előtt ezt a bizottságot, mint egy új Dunaszövetséget, azt a Dunaszövetséget, amelynek botrányaival kapcsolatban a legutóbbi időben törvényszéki tárgyaláson keresz-