Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. ben a kérdésben megtámad. Amit mondatának második részében mond, hogy nemzetközi botrányba belekeveredtem, azt aztán ki kell kérnem magamnak. Mert mi történt? Az, hogy azoknak az ügyfeleimnek egy része, akiknek ilyen igényük volt és ennek az igényüknek értékesítésére évtizedekig vártak már, egy ajánlatot, amelyet az az individium tett meg, akit néni ismertünk, elfogadtak és igényüket az illető individiumnak,- akiről később kiderült, hogy nemzetközi szélhámos, eladták. Ennél .az eladási ügyletnél kötelességszerűen, mint ügyvéd, közreműködtem és kötelességszerűen biztosítottam igényeimet r költségeimre vonatkozólag is; mert azt kell kérdeznem: milyen etika írja elő részemre, hogy ingyen dolgozzam? Az. etika csak azt írja elő, hogy költségeim utáni adóimat lefizessem, amely kötelezettségemnek a legnagyobb precizitással eleget tettem. Ki kell azonban kérnem azt, — és ez magyar szempontból kívánatos — hogy neveméi összefüggésbe hozzák úgy, mintha én ebbe a nemzetközi botrányba belekeveredtem volna. Mert ennek az igének »belekeveredni« nagyon tág értelme van. Azt fogja mondani t. képviselőtársam, — sajnálom, hogy nincs itt — ő úgy értette, hogy nevemet ezzel a botránnyal kapcsolatban megemlítették. Tényleg megemlíthették, mert az illető szélhámos csekkfüzetében az egyik csekken egy egyébként nem lényeges összeggel szerepelt az én nevem. De ugyanez a szélhámos — nem kellett neki ezt keresni — kétmillió pengőt utalt át bankszámlára, amely összeget szétosztottam azok között a klienseim között, akik között Magyarország legtiszteletreméltóbb nevei szerepelnek és akik ennek az individiumnak eladták a maguk igényét. Tiltakoznom kell tehát az ellen, — és azt hiszem, hogy ez elemi jogom, mert, sajnos, a magyar parlamentarizmusnak az az egy hibája, hogy személyi harcokat nem tud kiküszöbölni — hogy amikor a Képviselőháznak olyan régi debatterje, mint a szóbanforgó képviselő úr tárgyi vitába bocsátkozik, mert hiszen az összeférhetlenségi törvényről beszélt, még akkor sem tudja meggátolni azt a szenvedélyét, hogy személyi kérdéssel is foglalkozzék és személyemet itt, nézetem szerint minden indok nélkül, belevonja ebbe a vitába. Mondom tehát, megdől a ténybeli alap, nem a kormány képviseletében jártam el; megdől az, amit ő mond, mintha én abba a nemzetközi botrányba belekeveredtem volna. Legfeljebb annyit lett volna neki joga mondani, hogy ezzel az ügygyei kapcsolatban nevemet valamilyen vonatkozásban említhették. Ennek folytán azt hiszem, a Képviselőház minden tagja előtt világos lesz az, hogy a legnagyobb határozottsággal, mint nem egészen jóhiszemű beállítást kell visszautasítanom azt a konklúziót, amelyet e fenn nem álló tényekhez fűzött képviselőtársam, azt a konklúziót, hogy ilyen körülmények között az erkölcsi bázisunk hiányzik a közvélemény irányítására. Kérdeznem kell nemcsak a Háznak éttől az oldalától, ahol politikai barátaim ülnek, hanem a Háznak túlsó oldalától is, hogy milyen vonatkozásban van az erkölcsi bázis sértve és kinek erkölcsi bázisa van sértve (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ama ténykedés által, amelyet teljes őszinteséggel voltam a Képviselőház színe elé terjeszteni. Osak ezeket kívántam elmondani. Egyébként az elnök napirendi indítványát elfogadom. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193U. évi június hó U-én, hétfőn. 433 (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Buchinger Manó: Kormánypárti lapok a Stavisky-botranyt a demokrácia ellen használják ki. — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Báró Urbán Gáspár! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! (Zaj a baloldalon! - Halljuk! Halljuk jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden én is hozzáfűzhessem reflekszióimat Farkas István igen t. képviselőtársam előadott indítványához es kiegészítsem Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam felszólalását, amikor ki akarom domborítani éppen felszólalásommal azt, mennyire átérezzük ezt a kérdést és hogy mennyire nagy horderejű dolgot méltóztatott a napirendi vitába beledobni. Azt hiszem, hogy nemcsak a kormány, hanem mi képviselők is, akik vidéken élünk és nap-nap után — méltóztassék meggyőződve lenni róla — érintkezünk ezekkel a szegény emberekkel, (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) akik ma tényleg a mindennapi kenyerükért kénytelenek küzdelmet folytatni, (Esztergályos János: Munkát kell adni nekik!) teljesen tisztában vagyunk ezzel a kérdéssel. A kormány is tisztában van vele. Mert nem elegendő az, hogy ma délelőtt a pénzügyi bizottságban tették szóvá, hanem — amint köztudomású — a holnapi egységespárti értekezlet külön e végből hivatott Össze, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy ott az előre megállapított munkaprogramm alapján foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, nem követek el indiszkréciót, ha nagyjában a munkaprogrammból is elárulok egyet-mást. Mi magunk azonnali gyorssegélyre gondolunk, gondolunk a közterhek méltányos és arányos csökkentésére ezeken a katasztrofális termésű területeken, gondolunk az adósvédelemnek a változott viszonyokhoz mérten való átalakítására és végül gondolunk ezeken a vidékeken olyan közmunka megindítására, amely hivatva lesz ezeknek a nagyszámú munkanélkülieknek kenyerét újból biztosítani. Ettől- eltekintve, bizonyára méltóztattak hallani ,hogy például vármegyém, Szolnok vármegye, már megmozdult az elmúlt héten és igen népes deputációval kereste fel úgy a földmívelésügyi miniszter, mint a pénzügyminiszter urat. A földmívelésügyi miniszter úr spontán határozta el, hogy még ezen a héten személyesen beutazza ezeket az Ínséges területeket, (He lyeslés jobbfelől.) személyesen veszi fel a panaszokat és keres rájuk orvosszereket,- — amennyiben módjában lesz — a pénzügyminiszter úr pedig megígérte, hogy repülő bizottságokat küld ki ezekre a vidékekre, ahol a helyszínén óhajtja megállapítani ezeket a nagy kártételeket. Mindezek világosan bizonyítják azt is, jt. Ház, hogy a kormány — és a kormány mellett az egységespárt is — teljesen tisztában van ennek a problémának nagy horderejével. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy önérzetünk teljes erejével azon leszünk, hogy amennyire ez a meggyengült, gazdaságilag gyenge ország képes, igyekezzünk ezeket a bajokat orvosolni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az elnöki napirendet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván még valaki a napirendhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, az elnöki napirendi indítvány meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki» 62