Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

424 Az országgyűlés képviselőházának 287. alkalmazást, ha az új javaslat 4. §-a nem szab ki a cselekményre szigorúbb büntetést. Ugyancsak Gál Jenő t. képviselőtársam fejezte ki azt az óhajtását, hogy . egy életbeléptető rendelkezésben kazuisztikával egészítsük ki ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit, mert szerinte a titok kifejezése és hasonló kifejezések nem elegendők arra, hogy a bíróság ezekkel kellő megnyugvással foglalkozhassak. A jogszabályalkotásnak ilyen módját a magam részéről perhorreszkálom, mert hogy egy törvény rendelkezéseit esetleg vele ellentétes módon kazuisztikus rendeletekkel egy miniszter megváltoztassa, ez volna a jogszabályalkotásnak a legveszedelmesebb módja. Ami pedig azt illeti, hogy a törvényjavaslat és az eddigi törvények sem tartalmaznak részletekbe menő kazuisztikus meghatározásokat, hát én felhívom Gál Jenő t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy a bíróság általános jogi tudása és végső eredményben a józan ész az, amely az eseteknek konkrét előfordulásakor mindig diktálja, hogy melyik rendelkezést kell alkalmazni. Ha egy törvény minden esetet fel akarna ölelni, amire a jövőben 'alkalmazást nyer, akkor bizonyos, hogy sokkal töb'b kimaradna belőle, mint ha általános rendelkezést veszünk fel, amelynek miként való alkalmazása a törvény szövege, szelleme, az általános jogi tudás és végeredményben -a józan ész diktálása alapján, nem lehet olyan bizonytalan. Ugyancsak Gál Jenő képviselő úr felvetette azt a kérdést is, vájjon miért nem rendszeresítünk egy külön állami bíróságot ezeknek a kérdéseknek elbírálására. En felhívom Gál Jenő t. képviselőtársam figyelmét az 1930. évi III. te. 94. §-ára, amely éppen a törvény 58—60. és 61—69. §-aiban megszabott esetekben a budapesti büntetőtörvényszék kizárólagos illetékességét állapítja meg, tehát éppen itt állapít meg egy speciális bíróságot, úgy, amint ő azt kívánja. Malasits Géza t. képviselőtársam felemlítette, hogy a bírói ítélkezés bizonyos kérdésekben nyomon követi a bün elkövetését, más kérdésekben pedig lassú. Engedtessék meg nekem, hogy arra hivatkozzam, hogy hivatalba lépésem első napjától fogva a bírói ítélkezés meggyorsítására nézve minden tőlem telhetőt megtettem. (Erődi-Harraeh Tihamér: Úgy van!) Végeredményben az igazságügyminiszter ugyan a bíróság legfelsőbb felügyeleti hatósága, de az ítélkezés érdemébe a bírói függetlenség elve alapján, beavatkoznia nem lehet és nem is volna helyes. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez helyes!) Nem is óhajtok beleavatkozni, de méltóztassanak elhinni, hogy minden valószínűség szerint a bíróságokat sem terheli itt késedelem, mert az esetek, amelyeket ő felhozott, bizonyára a tényállás bonyolódottabb volta miatt kívánnak részletesebb nyomozást vagy bírálatot és csak ez lehet az oka annak, hogy később kerülnek főtárgyalásra. Györki Imre t. képviselőtársam a törvényjavaslat indokolása ellen is kifogást emelt. Kifogást emelt az ellen, hogy a javaslat indokolása a közösség védelmének szükségét hangoztatja. Felhozott néhány példát, amelyekben a közösség védelme nincs kellően kidomborítva törvényeinkben. Én azonban azt hiszem, hogy némileg félreértjük egymást. Azok az egyes esetek, amelyeket Györki Imre t. képviselőtársam felhozott, nem a nemzet egészére vonatkoznak, hanem bizonyos foglalkozási ágnak, vagy társadalmi osztálynak az ügyei. En a ülése 193Jf. évi június hó A-én, hétfőn. nemzet egészét értem közösség alatt, a nemzet egészét a maga egységében és ennek kívánok fokozottabb védelmet. Azt hiszem, hogy a modern törvényhozások minden államban e felé tendálnak és a magyar törvényhozásnak is minden törvényalkotásnál — nemcsak büntetőtörvényalkotást értek alatta — vigyáznia kell arra, hogy az individuális érdekek védelme ne menjen odáig, ahol azok a közösségnek, a nemzet egész egységének érdekeivel már össze nem egyeztethetők. T. Képviselőház! A legutóbbi években a kémkedési ügyek száma, mint azt az indokolás elmondja, rendkívüli módon szaporodott. Csak egyet teszek még hozzá. Rassay Károly igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezek, amelyeket itt felsoroltunk olyan kis számok, hogy ez a szaporodás lehet a tiszta véletlenség eredménye is. (Rassay Károly: Nem abszolúte, csak az összehasonlítás szempontjából nem jelentenek sokat!) Én t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlom azt, hogy ez nem véletlenség eredménye, mert a katonai bíróságok megállapítják azt is, hogy melyik az az idegen állam, amelynek javára a kémkedés történik és ennek a megállapításnak során arra a szomorú tapasztalatra jutottak, hogy azoknak az ügyeknek száma, amelyek egy idegen állam érdekében való kémkedéssel kapcsolatosak, 1932-ben — kerek számokban beszélek — 20 ós 1933-ban több mint 40 volt. Ebben véletlenséget keresni olyan naivitás volna, amilyenbe egy kormányzatnak nem szabad beleesnie. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) A törvényjavaslat a halálbüntetést csak a legsúlyosabb esetre állapítja meg, arra az egy esetre, amikor olyan valaki követi el a bűncselekményt, aki hivatásánál, szolgálati vagy szerződéses viszonyánál fogva jut a titok birtokába. Ez nem a közönséges állampolgári hűség megszegése csupán, hanem sokkal magasabb kötelességnek megszegése (Jánossy Gábor: Hazaárulás!) annak a hűségnek megszegése, amely hűséggel fokozott mértékben tartozik az ilyen titok birtokosa és őrzője. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az az állam, amely nem védi meg saját nemzeti létének eszközeit, el fog pusztulni és a nemzet nagyobb érdekei miatt félre kell tennünk a szentimentalizmust, amely egyesek sajnálatából áll. Kassay Károly igen t. képviselőtársam azt a régi büntetőjogi elvei idézte, hogy inkább szabaduljon tíz bűnös, mintsem hogy egy ártatlan bűnhődjék. (Rassay Károly: Állítom most is! Különösen békében!) Az embernek, a magánembernek, ez kell, hogy a felfogása legyen. (Bródy Ernő: Az államnak is!) De ott, ahol egy nemzet létéről van szó. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Bródy Ernő: Ártatlannak ott sem szabad szenvedni!) nagy kérdés, hogy ennek a szentimentális gondolatnak (Zaj, — Elnök csenget.) teljes keresztülvitele nem azt eredményezi-e, hogy ezer ártatlan esik áldozatul azért, hogy egy bűnös meneküljön. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En teljes lelkiismeretességgel merem állítani, hogy ez a törvényjavaslat azzal a mérséklettel készült, amellyel tartozunk saját érzéseinknek, tartozunk a határokon túl élő magyar testvéreinknek, de azzal a komolysággal is, amellyel tartozunk a nemzet érdekei védelmének és éppen ezért bátor vagyok azt elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés, éljenzés és tafgs a jobboldalon.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozási