Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
28 Az országgyűlés képviselőházának 279. niszter urat, szíveskedjék ebben az irányban a gazdaközönség és az ország érdekében is a kezdeményező lépéseket megtenni. A másik dolog, amire az igen t. igazságügyminiiszter úrnak szíves figyelmét fel akarom hívni, az úgynevezett takarékház-otthon részvénytársaságak és r a házépítő részvénytársaságok terén történő hallatlan visszaélések. Nekem van szerencsém egy ilyen ügygyei foglalkozhatni, amely, sajnos, ingyen ügy, mert választói ügy és egy szegény embernek az ügye. Az eset a következő. Budapesten megalakult egy úgynevezett Takarékház-otthont Alapító Részvénytársaság, egymillió pengő alaptőkével és ez a következő megállapodásokat köti a jámbor parasztokkal, természetesen nem Budapesten, hanem lent a vidéken (olvassa): »Kölcsönigény iránti megállapodás háromezer pengőről, melynek értelmében az alulírott részvénytársaság kötelezi magát, hogy amikor a túloldali feltételek szerint az igény jogosultság bekövetkezik, az ugyancsak a túloldali feltételek szerint, akkor megkötendő szerződés alapján Balog Andrásné úrnőnek, akinek foglalkozása baromfikereskedő, lakása: Csongrád, Szép-utca 4. jelzálogi biztosíték ellenében a fenti megállapítási összeget folyósítani fogja.« Ezt úgy adják be Balogh Andrásné úrnő, baromfikereskedőnek, hogy ilymódon olcsó befizetésekkel biztosíthat magának 3000 pengő kölcsönt. A befizetések megindulnak. A törvényszék által bejegyzett alapszabályok értelmében befizetendő elsősorban az egyszeri kezelési díj, az összeg 2%-a, tehát 60 pengő. (Felkiáltások a jobboldalon: Elkezelési díj!) Azután minden évben, mint a szerződés folytatólagos kezelési díja további 0-5%. Mikor azután be van fizetve összesen 15 százalék, vagyis 450 pengő, akkor Balog Andrásné úrnő, baromfikereskedő előterjesztheti azt a kérelmét, hogy folyósítsanak a részére 3000 pengő hitelt. Be kell mutatnia az építési szerződést, a műszaki leírást, a jelzálogi biztosíték alapját képező értékbizonylatot, a telekkönyvi kivonatot; mi szüksége van akkor Balog Andrásné baromfikereskedőnek arra, hogy a Takarékházotthontalapitó Részvénytársaság közvetítését vegye igénybe, holott ugyanezeknek az okiratoknak az alapján bármely bankhoz is fordulhatna, ha egyáltalán hitelt akarna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj. — Erdélyi Aladár: De még nem tetszett elmondani, hogy mire megy ez ki? 1 !) De nemcsak erre megy ki a pakli, mert hiszen az alapszabályokban benne van, hogy a részvénytársaságnak joga van megállapítani a sorrendet a folyósítás tekintetében és ha nem találja időszerűnek a kérvény elintézését, későbbre, bármikorra elhalaszthatja. Mi ennek a következménye? Balog Andrásné megunja a félszázalék fizetését, kéri, hogy a lefizetett összegeket kapja vissza. Erre utalnak az alapszabályok 6. §-ára, amelynek értelmében a # kezelési költségek nem fizethetők vissza (Hajós Kálmán: Bánatpénz sem!) és a dolognak az a vége, hogy Balog Andrásné baromfikereskedő másfél év alatt befizetett 117 pengőt és szabályszerű, perrel meg nem támadható leszámolás szerint visszakap belőle 24 pengő 50 fillért. (Erdélyi Aladár: Kik az alapítói ennek a társaságnak? — Zaj a jobboldalon.) De száz és száz ilyen eset van. Ilyen esetekkel uzsorázzák ki a hiszékenyeket. Ezért felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét az ilyen esetekre, mert hiszen nemcsak ez a Taülése 198U május 17-én, csütörtökön. karékházotthontalapító Rt. működik, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanem más hasonló cégek is; méltóztassék tehát a cégbíróságot utasítani, hogy az ilyen irreálisnak látszó cégektől a bejegyzést tagadja meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hiszen van rá módja, az eljárási szabályok módot adnak erre. (Gr. Somssich Antal: Dutyiba az alapítókkal! — Erdélyi Aladár: Utasítani az ügyészséget, hogy vegye őket pártfogásába! — Derültség!) További visszásságot találok a tisztességtelenverseny-törvény alkalmazásánál. Nagyon értékes alkotása a törvényhozásnak az 1923. évi V. törv.-cikk a tisztességtelen versenyről szóló törvény, amely a maga elgondolásában nagyon helyes, nagyon szép és bölcs volt, csak kimaradt belőle valami. A törvény világosan kimondotta az 1. §-ban, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jóerkölcsbe ütköző módon folytatni. Annak meghatározását azonban, hogy mi az, ami a jóerkölcsbe, vagy az üzleti tisztességbe ütközik, a törvény magában a szövegben nem adja, hanem az indokolásban mondja meg, hogy (olvassa): »A tisztességtelen verseny ellen való védekezés törvényes szabályozásának legelső feltétele azoknak a cselekvőségeknek és magatartásoknak lehetőleg pontos elhatárolása, amelyeket a köztudat a tisztességtelen verseny körébe tartozóknak minősít.« A köztudatot kell tehát vizsgálni, vájjon a köztudat valamely^ versenycselekményt tisztességtelennek minősít-e vagy sem. Már most az esetek egy része a következő; van szerencsém ezeket szintén közvetlen tapasztalatból ismerni. Adva van egy kartell, (Gr. Somssich Antal: Csak egy?) amelynek törvényes monopóliuma van bizonyos cikkek elárusítására. (Erdélyi Aladár: Csak egy kartell?) Több, csak éppen egyet említek. (Erdélyi Aladár: Már örültem!) Ez a kartell azsán-provokatőröket küld ki a legális kiskereskedőkhöz, a kiskereskedőknél vásároltat a monopólium körébe tartozó cikkeket s azután az azsán-provokatőröket felvonultatja tanuknak és a bíróság megállapítja, hogy versenycselekmény van és pedig tisztességtelen versenycselekmény, mert az a kartell megélhetését veszélyezteti, de nem vizsgálja azt, hogy vájjon a köztudat ezt a cselekményt a tisztességtelen versenycselekmények sorába tartozónak minősíti-e. Így ezeket a kiskereskedőket és kisiparosokat sorban elmarasztalják 500—2000 pengőig menő perköltségben olyan tisztességtelen versenyperekben, amelyekben a bizonyítás a legtisztességtelenebb úton. azsán-provokátorok útján történik. Rámutathatnék esetekre, de nem akarok konkrét pereket felhozni és a Képviselőházat mintegy a bíróságok felsőbb fórumává avatni, csak egy kérdést hozok fel, elvi szempontból. Az említett zaklató pereket megengedhetetlennek tartom, éppen ezért szükséges, hogy az a helyes meghatározás, amely a tisztességtelen versenyről szóló törvény indokolásában foglaltatik, emeltessék ki és menjen be a törvény szövegébe. Annak elbírálásánál, hogy mi az, ami a jó erkölcsökbe vagy az üzleti tisztességbe ütközőnek minősít: legyen irányadó valóban a köztudat, a köztudat pedig nem minősíti tisztességtelen versenycselekménynek azt, ha egy kartell ellen esetleg a monopólium megszegése árán is olcsóbb áron árusítanak cikkeket. Egy további kérdés, amely az igazságügyminiszter úr beszédéből megragadta figyelme-
