Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

352 -Az országgyűlés, képviselőházának gócponthoz 30 kilométerrel közelebb hozza, hanem ez stratégiai szempontból is megfelelő fontossággal bír. Éppen ezért csodálkozom azon, hogy mégis megtörténhetett az az érdekes dolog, Jiogy valakinek, valamilyen láthatatlan kéznek közbenjárására ennek az útvonalnak a megépítését elhalasztották, még pedig az én információim szerint azért, mert ez az útvonal valakinek á vadászterületét érintette és vadászterületének is éppen azt a részét, ahol a szarvasok vannak elhelyezve. (Propper Sándor: Azok még elhelyezkedhetnek Magyarországon!) Ez az űt ugyanis zavarná a szarvasbőgést és nem jól sikerülnének a főúri vadászatok. Ez szinte érthetetlen és furcsa ügy. (Büchler József: Sőt nagyon is értjük ezt!) A Gömbös-kormány az »urambátyám« és a protekciós rendszer halálával fenyegetőzik. Legutóbb Miskolcon a vármegye főispánja, aki a miniszterelnök úrral meglehetősen közeli politikai és egyéni -barátságban van, azonkívül a sajtófőnök úr mondott beszédedt, melyekben ennek az »urambátyám«, »sógor-komám* befolyásnak halálát emlegették. Ugyanakkor, amikor kifelé, a nép felé így beszélnek, mégis ilyen furcsaságokat lát az ember, hogy befolyásos urak kedvéért, vadászterületük kímélése miatt az ilyen fontos közérdek, sőt mondom, a katonai érdek is háttérbe szorulhat. Természetes, hogy ezt a titkot hét lakat alatt őrzik és valószínű, hogy erre gyorsan megfelelő cáfolat is fog érkezni, mert hiszen már egyszer egy ehhez hasonló kellemetlen lillafüredi esettel előálltam és akkor is gyorsan cáfolatot kaptam« A valóságot azonban ez akkor sem változtatta meg és valószínűnek tartom, hogy értesülésem most is jó sa valóság a cáfolat ellenére sem fog megváltozni. T. Képviselőház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel nagyon röviden fogok beszélni. Még csak egy kérdéssel óhajtok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldálon.) Nagy örömömre szolgált, mikor a közelmúltban azt olvastam, hogy a kormány genfi megbízottjaként Eckhardt képviselő urat küldte ki. Ebből én kétségtelenül azt látom, hogy végre a rendszer változik és megtörténhetik az, hogy egy ilyen nagyfontosságú kérdésben nem kormánypárti embert bíznak meg. Nagyon örülök ennek. Ha azonban ezzel kapcsolatban rövid . visszapillantást, vetek a választójog ügyére, akkor már örömöm kissé keserűséggé válik. A költségvetési vitában Eckhardt Tibor képviselő : úr a választójoggal kapcsolatban többek között a következőket mondotta (olvassa): »A itársa"dalomnak azok a gazdasági válság és nyomorúság hatás a^ alatt, sajnos, azt kell mondanom, a züllés szélére jutott exisztenciái, akik hoszszjabb idő óta munkanélkül közsegélyből élnek, választójogban semmi körülményék között ne részesíttessenek. Szükségesnek tartom továbbá az egyhelyben-lakás kritériumának felemelését is, mert annak a csavargó, szél által hajtott tömegnek, amely egy helyben nem lakik, politikai foefolyast biztosítani nem szabad.« T. Képviselőház! Az idő talán kissé jobbra fordult és nem fenyeget olyan hallatlan nagy veszély, mint amilyen ezelőtt két héttel fenyenyegetett bennünket, tudniillik, hogy az irtó szárazság mindent elpusztít ebben az országban. (Egy hang balfelől: Rossz termés lesz!) Egy'határozottan rossz termés után semmi sem természetesebb, minthogy a magyar parasztságot nagyon'is intenzíven segélyezni kellene. 285. ülése 19$A május 29-én, kedden. Hiszen két évvel ezelőtt lejátszódott szemeink előtt egy ilyen eset, amikor a különböző sorscsapások következtében nemcsak a napszámosrétegeket, hanem a kisgazdaközönséget is vetőmaggal, sőt kenyérnek valóval is támogatni kellett. Nemcsak a napszámostömegek, nemcsak a városi ipari munkásrétegek, hanem a kisgazdaközönség is, amelyree pedig éppen a képviselő úr óhajt politikát építeni, belejutott abba az egérfogóba, amelyet Eckhardt képviselő úr óhajt felállítani számára, mert egy nagy sorscsapás következtében a kisgazdaközönségnek is ezrei és tízezrei eshetnek el a választójogtól. Azt azután nem tudom, hogy van-e joga a képviselő úrnak a sorscsapást is felülbírálni, felülbüntetni és ezektől a szerencsétlen, önhibájukon kívül bajba jutott tömegektől a legelemibb jogot, a választójogot megtagadni? Ha Eckhardt képviselő úr régi választójogi álláspontját összevetem ezzel a legújabb álláspontjával, azt kell mondanom, hogy itt nem ő beszélt, itt valaki más beszélt Eckhardt képviselő úron keresztül. Talán éppen a miniszterelnök úr szólalt meg Eckhardt képviselő úron keresztül és mintha összefüggésbe lehetne hozni a genfi megbizatást a képviselő úrnak a választójogi kérdésben elfoglalt álláspontjával, mintha csak honoráriuma lenne a genfi megbízatás ennek az álláspontniak. (Ellenmondások balfelől. — Rakovszky Tibor: Kei singer képviselő úr ismeri Eckhard képviselő urat!) Éppen azt mondom: nem értem és ezért mondom, nagyon keserű lett a szám íze ennél az ügynél, mert hiszen Eckhardt képviselő úr eddig nyíltan állt a választójog alapján s nem beszélt csavargókról és szélhajtotta népről. Az általános választójogról beszélt eddig, most azonban már rettenetesen leszűkíti a választójogot, mert hiszen éppen most igazoltam be, hogy ha az ő álláspontja győzne esetleg, akkor a kisgazdaközönség is elesnék a választójogtól. Ezenkívül még egyébről is lehet szó. Ügy látom, hogy most a miniszterelnök úrral szorosabb barátkozás fejlődött már ki; legalább is azt kell mondanom, vagy azt kell hinnem, hogy már meg is van egy megállapodás, mert hiszen a miniszterelnök úr boldogan nyugtázta a légii ag,vobb ellenzéki párt vezérének a választójog kérdésében elfoglalt álláspontját. így el is feledkezett arról, hogy a választójog ügyében valami konkrétebb dolgot is mondjon, valami mást is mondjon, mint azt, hogy a titkosságot bevezeti. Közben azonban kétségbeejtő hírek keringenek, hírek szivárognak ki abból a műhelyből, amelyben ezidőszerint a választójogot fúrják-faragják. Többféle terv került forgalomba és azt mondják, hogy többek között olyan terven dolgoznak, olyan furcsa csodabogarat is terveznek az illetékes minisztériumban, hogy nem a nép, nem a választópolgárok fogják a képviselőket választani, hanem valamiféle elektorok. (Mojzes János: 'Elektromosok! Villamosítják, bekapcsolák a Talbot centrálét! — Derültnek.) Tudom, hogy szó volt róla már, de ez olyan dolog, hogy többször is beszélhetünk róla. (Mojzes János: Az irányított gazdálkodással az irányított választást is bevezetik! — Kabók Lajos: Már régen van irányított választás!) Elnök: Méltóztassanak az irányított hallgatást bevezetni!